Összetartó kapoccsá válhat Szlovákiával a szuverenitásféltés

Erdő Péter beszédében elmondta, a Kárpát-medence népeinek égető szükségük van egymás történelmi tapasztalataira, hiszen „önmagunkat sem érthetjük meg egymás reális és jóindulatú ismerete nélkül”. Felidézte, a szlovák és a magyar püspöki kar tíz évvel ezelőtt az esztergomi bazilika oltárán írta alá közös nyilatkozatát, amelyben szerepel a következő mondat: „megbocsátunk és bocsánatot kérünk”. Kitért arra is, hogy Európa nemzeti kultúráit az elmúlt több mint ezer évben a kereszténység ihlette, segítette, hogy kibontakoztassák „saját kulturális gazdagságukat és zsenialitásukat”.

Frantisek Miklosko, a szlovák parlament volt elnöke előadásában arról beszélt, ahhoz, hogy megújuljon a régi bizalom a két ország között, Szlovákiának többek között „meg kellene szabadulnia a komplexusaitól és a frusztrációitól, és természetesen öntudatos nemzetté kellene válnia”. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint a magyar–szlovák kapcsolatok – minden, a kisebbséget nem érintő területen – valóban jók, és ez nem csak mosolydiplomácia. A két országnak vannak közös ügyei, céljai, amelyekben szorosan együttműködnek egymással. Ezek közül a leglátványosabb a migránskérdés. Szavai szerint a jelenlegi jó viszony egyik oka, hogy a két országnak vannak közös gazdasági érdekei, az ebben rejlő veszély pedig az, hogy csak addig garantált a jó viszony, amíg az üzlet tart. Tartósabb összetartó erő a két ország között a „szuverenitásféltés” Európán belül.

Az egész napos, kétnyelvű konferencián előadott mások mellett Beer Miklós katolikus püspök, Kiss Gy. Csaba, Kabdebó Lóránt és Käfer István irodalomtörténészek, Kovács Anna, a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézetének igazgatója és Agócs Gergely néprajzkutató.