Sem Szerbia, sem Horvátország nem követett el népirtást

Várady Tibor Budapesten élő nemzetközi jogász, akadémikus - aki korábban a szerb fél jogi képviselője volt az ügyben - egy éve azt mondta: kétségtelen, hogy az 1991 és 1995 közötti délszláv háborúban súlyos bűnöket követtek el, Horvátország területén történt népirtásról hivatalosan azonban eddig egyetlen nemzetközi szerv sem beszélt. Ezeket az ügyeket tárgyalta már a hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) is - amelyet a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére hoztak létre -, de senkit sem ítéltek el, még csak nem is vádoltak meg Horvátország területén elkövetett népirtással - hangsúlyozta. 

A közleményben a bíróság hangsúlyozza, hogy a bizonyítás terhe egy állammal szemben is arra hárul, amely a vádakat megfogalmazza, és egy állammal szemben megfogalmazott kivételesen súlyos vádakat teljes mértékben meggyőző bizonyítékokkal kell alátámasztani.
A közlemény szerint a döntés szempontjából a bíróság számára kiemelten fontos a népirtás jogi meghatározása, amely nem pusztán egy embercsoport egészének vagy részének meggyilkolását, elpusztítását jelenti. Ahhoz, hogy ezt a bíróság népirtásnak minősíthesse, megdönthetetlenül bizonyítani kell, hogy a megvádolt célja, szándéka kifejezetten az adott nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösség megsemmisítése. Ha ez bizonyított, akkor egyébként az is népirtás, ha olyan életkörülmények közé kényszerítik őket, amelyek a csoport fizikai megsemmisülését okozzák, olyan intézkedések születnek, amelyek megakadályozzák a szüléseket a csoportban, vagy a népcsoport gyermekeit erővel elszakítják a közösségtől.

Nem vagyunk elégedettek azzal, hogy visszautasították Horvátország vádjait, de elégedettek vagyunk a Szerbiával kapcsolatos döntéssel - hangsúlyozta Zoran Milanovic horvát miniszterelnök azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ-bíróság ítélete szerint sem Szerbia, sem Horvátország nem követett el népirtást a délszláv háború során.
A politikus kiemelte: a bíróság szerint nem bizonyított, hogy Horvátországban népirtás történt, de bizonyított, hogy súlyos háborús bűnöket követtek el.
„Eltelt több mint húsz év: Horvátország megnyerte a háborút, az Európai Unió tagja, és lehetősége van a legerősebbekkel együtt építeni tovább jövőjét. Ebben a tekintetben Szerbiának is sok sikert kívánunk, de nem fogunk elállni azon követeléseinktől, hogy fény derüljön a háborúban eltűnt személyek sorsára, és visszakerüljenek az országba az elrabolt állami kincsek” – mondta Milanovic.

A bíróság megállapítása szerint ahhoz nem fér kétség, hogy mind a horvát területek szerb megszállása, mint a Vihar hadművelet idején történtek olyan bűncselekmények, gyilkosságok, amelyek alapján azokat népirtásnak lehetne nevezni, ám sem Szerbia, sem Horvátország esetében nem látta bizonyítottnak a népirtásra vonatkozó szándékot.
A horvátok ellen elkövetett bűncselekmények célja a bíróság szerint úgy tűnik, nem fizikai megsemmisítésük volt, hanem erőszakos elűzésük, az, hogy az ott élő horvátok minél nagyobb arányban hagyják el a megszállt területeket.

A szerbek által benyújtott ellenkeresetről a bíróság azt mondta ki, hogy a Franjo Tudjman egykori horvát elnök vezette brioni találkozón elhangzottak átirata nem bizonyítja kellő mértékben a népirtásra vonatkozó szándékot, és bár a Vihar hadművelet idején valóban történtek a népirtás definíciójának megfelelő gyilkosságok, azok mértéke nem bizonyítja a szándékot.
Szerbia Franjo Tudjman akkori horvát elnöknek a horvát katonai vezetéssel tartott brioni találkozójának átiratát mutatta be legfőbb bizonyítékként, amelyben a Vihar hadművelet részletei olvashatók, és amely megállapítása szerint a hadművelet "népirtáshoz vezetett". 

Az 1995-ös hadművelet során a horvát csapatok visszafoglalták a szerbek által megszállt nyugat-horvátországi területeket, de közben kétezer szerb civilt megöltek, elűzték a szerb lakosokat, és több szerb falut felgyújtottak.