Száz éve ezen a napon kiáltotta ki függetlenségét Finnország

A két úr közötti váltást a napóleoni háborúk hozták el, de az Orosz Birodalomhoz autonóm nagyhercegségként csatlakozhattak. „A finn nép felemeltetett az önálló államisággal bíró nemzetek közé” – mondta I. Sándor cár az 1809-es porvooi országgyűlés zárószavában. A 19. század orosz cárjai viszonylag nagy gazdasági és politikai önállóságot biztosítottak a finneknek, de a század végére megerősödtek a nagyhercegség beolvasztását sürgető hangok. II. Miklós cár 1899-ben korlátozta a finnek jogait, majd 1910-ben maradék autonómiájukat is elvesztették, végül 1914 elején nyilvánosságra került a kormányzat eloroszosítási terve. Ebben az időszakban a finnek ellenállása egyre nőtt, az önálló Finnország gondolata pedig egyre népszerűbb lett. Az 1917-es oroszországi forradalmak reményt ébresztettek a finnekben a függetlenségre, és amikor novemberben a bolsevikok kinyilvánították az önrendelkezés jogát Oroszország minden népe számára, a finnek éltek a lehetőséggel, és a Pehr Evind Svinhufvud vezette szenátus november 27-én megkezdte a működését. Elkészítették a függetlenségi nyilatkozat tervezetét, amelyet a parlament december 6-án 100 szavazattal 88 ellenében elfogadott. Meg is kellett azonban küzdeniük a finneknek azért, hogy élvezhessék a függetlenség gyümölcseit, ugyanis bár a szovjet bolsevik kormány elismerte függetlenségüket, polgárháború robbant ki, amely 1918-ban a konzervatív fehérek győzelmével ért véget. Finnország száz független éve igazi sikertörténet: a második világháborúban sikerrel verték vissza a szovjet csapatokat, ütőképes gazdaságot építettek ki, és az Európai Unió egyik megbecsült tagállamává váltak.