„Olyan külpolitikát folytatok, ami csak a magyar érdekeket tartja szem előtt”

 (Fotó: Nagy Balázs)

Bukott baloldali politikusok példája igazolja, nem érdemes Magyarország vegzálásával kampányolni – emlékeztetett Szijjártó Péter. A külgazdasági és külügyminiszter Gajus Scheltema holland nagykövet nagy port kavaró nyilatkozatán túl arról is beszélt lapuknak, mire számíthatunk a washingtoni külpolitikától, és miért figyelmeztetés egész Közép-Európa számára a macedón helyzet.

–  A diplomáciai konfliktushoz vezető interjúban a leköszönő holland nagykövet a magyar kormány szemére vetette, hogy Magyarországon harciasabban beszélnek, mint külföldi tárgyalásaikkor. Bírálatnak vette a szavait?

–  Scheltema urat egyetlen brüsszeli tárgyalásomkor sem láttam a helyszínen, nem tudom mire alapozza, hogy máshogy beszélünk Brüsszelben, mint Budapesten. Egyetlen külügyminiszteri tanácsülésen sem láttam, pedig ezeken legalább olyan keményen szoktam beszélni, mint itthon. Szerintem egyébként az egész interjú magamutogató, kivagyiságot fitogtató, amivel a nagykövet észre akarta vétetni magát, láthatóvá akarta tenni magát még a távozása előtt. Kicsit túl jól sikerült.

 – Nem csak a holland nagykövet bírálta a magyar kormányt, a szociáldemokraták Németországban és Ausztriában is belerángatták Magyarországot a választási kampányba. Számít további támadásokra ezekből az irányokból?

–  Bírálatok biztosan lesznek, hiszen Németországban és Ausztriában is választások lesznek. Jól látszik, hogy például a német szociáldemokraták vezetője, Martin Schulz  mindent elkövet annak érdekében, hogy Magyarországot bevonja a német kampányba, ahogy Christian Kern osztrák kancellár is így tesz. Számukra egy dolog lehet figyelmeztetés. 2015-ben több európai politikus is minősíthetetlen stílusban bírálta Magyarországot, a magyar embereket, a magyar kormányt, így volt ezzel az akkori román miniszterelnök, Victor Ponta és a külügyminiszter, Bogdan Aurescu, ők autistának nevezték Magyarországot – ma már nincsenek a politikai porondon. Így volt ezzel Werner Faymann osztrák kancellár is, aki Magyarországot nácizta, fasisztázta a kerítés miatt, aztán kaput épített szárnyakkal, ahogy ő mondta – ma már ő sincs sehol a politikában, úgy is mondhatnám, hogy senki sem emlékszik rá. Ahogy arra sem, hogy a kettővel ezelőtti horvát miniszterelnököt Milanovicnak hívták, aki pedig Magyarországot Euró­pa vakbelének titulálta, majd egy nap alatt összeomlott a horvát bevándorlóellátó rendszer, és nagyon messzire kerültek a schengeni tagságtól. A múltban azért van egy-két példa, ami azt mutatja, hogy Magyarország belekeverése más országok ügyeibe és Magyarország folyamatos bírálata, vegzálása nem biztos, hogy megtérül. 

–  Miért teszik ezt mégis?

–  Ezeknek a vitáknak a legfontosabb oka a következő: vannak bevándorláspárti kormányok Európában, és van a magyar kormány, amely egyértelművé tette, hogy nem enged be illegális bevándorlókat Magyarországra, a biztonság pártján áll. Ez a kibékíthetetlen ellentét ott lesz a következő időszakban is, mert mi nem fogunk meghátrálni, és valószínűleg a másik oldalon lévők sem fogják azt mondani, hogy Magyarországnak igaza van.

 – Ausztriában a néppárti Sebastian Kurz áll győzelemre, aki a magyarhoz egyre inkább hasonló, kemény bevándorláspolitikát sürget. Mi lehet a garanciája annak, hogy ha kormányra kerül, ezt végre is tudja hajtani?

–  Szorítunk az Osztrák Néppártnak, én magam személyesen Sebastian Kurznak, akivel jó barátságot ápolunk. Remélem, hogy meg tudja nyerni a választást. A magyar kormányhoz nagyon hasonló álláspontot visz bevándorlásügyben, ő is a biztonság pártján áll. Az utolsó előtti nyári külügyminiszteri tanácsülésen volt egy nagyon kemény, kiabálásba és személyeskedésbe forduló vita, amelyben négyen vettünk részt: az egyik oldalon Kurz külügyminiszter úr és én, a másikon pedig a német és a luxemburgi külügyminiszter. Muszáj volt beleállnunk a vitába, jól láthatóan Sebastian Kurz egy bátor ember, és ez a bátorsága és őszintesége lehet a garancia arra, hogy amennyiben felhatalmazást kap rá az osztrák választóktól, akkor végig fogja vinni ezt a politikát, és a terveit meg fogja valósítani.

 – Várható fejlemény az Oroszország elleni uniós szankciók ügyében a közeljövőben?

–  Ami most az európai–orosz kapcsolatokkal történik, az ellentétes Európa és Magyarország érdekeivel is. A történelemből megtanultuk, hogy ha Kelet és Nyugat között konfliktus van, azon Közép-Európa mindig rajtaveszít. Nekünk egyáltalán nem érdekünk, hogy ilyen helyzet alakuljon ki. Kis közép-európai országként az az érdekünk, hogy a tőlünk keletre és nyugatra lévő nagyhatalmak jó kapcsolatban legyenek, helyreálljon a pragmatikus együttműködés. Ráadásul Magyarországnak, ahogy más európai országoknak is, nagyon komoly gazdasági veszteségeket okoztak a szankciók.

 – A magyar külpolitika egyik prioritása a balkáni térség stabilitása. Milyen hatással lehet erre a macedón kormányváltás?

–  Macedónia a legmegfelelőbb példa arra, hogyan lehet destabilizálni, anarchiába és káoszba fullasztani egy ígéretes teljesítményű országot. A jobbközép néppárt, a VMRO-DPMNE öt egymást követő választást nyert meg, mégis mindenfajta külső szereplők – sajnos beleértve az uniót is – nyílt nyomásgyakorlást folytattak, nyíltan beavatkoztak a macedón belpolitikába. Ennek a vége az lett, hogy a legnagyobb szláv párt kihagyásával a kisebbségi pártok és a második helyen végzett szocialisták együtt alkotnak kormányt, aminek eredményeképp az etnikai feszültségek újra fellángoltak. Ez rossz Macedóniának, rossz az egész Balkánnak, és rossz Közép-Európának is, mert nekünk az az érdekünk, hogy a szomszédságunkban, Nyugat-Balkánon stabilitás legyen. 

–  Hogyan érint ez minket?

–  Mi itt élünk a Balkán szomszédságában, pontosan tudjuk, mi a különbség aközött, ha stabilitás van a Balkánon, és ha nincs. Az egyes országok destabilizálása az egész térségben instabilitást tud okozni, ez gazdaságilag és biztonságpolitikai szempontból is rossz a térségünknek. Az a külső beavatkozás, aminek sajnos az EU is részese volt, és káoszba taszította Macedóniát, egész Közép-Európa szempontjából veszélyes, ezért jó lenne, ha az unió és a nagy, nemzetközi politikai szereplők, beleértve az Egyesült Államok külügyminisztériumának egyes tisztségviselőit is, ahelyett, hogy beavatkoznának más országok bel­ügyei­be, inkább békén hagynák a demokratikusan megválasztott kormányokat. Öt választást nyert meg az a párt, amit külső erők távozásra kényszerítettek. Ez figyelmeztető jel mindenki számára.

 – Victoria Nuland államtitkársága alatt Magyarországnak is kijutott abból a bánásmódból, amivel a macedónok is szembesültek. Változott valami Donald Trump megválasztásával?

–  Az amerikai külügyminisztériumban csak a miniszter személye változott lényegében. Bár leváltották az államtitkári kart, nem neveztek ki a helyükre új embereket, így a helyettes államtitkárok és a beosztottjaik még mindig hivatalban vannak. Amikor az amerikai külügyminiszter-helyettessel tárgyaltam, aki korábban adminisztratív munkakörben volt a külügyminisztériumnál, akkor körülötte pontosan ugyanazok az emberek ültek, akikkel korábban mindig találkoztunk. Tudomásul kell venni, hogy ezek az emberek soha nem fognak szimpatizálni azzal, amit mi teszünk, sohasem fogják tiszteletben tartani, tudomásul venni, hogy a magyar választók egyértelmű felhatalmazást adtak ennek a kormánynak. Nagyon remélem, hogy hamarosan kinevezik Victoria Nuland utódját, és olyan vezető veszi át a helyét, aki a kölcsönös tisztelet talaján fog állni Magyarországgal szemben. A jó kétoldalú kapcsolatok sikere, mindegy hogy kivel, a kölcsönös tiszteleten áll vagy bukik. Erről beszéltem Bert Koenders holland külügyminiszterrel is, akivel szívélyes viszonyban vagyunk. Megkockáztatom, hogy több dologban nem értünk egyet, mint ahányban igen, de a vitáink mindig a kölcsönös tisztelet talaján, kulturáltan zajlottak.

–  A nagykövettel viszont nem?

–  Ha a holland nagykövet szakmai, politikai kritikát fogalmaz meg, az egy kezelhető vita lett volna. Ez egyébként nem a mi stílusunk, nem engedem a nagyköveteinknek, hogy más országok kormányairól véleményt mondjanak. Nem ez a dolguk ugyanis. Ezzel együtt, ha a holland nagykövet politikai kritikát mond, arra mi is másként reagáltunk volna. Azonban ha egy nagykövet a magyar kormány és a terroristák motivációi közé egyenlőségjelet tesz, ezzel mindenképpen átlépi a vörös vonalat, ez elfogadhatatlan. A kölcsönös tiszteleten áll vagy bukik minden. Én olyan külpolitikát folytatok, ami kizárólag a magyar érdekeket tartja szem előtt, nem vagyunk hajlandók meghunyászkodni senki előtt, ha a több mint ezeréves magyar államot nem tartják tiszteletben, de én is tisztelettel közelítek másokhoz, akkor is, ha vitáink vannak.