Külföld
Párbeszéd helyett konfrontáció jön
Aggasztja az amerikai nagykövetséget az oroszok által készített feketelista
Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) delegációvezetője közleményben reagált arra, hogy az Európai Parlament elnöke megvonta az orosz EU-nagykövetség több diplomatájának bejárását: „Martin Schulz, aki többször is békés megoldást szorgalmazott Oroszországgal, most a teljes konfrontációt választotta”. A politikus szerint Schulz egy „sértett kisgyerek diplomáciáját” folytatja.
Nyílt levelet írt Schulznak Edouard Ferrand, a francia Nemzeti Front delegációvezetője és az orosz–uniós parlamenti delegációban részt vevő Aymeric Chauprade is. Hangsúlyozták, az elnök lépése a konfliktus eszkalálódásához vezet, ráadásul önhatalmúlag döntött róla.
Javier Couso spanyol baloldali EP-képviselő az orosz Sputniknak azt mondta: ha az EU a feketelisták és szankciók háborúját akarja vívni, akkor sose lesz vége a konfliktusnak.
Oroszországi és kelet-ukrajnai személyekkel szemben az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak is van különböző korlátozásokat előíró listája. Ezzel kapcsolatban kérdeztük az Egyesült Államok budapesti nagykövetségét. Az Egyesült Államok osztja az Európai Unió aggodalmait az úgynevezett orosz „beutazási feketelistával” kapcsolatban, amely megtiltja bizonyos uniós politikusok beutazását Oroszországba – hangsúlyozta lapunknak a nagykövetség szóvivője. Elizabeth Webster szerint „az Egyesült Államok minden országban támogatja a vízumtörvények szabályszerű alkalmazását, és felhívjuk Oroszországot, hogy magyarázza meg, milyen jogi normára alapozta ezeket a beutazási tilalmakat”. Mint mondta, „az Egyesült Államok tiszta jogi normákra alapozott vízumtörvényeket alkalmaz. Amikor az Egyesült Államok megtiltja a beutazást idegen állampolgárok számára, az érintett személynek magyarázattal szolgálunk arról, milyen jogi felhatalmazás a kitiltás alapja, amint azt a Bevándorlási és Állampolgársági Törvény 212 (f) bekezdése előírja.”
A fazék esete a kannával
Ismeri valaki ama tanulságos történetet, amikor azzal vádolja meg a fazék a kannát, hogy az bizony fekete? Angolszász nyelvterületeken ez a bevett szófordulat arra, ha valaki olyasmit kér számon másvalakin, amiben ő hasonló mértékben ludas. „The pot calling the kettle black” – szól az eredeti mondás, amelynek nyersfordításával bíbelődni nem érdemes, de gyakorlatilag a „bagoly mondja verébnek…” kezdetű élcelődésünk megfelelője. Némely értelmezések szerint a fazék kormos lesz, miután tűzbe rakják, a kanna pedig tiszta marad, mert csak szénen melegítik. Eközben csúfolja a fazék a kannát a feketesége miatt, holott éppen a saját visszatükröződése az, amit lát. Egyszerűbben, latinosabban arra is utalhatnék, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. De nem szeretném éppen annyira leegyszerűsíteni a történetet, ahogyan Washington a kettős mércét alkalmazza – ezúttal Moszkvával szemben. Csak emlékeztetnék, hogy amikor az Obama-adminisztráció korrupciós vádakkal éppen magyarokat tiltott ki országából, Budapest is hiába kérte majdnem ugyanezekkel a szavakkal: ugyan „magyarázza meg, milyen jogi normára alapozta ezeket a beutazási tilalmakat”. (KRL)