Új szereplő a Közel-Keleten

Mohammad Javad Zarif iráni és Wang Yi kínai külügyminiszter. Nő Peking szerepe   (Fotó: Reuters - Lintao Zhang)

Egyre nagyobb szerepet játszik Kína a Közel-Kelet és Észak-Afrika, azaz összefoglaló nevén a MENA régió összetett biztonságpolitikai dinamikájában, ezért az Európai Uniónak fokoznia kell a párbeszédet, és ahol az érdekek egybeesnek, együtt kell működnie Pekinggel, derül ki a CEPS elemzőintézet egyik írásából.

A Kínai Kommunista Párt őszi kongresszusán Hszi Csin-ping elnök nagy hangsúlyt fektetett a külpolitikára, terveit pedig azóta is elemzik a világ agytrösztjei. Európa számára különösen érdekes és egyúttal érzékeny kérdés a MENA régió, s vannak arra utaló jelek, hogy Kína nagyobb szerepet játszhat a térség helyzetének alakításában, mint eddig tette. Egyre gyakoribbak a magas szintű, viszonzott látogatások Peking és Kairó, valamint Peking és Rijád között, emellett jelen van a térségben a kínai haditengerészet, illetve az ország fegyverexportőrként sem ismeretlen. Kína mindemellett konstruktív szerepet játszott az iráni atommegállapodás létrehozásában és figyelemmel követésében.

Magas rangú kínai tisztségviselők ugyanakkor lehűtötték azokat a spekulációkat, amelyek szerint Peking nagyhatalmi státuszra törekedhet a MENA régióban. A CEPS elemzése szerint bár szólnak érvek amellett, hogy Kína jelentősebb szerepet játszhat a régió konfliktusainak megoldásában, hiszen nem cipel történelmi terheket, és általánosságban semlegesnek fogadják el, valószínűtlen, hogy ez így történne. Téves tehát abban bízni, hogy Kína fogja nyélbe ütni a közel-keleti békefolyamatot.

Ugyan az első nem arab országok közé tartozik, akik elismerték a palesztin államot mintegy harminc éve, és Peking saját béketervvel is előállt, nem mutatkozik proaktívnak. Ennek egyik oka az lehet, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a gazdasági kapcsolatainak Izraellel.

A térség konfliktusaira általánosságban igaz, hogy Kína nem folyik bele az eseményekbe, amíg azok nem befolyásolják kereskedelmi és befektetési terveit. Azonban könnyen változtathat a hozzáállásán, ha egy konfliktus az Egy út, egy övezet tervnek, azaz az „új selyemútnak” keresztbe tehet. Az unió számára több kérdésben is logikus az együttműködés Kínával, de Szíria háború utáni újjáépítésében mutatkozhatnak vélemény- és érdekkülönbségek, hiszen Peking várhatóan nem támaszt olyan politikai követelményeket Bassár el-Aszad kormányával szemben, mint a Nyugat.