Külföld

Pusztítás helyett építkezés

A NATO minden tőle telhetőt megtesz majd, hogy ezt az Új Selyemút nevű, több kontinenst átölelő kínai projektet blokkolja – állítja William Engdahl neves geopolitikai elemző

William Engdahl világhírű geo­politikai elemzőt, stratégiai kockázati elemzőt és számos bestseller szerzőjét kérdeztük a Budapesten novemberben zárult 16 + 1-es csúcstalálkozó jelentőségéről. Álláspontja szerint Washington és azok, akik irányítják a washingtoni politikát, valamennyi fronton ellenállással reagálnak a kínai Új Selyemút projektre.

Engdahl
Engdahl: A nyugati világ ellenpólusát képezhetik az Új Selyemúthoz csatlakozó országok (Fotó: CROPIX/Darko Tomas)

–  Miként értékeli a Budapesten november végén lezajlott 16 + 1-es csúcstalálkozót, ahol megjelent a kínai miniszterelnök és térségünk tizenhat országának vezetői?

–  A november végén Budapesten lezajlott 16 + 1-es csúcstalálkozó nagy lépés volt előre nemcsak a térség országai, hanem az egész Euró­pai Unió számára is. Ez elsősorban a jelen lévő országok bekapcsolódását jelenti a kínai Új Selyemút kezdeményezés néven ismert infrastrukturális projektbe. Ez ma a világon a legfontosabb infrastruktúra-projekt. A végső költségei sok-sok billió dollár, 8-10 billió dollárra becsülik a
költségeit a következő 20-30 évben. De nem ez a lényeg a projekttel kapcsolatban, hanem az, hogy a gazdasági fejlődést célzó kezdeményezés. Vagyis itt nem szankciókról, az IMF-nek való visszafizetésekről van szó, mint Görögország esetében, hanem a fejlődésről. A fejlődés pedig új adóbevételeket jelent az abban részt vevő kormányoknak. Új lehetőségeket az infrastrukturális fejlesztésekbe befektetők számára. Vagyis valóban történelmi jelentőségű találkozóról van szó, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök látott vendégül, és ahol megjelent Li Ko-csiang kínai miniszterelnök.

–  A magukat minden téren ellenzékinek tekintő magyarországi neoliberális „szakértők” nagy hanggal jelentették be azt a Baba Vanga-i jóslatukat, hogy az Új Selyemút részeként felépülő Belgrád–Budapest-vasútvonal 2400 év múlva lesz csak kifizetődő. Nem akarom azt kérdezni, hogy önöknél van-e hely számukra a legközelebbi elmegyógyintézetben, vagy hogy a világot a neokonzervatívok szerint már tizenkét éve szinte azonnali elpusztítással fenyegető Irán netán 1823 év múlva megtehetné azt, de miként látja ezt a felvetésüket?

–  A véleményem röviden összefoglalva azt, hogy azok, akik ilyeneket írnak, nem végeznek el semmilyen komoly gazdasági elemzést, hanem a politikai propaganda szócsövei. A közlekedési infrastruktúra sokoldalú előnyt nyújt az útvonal mentén az egész gazdaságnak az új munkahelyek létrehozásával, a munkákból származó adójövedelmekkel, az új piacok kiépítésével, például magyar áruk Szerbiába szállítása terén. De azon a téren is, hogy ezzel Magyarország bekapcsolódik Eurázsia hatalmas új piacaiba, azaz az Új Selyemútba, amely világunk pozitív növekedési központja a belátható jövőbeli évtizedekre. Mindezt bele kell foglalni mindenfajta általános nyereségszemléletű kiértékelésbe, mert ezek az ilyen gyorsvasúti összeköttetések származékos hatásai.

–  Washington és egyes szövetségesei az Új Selyemút kezdeményezést kiaknázandó lehetőségnek tekintik, vagy pedig az esetükben megszokott módon: agresszió­val, fenyegetéssel és azt mindenféle hátsó szándékok eltakarására létrehozott összeesküvési agyrémekkel lendülnek támadásba ellene, amelyeket a fősodratú médiumok közvetítenek és terjesztenek majd minden gátlás nélkül.

–  Sajnos Washington és azok, akik irányítják a washingtoni politikát, valamennyi fronton ellenállással rea­-
gálnak a kínai Új Selyemút projektre. Ezen reagálások nem mindegyike nyílt, azaz azokba beleértendők a zárt ajtók mögötti mesterkedések is. Mint például az országok közötti ellentétek felizzítása, legyen az Burma (Mianmar), India, Pakisztán, stb. Ez azért van így, mert az 1990-es évek után az oligarchák, azaz azok, akik a Wall Street, illetve a hadiipar érdekében támogatnak amerikai elnököket, az Új Selyemutat kihívásnak tekintik az „Egy Világrendjükkel” szemben. Szögezzük le, az az „Egy Világrend” nem képzeletbeli, hanem nagyon is valós program, mint ahogyan azt a márciusban meghalt David Rockefeller is leírta néhány évvel korábban írt emlékiratában. Az „Egy Világrend” igen aktívan működik. Egy felülről lefelé intézett struktúrában. A Szovjet­unió 1990-es összeomlása után ezek az emberek Oroszországot akarták elpusztítani a Jelcin-korszak idején, korrupcióval és Oroszország vagyonának közvetlen és ottani embereik által történő ellopásával. Ami egészen a kilencvenes évek végéig, Vlagyimir Putyin megjelenéséig tartott. Ugyanezt igyekeztek elérni Jugoszláviával, az ottani háborúk révén, azaz a működő Jugoszlávia feltördelésével és a Balkán balkanizálásával vagy a pekingi Mennyei Béke terén rendezett zendüléssel, amelynek történetét részletesen ismertetem új könyvemben, amely november elején már meg is jelent magyarul NGO Titkos Akták címmel. Mindezeknek a célja az volt, hogy egyetlen, felülről irányított kormányzással működő világrendet hozzanak létre. Erről a magyarok azt gondolják, már az eléggé rossz, hogy őket Brüsszelből az Európai Bizottság irányítja. Amit persze nem „liberális rendnek” hívnak, hanem globalista gazdaságnak, globalista rendnek, ezt Trump tanácsadója, Michael Ledeen „globalo-fasiszta” világrendnek mondja. A lényeg azonban az, hogy ezt a rendet globális cégek irányítják, mint például azok, amelyek génmódosított árukat forgalmaznak. Amely cégek semmiképpen nem akarják, hogy a világ egyetlen kormánya is beleszóljon abba, amit csinálnak és ahogyan működnek, és így legázolnak mindent és mindenkit, ami és aki az útjukba áll. Az Új Selyemút projekt tehát, amely hangsúlyozza a nemzeti szuverenitást és a nemzeti gazdasági kezdeményezéseket, kihívást jelent mindezzel szemben, amit Washingtonban, Londonban és egyéb helyeken akarnak. Az Új Selyemút ettől eltérő modellt képez. Szemben a dollárrendszerrel is. És a háborúk, pusztítások modelljével szemben. Újat épít, nem pedig pusztít háborúval, szabotázzsal, NGO-káosszal.

–  Figyelembe véve az egyre inkább maradék szabadságuktól is megfosztott, hangszóróvá silányodott nyugati sajtó állapotát, gondolja, hogy a ráció üzenete eljut e médiumok fogyasztóihoz?

–  Éppen ez az egyik oka, amiért a november 27-én kezdődött budapesti 16 + 1-es csúcstalálkozó oly fontos. Alkalmat ad a nyilvánosság, de legalább a tizenhat európai ország nyilvánossága tájékoztatására az Új Selyemútról, és azon keresztül annak lehetőségéről, hogy a pusztítás helyett építsenek.

–  Azért erős kételyek merülnek fel, amikor Nagy-Britannia haderejének legfőbb vezére a múlt héten előállt azzal a harci fantazmagóriájával, hogy az orosz hadihajók szétszaggathatják a tenger alatti kommunikációs kábeleket, amely aljas „vízióról” egy kritikus szakértői hang azt mondta, ez ürügy, hogy a NATO-t
egy csomó hadihajóval erősítsék meg, amelyek a kínai Új Selyemút tengerhajózási részén cirkálnának, hogy ott a közlekedést akadályozzák.

–  A NATO minden tőle telhetőt megtesz majd, hogy ezt a több kontinenst átölelő kínai projektet blokkolja. Ennek a törekvésnek része az is, hogy Iránnak és Törökországnak a projektben való részvételét meggátolják. Csakhogy mindezen közel-keleti erőfeszítések, mint Szíria példája mutatja, katasztrofális csődöt jelentettek Washington számára. Nem követnek egészséges straté­giát, amihez, enyhén szólva, Oroszország, Irán, Törökország, Szíria sem csatlakozik. Az egész világon átalakulnak a hatalmi erővonalak és határok. Igen, mindent megpróbálnak e projekt blokkolására, de például a néhány hónappal ezelőtti, Washington által India és Kína között Kasmír térségében szított konfliktus eszkalálása abban a reményben, hogy ott katonai konfrontáció robban ki, nem sikerült. Természetesen ez a terület nem esik az Új Selyemút projekt térségébe, de idő múltán ez persze változhat.

–  Mit gondol, mához húsz évre a kínai–orosz–iráni szövetség megerősödik majd az amerikaihoz képest, a mai állapotot alapul véve? Ha a hazai neoliberális propagandista „szakértők” huszonnégy évszázadra előre láthatnak, talán rendjén való két évtizedes jóslatra kérdezni.

–  Nem csak Kínára összpontosítanék. Nyilván Kínának komoly potenciálja van. Oroszországnak és Iránnak is nagy a potenciálja, különösen Oroszországnak, amely nélkül Kína nem is tudná megvalósítani az Új Selyemutat. Ami talán a legfontosabb: jövőre Irán teljes jogú tagja lesz az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, és ez kitölti azt a háromszöget, amelyről évek óta írok, azaz a Peking–Moszkva–Teherán háromszöget, ahol igen komoly gazdasági fejlődésnek nézünk elébe az eurázsiai kontinensen. És a NATO-nak igen nehéz lesz ennek a feltartóztatása. Figyelembe véve persze Irán orosz gyártmányú, felújított S–300-as rakétaelhárító rendszerét. Ott igen figyelemreméltó rendszer kialakulása folyik, a nemzeti szuverenitáson alapuló együttműködési rendszeré, beleértve a BRICS országokat és a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) eurázsiai tagjait is. Irán csatlakozása az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz pedig igen erős kihatással lesz a Közel-Keletre.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom