Tennünk kell az energiabiztonságért

– Április elején részt vett az ötoldalú – macedón, szerb, görög, török, magyar – külügyminiszteri találkozón, Budapesten. Milyen közös célt fogalmaztak meg az egyeztetésen? Jó alternatívának tűnik a Török Áramlat, azaz az orosz gáz Európába juttatása Törökországon keresztül?

– Még nagyon az elején vagyunk a történetnek. A miniszteri találkozón megegyeztünk abban, hogy egy szakértőkből álló munkacsoport fogja megvizsgálni a projekt megvalósíthatóságát és gazdasági életképességét. Megvan a politikai akarat, országainknak több gázra van szükségük, és ehhez megfelelő infrastruktúra is kell.

– Ez diverzifikációt jelentene az energia útvonalának tekintetében, a forrást illetően azonban még nem.

– Realisták vagyunk. Hosszú távon diverzifikálni kell az útvonalat, a forrást, versenyre van szükség, hogy a lehető legjobb lehetőségek közül választhassunk. Rövid távon pedig arra kell koncentrálni, ami megvalósítható, így is évekbe fog telni, mire megvalósul egy új projekt, ami gázt hoz. Török partnereink három gázvezetéket vesznek számításba, s az egyik Törökországon keresztül vezetne. Ez egy lehetőség, amely ugyanakkor nem zárja ki a többit.

– A Déli Áramlat bukásából kiindulva, ezúttal más szerepet szánnak az Európai Uniónak?

– Energiára van szüksége a régiónak, és ez fogja meghatározni, hogy gazdaságaink mennyire lesznek versenyképesek. Ha megvalósíthatónak bizonyul, a Budapesten tárgyaló öt országnak mindenképpen érdeke részt venni benne, és nyitott a projekt, másokat is várunk. Az Európai Unió felé egyértelmű jelzést küldtünk, azt akarjuk, hogy kezdettől fogva része legyen ennek a projektnek, mert valószínűtlen, hogy e nélkül megvalósulhatna. Ezért is képviseltette magát az Európai Bizottság a budapesti tárgyaláson. A Déli Áramlat esetében valamit egyértelműen rosszul csináltunk. Európai támogatás nélkül nem gondolom, hogy akár a Török Áramlat, akár más energiaellátási projekt megvalósulhatna.

– Budapesten görög partnerével, Nikosz Kociasszal is egyeztetett. Az új athéni kormány máshogyan áll hozzá a macedón euroatlanti törekvéseket hosszú ideje blokkoló névvitához, mint elődje?

– Az előző kormányban legfelső szinten hiányzott az akarat a párbeszédre, Antonisz Szamarasz volt miniszterelnököt nem tudtuk rábírni arra, hogy tárgyaljon velünk. Most mindkét oldalról vannak konkrét, bizalomépítő javaslatok. Ezek nem érintik a blokádot, az annak megszüntetéséről szóló gyakorlati megállapodások még nem aktuálisak. Egyelőre szeretnénk kikövezni az odavezető utat. Be kell látnunk, hogy Görögország számára most más kérdések állnak a középpontban, de azért törekednünk kell a mi gondunk megoldására is.

– Mindeközben Macedónia belpolitikai botránnyal küzd. Mi történik az országban?

– Az ellenzéki szociáldemokraták vezetője, Zoran Zaev tavaly azzal ment el Nikola Gruevszki kormányfőhöz, hogy birtokában van egy sor lehallgatott beszélgetés, amelyekben többnyire a miniszterelnök érintett, és ezeket fel is fogja használni ellene, ha nem tesz politikai engedményeket. A kormányfő nem engedett a zsarolásnak, az ügyészséghez fordult. Zaev az elmúlt hónapokban elkezdte nyilvánosságra hozni ezeket az illegálisan megszerzett hanganyagokat, az ügyészség tiltása ellenére. Először azt mondta, hogy a hanganyagokat egy külföldi hírszerzéstől kapta, majd azt, hogy bizonyos hazafiak juttatták el hozzá, és a lehallgatást Gruevszki kormányfő rendelte el, végül azt, hogy egy volt hírszerzési vezetőkből álló hálózat játszotta át neki ezeket az információkat.

– Milyen politikai követeléseket fogalmaz meg az ellenzék?

– A média helyzetétől kezdve az igazságszolgáltatás függetlenségéig egy sor kérdést felvetett. Elismertük, hogy szükség van intézkedésekre, nyitottak vagyunk a kompromisszumra, párbeszédre – egy kivétellel. Elfogadhatatlan a technokrata kormány létrehozásának követelése. Az ellenzéknek ezzel az a célja, hogy választások nélkül kerüljön kormányzati pozíciókba, miközben a felmérések szerint az emberek nem ezt akarják, nem tekintenek hiteles, valós alternatívaként rá. A szociáldemokraták nem tudnak elég nyomós érveket felmutatni arra, hogy miért ne kormányozhatnánk a választók által adott demokratikus felhatalmazással. Vissza kell térnünk a normális politikai párbeszédhez, és ehhez arra is szükség van, hogy az ellenzék felhagyjon a parlament bojkottjával.

– Javára válik az ellenzéknek ez a konfliktus?

– A mesterséges instabilitás gerjesztéséből szerintem senki sem profitál. Az ellenzék támogatottsága nem nőtt a kiszivárogtatások miatt. Ha új, hiteles alternatívát nyújtana, valószínűleg népszerűbb lenne, de mivel erre nem képes, destruktív politikát folytat.

– Eszkalálódhat a helyzet – az ukrán események mintájára – egy szkopjei Majdanig?

– Ha elhúzódik a konfliktus, és nő az euroatlanti integráció megakadása miatti frusztráció, akkor van okunk aggódni. A macedón társadalom viszont szerintem elég érett a stabilitáshoz, és hetek, de legfeljebb hónapok alatt túllépünk ezen.

– A belpolitikai konfliktus aligha járul hozzá az euroatlanti integráció sikeréhez.

– Ez egy ördögi kör: az euroatlanti integráció megakadása növeli a konfliktusok esélyét, amelyek pedig hátráltatják az integrációt. Vitáinkat európai kontextusba kell helyezni, mert ez közös irány, egyetértünk abban, hogy Európa felé tartunk.

---

Negyed évszázados görög blokád Szkopje útjában

Athén az önálló Macedón Köztársaság 1991-es létrejötte óta megtagadja annak elismerését. Görögország északi tartományát ugyanis Makedóniának hívják, ráadásul él is ott macedón kisebbség, ezért érvelésük szerint a megegyező országnév a szomszédos állam területi követeléseire utal. Athén blokkolja Macedónia uniós csatlakozási tárgyalásait, és a 2008-as bukaresti csúcstalálkozó óta a NATO-csatlakozását is. Már hét éve annak, hogy az Európai Bizottság a csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolta, mégsem történt előrelépés, annak ellenére sem, hogy a hágai bíróság 2011-ben kimondta: Görögország nem gátolhatja meg szomszédja belépését nemzetközi szervezetekbe, amelyek az ENSZ által 1993-ban javasolt ideiglenes nevét használják – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság. A világszervezet szerint Athén megszegte az 1995-ös megállapodást, amelyben Görögország feloldotta a macedónok számára az Égei-tengerre való kijutást biztosító Szaloniki kikötőjét, akik ezért több kompromisszumot is vállaltak.