Szilárdan az Európai Unió mellett

– Milyen most Görögország és Macedónia kapcsolata?

– Talán úgy írhatnám le a legjobban, hogy olyan, amilyennek más országokhoz, például Magyarországhoz fűződő kapcsolatunknak kellene lennie. Gazdaságilag kiválóak a kapcsolataink, kölcsönösen jelentős beruházások vannak, aktív kereskedelem és turizmus. Szóval praktikus értelemben minden rendben van, egyetlen függőben lévő kérdés van, mégpedig az, hogy Görögország blokkolja a belépésünket a NATO-ba és az Európai Unióba az országunk nevével kapcsolatos fenntartásai miatt. Függünk egymástól, ettől az ügytől eltekintve ideális a kapcsolat.

– A két évtizedes névvita, hogyan befolyásolja országa euroatlanti integrációját?

– Görögország blokkolja az uniós csatlakozási tárgyalásainkat, és a 2008-as bukaresti csúcstalálkozó óta a NATO-tagságunkat is. Ennek fizetjük az árát. Az észak-atlanti szövetséghez való csatlakozás több befektetést vonzana, és számos nagy cég számára vonzóbbá tenné Macedóniát, hiszen a politikai stabilitás és a biztonság fontos szempont számukra. Ugyanez igaz az uniós integrációnkra is. Már hat éve annak, hogy az Európai Bizottság a csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolta. A hágai bíróság 2011-ben kimondta, hogy Görögország nem gátolhatja meg a belépésünket nemzetközi szervezetekbe, amelyek az ENSZ által javasolt ideiglenes nevünket használják – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság. De ez senkit sem érdekel, hiszen ők bent vannak, mi meg kint. Nem adjuk fel, hiszen maguktól nem változnak meg a dolgok.

– Mégis miért éri ez meg Görög-országnak?

– Athén logikája – kissé leegyszerűsítve – az, hogy ha elég sokáig távol tartanak minket az Európai Uniótól és a NATO-tól, az annyit árt az országunknak, hogy akkor feladjuk azokat az értékeket, amelyekért harcoltunk. Több mint húsz évvel ezelőtt, Jugoszlávia széthullásakor Athén nem gondolt bele a nemzetközi jog megszegésének hosszú távú következményeibe, úgy kalkulált, hogy ha elég nagy nyomást gyakorol, akkor Macedónia megszűnik létezni. Jelenleg pedig abból indulnak ki, hogy Görögország semmit sem veszít azzal, ha továbbra is elvtelen követeléseket fogalmaz meg országunkkal szemben. Szerintem nem ez a görögök számára a legnagyobb probléma, hiszen súlyos gazdasági helyzetben vannak, ez a lényeges kihívás számukra. Nekünk is érdekünk, hogy stabilizálják magukat. Párbeszédet folytatunk, hogy a nemzetközi jog keretein belül találjunk megoldást, annak ellenére, hogy Görögország pontosan ezt akarja most kikerülni.

– Valamilyen előrelépést azért sikerül tenni az uniós integrációval kapcsolatban?

– Megkötöttük az Európai Unióval a stabilizációs és társulási megállapodást, 2005 óta tagjelöltek vagyunk, és már hatodik éve folytathatnánk csatlakozási tárgyalásokat, ha nem blokkolna minket Görögország. A csatlakozás szempontjából fontos területeken – jogállam, politikai berendezkedés, médiaszabályozás stb. – behozzuk a lemaradást, egyetlen nyitott kérdés van, hiszen Görögország csökönyössége miatt az Európai Tanács még mindig nem hagyhatta jóvá a tárgyalások megkezdését. Athén viselkedése feszültséget szít az unión belül, hiszen a szövetség nem tudja kezelni egy tagállam jogellenes viselkedését.

– Nem erősíti Oroszország befolyását a térségben, ha tartósan kimaradnak az Európai Unióból?

– A balkáni régióban jelentős az európai érdek és befolyás. Számokra lefordítva: exportunk és importunk háromnegyedét az Európai Unióval bonyolítjuk le. Ugyanakkor természetesen kommunikálunk kell Oroszországgal, ez mindenkinek érdeke. Az ukrán helyzet természetesen ezt is nehezebbé tette. Ebben a konfliktusban a nagyhatalmak döntenek, Macedónia pedig kis ország. Ami minket illet, elköteleztük magunkat Ukrajna területi integritása és a békés, tárgyalásos megoldás mellett. Ha a Balkánt túl sokáig a hintában hagyják, az több problémát okoz, mint előnyt. Egyértelmű, hogy lehorgonyoztunk az Európai Unió mellett, de ez nem jelenti azt, hogy minden rendben lesz, ha sokáig az unión kívül marad a térség.

– Hogyan értékeli Szkopje és Budapest kapcsolatát?

– Diplomáciai kapcsolataink felvételének huszadik évfordulóján azért jöttem ide, hogy a remek politikai együttműködésünkhöz „felhozzuk” a gazdaságot is. Sokkal nagyobb a potenciál a gazdasági viszonyunkban, de nem igazán ismerjük egymás piacát. Fontos előrelépés a szkopjei magyar kereskedőház megnyitása, és a már megkötött, negyvennél is több kétoldalú szerződés. A beruházások és a mezőgazdaság fontos területe a lehetséges együttműködésnek.