Örményország Székelyföldje: Hegyi-Karabah

Érdekes: bár az egész háború a sztyepanakerti parlament egyesülési dekrétumával kezdődött, erre azóta sem került sor. Ez nem a közeljövő kérdése, az első lépés Arcah nemzetközi elismerése – mondta el lapunknak a külügyminiszter, amikor arról kérdeztük, hogy ideális helyzetben cél lenne-e az egyesülés Örményországgal. Egy ilyen szituációban természetesen, mint mondta, ugyancsak az önrendelkezési jogra építve, népszavazással kellene dönteni erről mind az anyaországban, mind Karabahban. Masis Mayilian elmagyarázta: alapvetően két fő céljuk van, és ebből elsődleges a biztonság, csupán a második maga a formális nemzetközi elismerés is (egyébként maga Örményország sem ismerte el Karabahot önálló államként), nemhogy az egyesülés.

S valljuk be, nem lenne sok gyakorlati értelme: a pénz itt is, ott is örmény dram, a határ névleges, egy nyílt diplomáciai lépés viszont berobbanthatná a kaukázusi lőporos hordót. A mindennapi élet javarészt éppúgy működik, mint bárhol a világon. Bár olykor felbukkannak terepszín gyakorlóba bújt férfiak, utunk során mégsem volt katonaállam-érzete az embernek. Láttunk helyi katonai bázist – egy kis fatoronyból állt meg egy kisebb épületből, előbbi tetején szuronyos (!) őr integetett: tilos fotózni! –, de talán ez minden.

Ami a gazdaságot illeti, a világszerte érvényesülő azeri bojkott miatt a nyersanyagok – márvány, bazalt, színesfém –, valamint a mezőgazdasági termények – főként szőlő és bor – mellett a könnyebben exportálható termékekre igyekeznek fókuszálni: ilyen lenne az IT-ipar. Erről már Grigory Martirosyan államminiszter (gyakorlatilag kormányfő) beszélt nekünk. Az átlagfizetés, mint lapunknak elmondta, 340 amerikai dollárnak (úgy 90 ezer forintnak) megfelelő dram, de állítása szerint nem küzdenek emiatt az elvándorlás problémájával, ellenben a kétkezi munkás, a mérnök és az IT-s is nagy hiánycikk.

A megoldást keresik: ennek szellemében nyitották 2015-ben Sztyepanekertben is meg a diaszpóra által pénzelt TUMO Centert, ahol mi is jártunk. Ez egy örmény licenc alapján kiépített képzési központ, ahol szabadidejükben gyakorlati tudást szerezhetnek a gyerekek a robotikától a webdesignon át az animációig mindenféle területről, ami későbbi, akár amerikai tanulmányaikhoz is kiváló ugródeszka lehet.

A turizmust is szeretnék fejleszteni, s van honnan: már a tavalyi 22 ezer külföldi turista is rekord. Pedig Arcah földrajzi és kulturális adottságai kiválóak, a gasztronómiájuk remek – sőt, Sztyepanakertnek még egy „romkocsmája” is van, ahol a „dudu” nevű emberpróbáló helyi töményitalt is kipróbáltuk –, ellenben a Jerevántól öt–hétórányi autóút sokakat elriaszthat. Minden megváltozna persze, ha Arcah megkapná a nemzetközi elismerést, és újranyithatna a sztyepanakerti repülőtér, de ez már az esetleges jövő zenéje. Addig marad a dudu.