„Ötvenmilliárd eurós üzlet az embercsempészet”

Bakondi György: Úgy érezzük, szükség van az elrettentésre, erőnk, elszántságunk demonstrálására (Fotó: Hegedüs Róbert)

– A bűnözők árfolyamán mi egy-egy migráns tarifája manapság?

– Információk szerint az embercsempészek személyenként átlagosan ezer euró körüli összegért dolgoznak.

– Mennyire iktathatók ki a há-lózatok?

– Folyamatos macska-egér harc zajlik a szemünk előtt, ahol a hatóságok általában a kis halakat, legfeljebb az alsó és középszintű irányítókat, kalauzokat csípik el, míg a szervezetek csúcsvezetői döntően érintetlenek maradnak. E kétségtelenül bosszantó helyzetet az magyarázza, hogy az irányítók tőlünk óriási távolságban, Afganisztánban, Pakisztánban, Szíriában, Irakban, Törökországban, esetleg valamelyik másik közel-keleti vagy afrikai országban székelnek, s onnan intézik a dolgaikat, koordinálják a hálózatukat. Hozzá kell tenni, az illegális migráció kapcsolt üzletága a kábítószer-csempészet: a kettő kéz a kézben jár. A csúcson állóknak elemi érdekük, hogy Európa közelébe se jöjjenek, a kis halak pedig, ha nyakukon a bukás veszélye, megpróbálnak elvegyülni a migránsok között, s maguk is menedékkérőnek igyekeznek látszani.

– Mekkora piacról van szó?

– Több becslés forog közszájon. Az embercsempészek száma harmincezer fő lehet, az anyagi részét tekintve felfoghatatlanul sok pénz mozog ezen az illegális és tegyük hozzá rögvest, embertelen piacon. Az Europol legfrissebb adatai szerint harminc-ötven milliárd euró jut a bűnözők kezébe. Úgy vélem, amíg ekkora biznisz az illegális migráció, mindig akad majd olyan, aki vállalkozik, s beáll a sorba. Ez az egész rendkívül veszélyes és kiemelt figyelmet igénylő szervezett bűnözői tevékenység.

– Ahol sok pénz van, ott óhatatlanul előjön a vesztegetés. A csempészek a mi rendőreinkkel, katonáinkkal nem próbálkoznak?

– A magyar határőrizeti rendszer mind fizikailag, mind személyügyileg többszörösen túlbiztosított, kiterjedt. Egyrészt csak így tudjuk garantálni az ország biztonságát, másrészt úgy érezzük, szükség van az elrettentésre, erőnk, elszántságunk demonstrálására. E rendkívül bonyolult és összetett hálózat tagjai közül nem lehet egyes embereket megvásárolni, lévén az nem ér semmit. De tegyük hozzá, efféle esetről én nem tudok még a próbálkozás szintjén sem.

– Az eseményeket figyelve úgy tűnik, mintha a szerb fél kevéssé lenne érdekelt a migráció megállításában…

– Kormányzati szintű támogatásról nem beszélhetünk, viszont az igaz, hogy az államon belüli mozgásukat mintha kevéssé gátolnák. Menetrend szerinti buszokkal és vonatokkal járnak-kelnek, s a táborokat sem számolják fel. Bár a táborok ügyében most mintha lenne némi elmozdulás, mert ígéretet kaptunk, hogy elviszik és rendezett körülmények közé juttatják a szabad ég alatt összeverődött migránsokat. A macedón–szerb határ viszonylag védett, de például a szerb–koszovói szakasz már nincs tisztességesen „lefogva”, hiszen déli szomszédunk úgy tekint arra a térségre, mint a sajátjára, így nem is töri magát biztonsági vonal kialakítására. Azt, hogy a szerb fél mennyi embercsempészt fog el, mi nem tudjuk.

– A román–magyar határról mi mondható el?

– Hála az égnek, ott mostanság teljes nyugalom uralkodik. Köszönhető ez nem kis részben annak, hogy a román rendőri és határőrizeti erők az állam szerbiai oldalán igen erősen és határozottan lépnek fel mind a csempészet, mind az illegális migráció vonatkozásában. Korábban ugyan akadt rá példa, hogy vadidegenek százas csoportokba verődve próbáltak erőszakosan áttörni, de őket a hatóságok minden esetben begyűjtötték és haladék nélkül visszairányították Szerbiába. Ettől függetlenül ha a sors úgy hozza, a honvédség és a rendőrség rendkívül hamar képes lenne lezárni azt a vonalat is.

– Mi a helyzet a macedón, bolgár, görög–török végeken?

– A bolgár állam kétoldalú megállapodást kötött Törökországgal a migránsok visszafogadásáról. Ez annyit tesz, hogy akik ott a kerítés ellenére behatolnak Bulgáriába, azokat rövid úton visszaadják a szomszédjuknak. A görög kabinet intézkedett a bolgár határ megerősítésére, s ha a nyomás fokozódik, oda is hamarosan kerítés kerül. A magyar rendőri erők számos helyen, így a görög szigeteken és Macedóniában is dolgoztak és dolgoznak, s mint jelezték, maximálisan elégedettek a teljesítményükkel.

– Küldünk katonákat a Balkánra?

– Nincs tudomásom erről, de ha efféle igény érkezne, akkor a kormány természetesen megvizsgálja a felvetést. Úgy vélem, most a rendőrségi vonal bőven elegendő.

– Mi lehet a migráció kifutása?

– Az illegális migráció nem fog megszűnni, ez borítékolható, s az olasz prognózis szerint az idén csaknem négyszázötvenezer migránsra számíthatunk Líbia felől, a balkáni útvonal pedig kiszámíthatatlan az uniós–török megállapodás miatt. Egyre több lesz köztük a közép-afrikai, akinek az integrációja finoman szólva is nehéz. Egy azonban bizonyos, történjen bármi is, az Európai Uniónak védekeznie kell a nem kívánt illegális határátlépések és a migráció ellen. Nem kerülhetnek be milliószámra Európa szívébe olyanok, akiknek nem ismerjük a szándékait, nem látjuk a múltját. Nem kockáztathatjuk egyetlen európai polgár életét sem – s ezen kár vitatkozni.