Terjed a radikalizmus a francia börtönökben

Idén januárban a francia börtönök kétharmadának személyzete lépett sztrájkba, hogy tiltakozzon a büntetés-végrehajtási intézetekben terjedő erőszak ellen. Az eset közvetlen előzménye egy január 11-én, a Vendin-le-Vieil településen történt eset volt, az ottani börtönben egy terrorizmus miatt elítélt rab pengével sebesített meg három őrt. A tiltakozások erőszakba fulladtak, miután a gumiabroncsokat égető résztvevők összetűzésbe keveredtek a rendőrökkel.

A helyzet a francia börtönökben kritikus. A Telegraph brit napilap szerint az őrök egyrészt létszámhiánnyal küzdenek, másrészt a közelmúltban nagymértékben elterjedt az erőszak a francia fegyházakban. Statisztikák alapján évente körülbelül négyezer támadás történik a börtönökben, csaknem nyolcszáz az őrök ellen. A Reuters hírügynökség írt arról, hogy Franciaországban a rabok száma a hetvenes évek óta megduplázódott, az őrök pedig nincsenek elegen ahhoz, hogy vissza tudják fogni az erőszakot. A börtönök átlagos kihasználtsága 118 százalék, de néhány intézményben, mint például a Párizshoz közeli Fresnes-ben a kihasználtság már 200 százalékra emelkedett.

A dolgozók szakszervezetei úgy vélik, túl lazák a szabályok a börtönökben, amelyeket a radikális iszlám melegágyának tartanak, és mára a legsúlyosabb gondot a dzsihadisták jelentik. A Telegraph által az év elején közölt adatok szerint terrorizmussal összefüggésben körülbelül ötszáz ember van büntetés-végrehajtási intézetben, rajtuk kívül ezerkétszáz foglyot tartanak radikalizáció miatt megfigyelés alatt.

Emmanuel Macron francia elnök az év elején „szégyenletesnek” nevezte a helyzetet. Nem sokkal később, februárban a francia kormány ismertette a börtönökben terjedő radikalizmus elleni politikáját. Eszerint úgynevezett „izolációs zónákban” teljesen elkülönítik a radikálisnak tartott rabokat a többi elítélttől. Éduard Philippe miniszterelnök az új törvények bejelentésekor azt mondta, a radikális iszlám mindig veszélyt jelent a társadalomra, nem csak akkor, amikor az erőszakhoz vezet. Tisztviselők ugyanakkor úgy vélik, a kormány az intézkedéssel nem állítja meg a radikális iszlám terjedését, hanem még nagyobb veszélybe sodorja a börtönőröket. Mindezek után márciusban Macron kormánya intézkedéseit ismertetve elmondta, a rövid börtönbüntetéseket fel kell váltania a házi őrizetnek, és a következő négy évben hétezer új cellát kell létrehozni a zsúfoltság enyhítésére. A francia elnököt több kritika érte lépése miatt, amely a közvélemény szerint nem elég szigorú.

A kialakult helyzet megoldásával küzdő Macronnak intő példa lehet az előző francia kormány csúfos kudarca az úgynevezett deradikalizációs központok létrehozásával. Ezeket az intézményeket olyan fiatalok számára akarták létrehozni, akiknél felvetődik a gyanú, hogy kapcsolatba kerültek a dzsihadizmussal, a cél pedig az volt, hogy visszaillesszék őket a társadalomba. Már az elsőként megnyitott központ is kongott az ürességtől, ahová egyébként önkéntes alapon lehetett bevonulni. Az intézményt végül bezárták, az ötletet pedig elvetették.

A New York Times írt egyébként arról, hogy a francia kormánynak nem lesz könnyebb a helyzete amiatt, hogy az Iszlám Állam egyre nagyobb területeket veszít Szíriában. A háborús övezetből eddig háromszázhúsz ember tért vissza, körülbelül hétszáz továbbra is a terrorszervezet oldalán harcol. Mindemellett a francia hatóságok húszezer embert az országban is megfigyelés alatt tartanak.

Nem elhanyagolandó tény, hogy Franciaország szekuláris állam, ahol senkinek sem lehet megtiltani, hogy hitét gyakorolja, ám erről statisztikát sem lehet vezetni. Ezáltal sok, szélsőséges nézeteket terjesztő imám is bejuthat a börtönökbe, mondván, együtt imádkozik a foglyokkal. A reményvesztett foglyok pedig sokkal könnyebben radikalizálódhatnak.

Amíg a politikai döntéshozók nem az iszlamizmust tekintik az első számú problémának, a francia börtönőrök továbbra is a támadások célpontjai lesznek, egészen addig, míg egyikük az életével fizet majd – vélekedett Yves Mamou francia újságíró az amerikai Gatestone Institute agytröszt honlapján megjelent kommentárjában. Mint írta: „A börtönőrök után mi következünk. Az elítélt dzsihadisták hatvan százaléka ugyanis 2020 után szabadul.”