Külföld
Újabb elfogult jelentés
„Olyan, mintha a bulvársajtót olvastam volna” – mondta Gál Kinga az európai parlamenti tanulmányról, amely Szánthó Miklós szerint inkább politikai publicisztika
„Médiapluralizmus és -szabadság az EU-ban” címmel tartott meghallgatást tegnap reggel az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) Brüsszelben. A meghallgatás előtt a LIBE készíttetett egy csaknem kétszáz oldalas jelentést, amely a bolgár, a francia, a görög, az olasz, a lengyel, a román és a magyar média helyzetével foglalkozik. Az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS) által készített jelentés szerint komoly aggodalomra ad okot a médiaszabadság és -pluralizmus helyzete Magyarországon, de több más országban is romlott a helyzet.
A hazánkról szóló részben arról számoltak be, hogy 2010 után a törvényhozás „példátlanul korlátozó médiatörvényt” fogadott el, azóta pedig szisztematikusan leépítették a fékek és ellensúlyok rendszerét, a jogállamiságot. A jelentés szerint Magyarországon 50 százalék feletti a politikai pártokhoz kötődő sajtótermékek aránya, bizonyos kormánypárti újságok reklámbevételeinek akár a 29-80 százaléka is az államtól vagy állami cégektől származik. A tulajdonosi viszonyok jelentősen átalakultak, a kormány új médiabirodalmat épített ki, írta a jelentés, amelyben arra a következtetésre jutottak, hogy hazánkban egy médiatermék sikere nagyban függ a jó kormányzati viszonytól.
A tegnapi meghallgatáson Bárd Petra, a tanulmány egyik szerzője kijelentette, a cenzúra nem a törvényeken, hanem a finanszírozási struktúrákon keresztül valósul meg – tudósított az MTI. Niedermüller Péter DK-s EP-képviselő szerint Magyarországon és Lengyelországon szisztematikusan sérül a sajtó szabadsága és sokszínűsége, az illiberális demokráciákban a félretájékoztatás és a kormányzati propaganda jellemzi a média helyzetét.
Gál Kinga fideszes képviselő, a LIBE alelnöke felszólalásában leszögezte: a bemutatott jelentés rendkívül elfogult, tele van csúsztatásokkal és összeesküvés-elméletekkel. „Olyan, mintha nem egy tanulmányt, hanem a bulvársajtót olvastam volna” – fogalmazott. A tanulmány számos botrányos valótlanságot állít, és ezeket vagy semmivel nem támasztja alá vagy csak magyar nyelvű, meglehetősen szubjektív cikkekkel – mondta.
Gál Kinga az ülést követően sajtótájékoztatót tartott, amelyen ismételten a „megrendelt tanulmány” elfogultságát bírálta, felháborítónak nevezve azt. Hozzátette, meglátása szerint Magyarországnak „nincs semmi szégyenkeznivalója” a többi európai országhoz képest. Bárd Petra erre úgy reagált, az általuk feltárt adatokat számos más, független tanulmány is alátámasztja.
„Bár általában a liberális oldalra jellemző a szakmaiság fetisizálása, a magyar jelentésírók most inkább egy politikai publicisztikát tettek le az asztalra, melyet jól jellemez, hogy a feldolgozott források jó része 444-es és HVG-s cikkekből áll” – fogalmazott lapunknak Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. Kiemelte, a „magyarországi médiahelyzettel” foglalkozó rész kritikai megállapításai érzékelhetően abból fakadnak, hogy a hazai médiapaletta a korábbiakhoz képest valóban megváltozott, „ugyanis mára megszűnt a balliberális sajtó véleménymonopóliuma, a viszonyok kiegyensúlyozottabbá váltak – ami frusztrációt okoz sokakban”. „A jelentés ezen felül ékes példája annak, amit a döntéshozatal kiszervezéseként szoktak definiálni: azaz az arra jogosult szuverén döntéshozók helyett jogi-szakmai köntösbe bújtatott megmondóemberek próbálják befolyásolni a politikai döntéshozatalt, ráadásul úgy, hogy állításaiknál jelentékeny mértékben „egymásra”, például a Freedom House-ra vagy a Mérték Médiaelemző Műhelyre hivatkoznak – magyarázta. – Ráadásul ezek mentén kifejezetten arra szólítanak fel, hogy a médiaszabályozás kapcsán az unió lépjen túl jelenlegi hatáskörein, és kereskedelmi, távközlési, digitalizációs kérdéseken túlmenően a tagállamok tartalmi szabályozásába is szóljon bele, ami nyilvánvalóan szuverenitássértő lenne” – tette hozzá.
A hazánkról szóló részben arról számoltak be, hogy 2010 után a törvényhozás „példátlanul korlátozó médiatörvényt” fogadott el, azóta pedig szisztematikusan leépítették a fékek és ellensúlyok rendszerét, a jogállamiságot. A jelentés szerint Magyarországon 50 százalék feletti a politikai pártokhoz kötődő sajtótermékek aránya, bizonyos kormánypárti újságok reklámbevételeinek akár a 29-80 százaléka is az államtól vagy állami cégektől származik. A tulajdonosi viszonyok jelentősen átalakultak, a kormány új médiabirodalmat épített ki, írta a jelentés, amelyben arra a következtetésre jutottak, hogy hazánkban egy médiatermék sikere nagyban függ a jó kormányzati viszonytól.
A tegnapi meghallgatáson Bárd Petra, a tanulmány egyik szerzője kijelentette, a cenzúra nem a törvényeken, hanem a finanszírozási struktúrákon keresztül valósul meg – tudósított az MTI. Niedermüller Péter DK-s EP-képviselő szerint Magyarországon és Lengyelországon szisztematikusan sérül a sajtó szabadsága és sokszínűsége, az illiberális demokráciákban a félretájékoztatás és a kormányzati propaganda jellemzi a média helyzetét.
Gál Kinga fideszes képviselő, a LIBE alelnöke felszólalásában leszögezte: a bemutatott jelentés rendkívül elfogult, tele van csúsztatásokkal és összeesküvés-elméletekkel. „Olyan, mintha nem egy tanulmányt, hanem a bulvársajtót olvastam volna” – fogalmazott. A tanulmány számos botrányos valótlanságot állít, és ezeket vagy semmivel nem támasztja alá vagy csak magyar nyelvű, meglehetősen szubjektív cikkekkel – mondta.
Gál Kinga az ülést követően sajtótájékoztatót tartott, amelyen ismételten a „megrendelt tanulmány” elfogultságát bírálta, felháborítónak nevezve azt. Hozzátette, meglátása szerint Magyarországnak „nincs semmi szégyenkeznivalója” a többi európai országhoz képest. Bárd Petra erre úgy reagált, az általuk feltárt adatokat számos más, független tanulmány is alátámasztja.
„Bár általában a liberális oldalra jellemző a szakmaiság fetisizálása, a magyar jelentésírók most inkább egy politikai publicisztikát tettek le az asztalra, melyet jól jellemez, hogy a feldolgozott források jó része 444-es és HVG-s cikkekből áll” – fogalmazott lapunknak Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. Kiemelte, a „magyarországi médiahelyzettel” foglalkozó rész kritikai megállapításai érzékelhetően abból fakadnak, hogy a hazai médiapaletta a korábbiakhoz képest valóban megváltozott, „ugyanis mára megszűnt a balliberális sajtó véleménymonopóliuma, a viszonyok kiegyensúlyozottabbá váltak – ami frusztrációt okoz sokakban”. „A jelentés ezen felül ékes példája annak, amit a döntéshozatal kiszervezéseként szoktak definiálni: azaz az arra jogosult szuverén döntéshozók helyett jogi-szakmai köntösbe bújtatott megmondóemberek próbálják befolyásolni a politikai döntéshozatalt, ráadásul úgy, hogy állításaiknál jelentékeny mértékben „egymásra”, például a Freedom House-ra vagy a Mérték Médiaelemző Műhelyre hivatkoznak – magyarázta. – Ráadásul ezek mentén kifejezetten arra szólítanak fel, hogy a médiaszabályozás kapcsán az unió lépjen túl jelenlegi hatáskörein, és kereskedelmi, távközlési, digitalizációs kérdéseken túlmenően a tagállamok tartalmi szabályozásába is szóljon bele, ami nyilvánvalóan szuverenitássértő lenne” – tette hozzá.