Partnerek vagyunk, nem vazallusok

Berényi János, Orbán Viktor, Szijjártó Péter és Kumin Ferenc New York-i főkonzul a nagyköveti értekezleten (Fotó: Csudai Sándor)

A misszióvezetők kérdéseire adott válaszokkal együtt mintegy másfél órás beszédet tartott a nagykövetek rendkívüli értekezletén hétfőn reggel Orbán Viktor. A kormányfő a Külgazdasági és Külügyminisztériumban tartott tanácskozás első napján hangsúlyozta, elvárás a magyar külpolitikával szemben, hogy alkalmazkodjon az új világrendhez, és értse is meg azt – ez is indokolja azt, hogy mostantól miért félévente rendezik meg a nagyköveti értekezletet.

Orbán Viktor szerint nincs olyan, hogy „nyugati nyitás”, hiszen hazánk a Nyugat része, ezt pedig semmilyen kormány nem írhatja felül, hiszen népszavazás döntött a NATO- és az EU-tagságunkról is. Hozzátette: nincs értelme szembeállítani a nyugati integrációt a keleti vagy a déli nyitással. A kormányfő szerint a nyugati elkötelezettség leglátványosabb része a katonai koalíciókban való részvétel, ezért tartotta fontosnak, hogy tavaly – az orosz szankciók kérdésében Vilniusszal fennálló viták ellenére – Litvániába látogasson, ahol magyar katonák részvételével tartottak hadgyakorlatot, s ezért is fogja a kormány beterjeszteni a parlament elé azt a javaslatot, hogy hazánk csatlakozzon a nyugati katonai koalícióhoz az Iszlám Állam terrorszervezettel szemben.

Orbán Viktor sikeresnek értékelte a keleti nyitást, úgy fogalmazott, „a kapu ki van nyitva”, „közlekedni kell rajta”. A közeljövőben déli irányba, Afrika és Latin-Amerika felé fordul a diplomácia. Az idei év külpolitikai programja ugyanakkor még főleg Ázsiára koncentrál, például Szingapúr, Indonézia, Malajzia, Vietnam és Mongólia felé, de az év második felében Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már elkezdi a déli nyitáshoz szükséges utakat, amelyeket jövőre kormányfői látogatások követnek.

A magyar külpolitikai doktrína alapja a miniszterelnök szerint továbbra is a magyar nemzeti érdek. Mint mondta, semmi ördögtől való nincs abban, ha szakítunk azzal a nézettel, hogy érdekeink egybeesnek azon nagyhatalmakéval, amelyek érdekszférájába esünk. Kiemelte, hogy hosszú távon csak a szuverén külpolitika kifizetődő, s a nemzetek között csak kétféle viszony van, vazallusi, vagy partneri. „Aki nem egyenrangú partner, idő kérdése, és vazallussá válik” – tette hozzá. Orbán Viktor hangsúlyozta, természetes dolog, hogy bizonyos nemzeti érdekeink eltérnek Németországétól vagy az Egyesült Államokétól. Szerinte a nagyköveteknek azokat a kapcsolódási pontokat kell keresni, amelyekkel érdekeltté tehetik a nagyhatalmakat Magyarország sikerében, stabilitásában. Példaként említette az Egyesült Államokat, Kínát, Németországot és Oroszországot – utóbbival kapcsolatban úgy fogalmazott: világossá kell tenni, hogy Oroszország nem ellenségünk, s „pontosan kell fizetni, mert mi vagyunk a vevők”. Megjegyezte ugyanakkor, hogy „megvan a véleményünk arról, amit az oroszok csinálnak”, és Magyarország nem tud lemondani a nemzetközi jog tiszteletéről, „Ukrajna területi integritása külpolitikánk meghatározó eleme”. Történelmi tapasztalatra hivatkozva azt mondta: ha valami történik a világban, a német, orosz és török relációt kell vizsgálnunk, folyamatosan karbantartani ezeket a kapcsolatokat. A kormányfő szerint a közép-európai sorsközösség majdnem olyan fontos, mint saját nemzeti érdekünk.

Diplomáciánkhoz biztos bázist, magabiztosságot kell adnia gazdaságunk tevékenységének, de szerénységre is szükség van. Fontos a mértéktartás a külpolitikában, de a magyar gazdaság teljesítménye az alapja annak, „miért ugrálnak, miért dumálnak, miért akarnak mást, miért képviselnek mást a magyarok” – tette hozzá. Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a nagyköveteknek közeledniük kell a realitásokhoz, egyfajta „kereskedelmi dörzsöltségre” van szükségük. Példaként említve Matteo Renzi olasz kormányfő moszkvai látogatását, hozzátette: a nyugati országok előbbre járnak ebben, hiszen elvi álláspontjukat össze tudják egyeztetni gazdasági, kereskedelmi érdekeik képviseletével. A kormányfő szerint a diplomata nem lehet világpolgár, hiszen „aki nem magyarként tekint a világra, arra a világ sem tekint magyarként”. Hozzátette ugyanakkor, hogy ez nem jelent provincializmust, „magyarként is lehet elegánsnak lenni”, „késsel-villával enni”.

Kérdésre válaszolva a magyar–amerikai viszonyról úgy fogalmazott: jogállamisági kérdéseket emlegetnek, de valójában ideológiai ellentétekről van szó, amelyeket félre kell tenni, és együttműködni. Egy másik kérdésre azt mondta, az autonómia ügye kulcskérdés a külpolitikában, de most a gazdasági együttműködésre és fejlesztésekre kell összpontosítani a szomszédos országokkal ápolt kapcsolatokban. Szintén kérdésre reagálva jelentette be azt is, hogy azt tervezik: a parlament tavaszi ülésszakának végéig elkészül a 2016-os költségvetés.

Röviden
Két nagyhatalom érdekszférájában

Hajdu Nóra, az Együtt – a Korszakváltók Pártja elnökségi tagja: A miniszterelnök „dörzsölt” beszéddel készült, de csak „zavaros gondolatokat” lehetett hallani a követendő külpolitikai stratégiáról. A rendkívüli nagyköveti értekezlet összehívása önmagában annak a beismerése, hogy a jelenlegi külpolitika kudarcos

Mesterházy Attila, MSZP: Orbán Viktor megalázta az általa kinevezett nagyköveti kart, azt állítva, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztériumban már nincs szükség a minőségi tudásra, a magyar elitre. A klasszikus diplomácia értékeit és érdemeit nélkülöző orbáni–szijjártói külgazdasági szemlélet csak üzletkötőket vár el a gondolkodó és elemző diplomaták helyett. Bár értelmezhetetlen a beszédben hangsúlyozott világgazdasági-világpolitikai átrendeződés, elfogadhatatlan azonban, hogy Orbán Viktor sikernek tartja az EU-ba történő exportcsökkenést.

Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezető-helyettese: Orbán Viktor kormányfő késve ugyan, de „átvette a Jobbik külpolitikai alapvetését”, amely szerint a német–török–orosz háromszögben kell érvényre juttatni a magyar nemzeti érdekeket, valamint nem lehet kizárólag a multik exportjára alapozni a hazai gazdaságot.

Párbeszéd Magyarországért: Orbán Viktor a nagyköveti találkozón ismét bizonyította, hogy nincs felelősen átgondolt külpolitikai koncepciója, és nem is törekszik a nemzeti konszenzusra e téren.

Schiffer András LMP-társelnök: Magyarország egy olyan térség része, amelyet két nagyhatalom is a saját érdekszférájának szeretne tekinteni. Tudomásul kellene venni, hogy Magyarország, illetve Kelet- és Közép-Európa érdekei nem esnek egybe a nagyhatalmak érdekeivel. A külpolitikában világossá kell tenni, hogy Magyarország stratégiai szövetségesei Kelet-Közép-Európában, illetve Dél-Európában találhatók.

Liberális oldalon divat felvetni, hogy Magyarország Kelethez vagy Nyugathoz tartozik-e. Ennek a gondolatnak körülbelül annyi az értelme, mintha azon vívódnánk, hogy Magyarországnak van-e tengere, lenyűgöző trópusi szigete, vagy bármi, amitől Tamás Gáspár Miklós jobban ébred. A magyar külpolitikának a realitásokon kell alapulnia. Volt egy nyugati választásunk, az Európai Unió, a NATO tagjai vagyunk. Senki, aki döntést képes és tud hozni Magyarországon, nem kérdőjelezi meg értékrendünket. Magyarország azonban független ország, amelyik nem azért lépett be az unióba és a NATO-ba, hogy bólogasson, hanem hogy egy működő szövetség részese legyen. A magyar külpolitika elemi érdeke, hogy nyisson Keletre és Délre is. Keleten nem csak gyökereink, hanem elemi üzleti érdekeink is vannak. Lehet durcásan nézni a putyini Oroszországot, lehet azon gondolkodni, hogy a kínai napi menü mennyire éri meg, de a tényekkel is szembesülni kell. Márpedig tetszik vagy nem tetszik, az oroszoknál van gáz, az oroszoknál van olaj. Az oroszoknál van pillanatnyilag a legolcsóbb olaj és a legolcsóbb gáz. Kína az az ország, amely a szó legszorosabb értelmében távlatokat nyit Európának. Marco Polo bulvárjellegű visszaemlékezése csak a szikráját vetette fel annak, ami az európai és távol-keleti együttműködésben rejlik. Ezt ki nem használni, nem bűn, hanem hiba.

Magyarország külkapcsolatait saját érdekei mentén formálja. Ez nehéz folyamat, miközben van Nyugatról és Keletről is barát vagy tanácsadó, aki jobb, számára jobb és jobban fialó recepttel szolgál. Nekünk ezt nem kell megfogadni.

Magyarországnak önállóan, a külső hatásokat figyelembe véve, de függetlenül kell döntenie a sorsáról. Erre ítél történelmünk, Hunyaditól Rákócziig, erre ítél mai elemi érdekünk. Azaz, még egyszer megerősítve, nem választunk Nyugat és Kelet között, Észak és Dél között, hanem azt nézzük, amitől Magyarországon jobban élhetünk. S ma ki kell mondani azt is, hogy Keleten és Délen van a hangsúly.

(MTGY)