Nincs szükség többsebességes Európára

Henri Malosse szerint a közép- és dél-európaiak véleményét is meg kell hallgatni  az Európai Unió jövőjéről szóló társadalmi párbeszédben Forrás: MH
Az Európai Unió reformjának szükségességéről, az új tagállamok hátrányos megkülönböztetéséről, valamint a brüsszeli lobbisták befolyásának veszélyeiről beszélt lapunknak Henri Malosse, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság volt elnöke, az uniós tanácsadó testület egykori francia vezetője.

– Milyen hatással lehet Európa jövőjére a britek kiválása? Ki lehet a Brexit nyertese?

– Mindkét fél veszít ebben a helyzetben. Szerintem ha a brit társadalom jelentős része nem lett volna meggyőződve arról, hogy az EU a brit érdekek ellen dolgozik, nem nyertek volna a Brexit-pártiak. Az uniós bürokratáknak és a brit elitnek könnyű volt Nigel Farage-t és a bulvárlapokat vádolnia az eredmény miatt, de ez őszintétlen dolog. A briteknek, ahogyan más európai nemzeteknek is, jó okuk volt kételkedni abban, hogy az unió hatékonyan talál megoldást a számukra legnyomasztóbb problémákra. Látták, hogy az EU nem működik átláthatóan, viszont apróságokat túlszabályoz, nem hatékony a közös határvédelem, nem tudják megvédeni az uniós polgárokat az iszlamista terrortól, nő a munkanélküliség, igazságtalan terheket rónak a kkv-kra.

– Visszavonhatatlanul eldőlt, hogy Nagy-Britannia kilép?

– A politikában nem létezik visszafordíthatatlanság. Meggyőződésem, hogy egy megreformált Európai Unióban az Egyesült Királyság újra betöltheti a szerepét, ami gazdasági, diplomáciai és katonai erejét tekintve jelentős.

– Mit gondol Emmanuel Macron francia elnök uniós reformterveiről?

– Jó hír, hogy Macron hosszú távú elképzelést mutatott be Európáról. Támogatom egy olyan Európa vízióját, amely megvédi a polgárait, és szerintem is égető szükség van az uniós intézményrendszer megreformálására. Tetszik az ötlet, hogy társadalmi párbeszéd induljon Európa újraalapításáról, de ez nem korlátozódhat csak Németországra és Franciaországra. Mindenhol meg kell kérdezni az embereket, és különösen fontos lenne egyéni véleményeket hallani Magyarországról, Lengyelországból és Csehországból, ahol különösen nagy az aggodalom a túlterjeszkedő brüsszeli technokráciával és az uniós intézmények demokráciadeficitjével kapcsolatban. Meg kell hallgatnunk a görög, spanyol, olasz és portugál emberek aggodalmait is a megszorításokról.

– Elegendő támogatást kaphat az unióban Macron terve?

– Ezt elsősorban két okból kétlem. Egyrészt nem vagyok benne biztos, hogy Németország belemegy abba, hogy más eurózóna-országokat segítsen a többletéből. S mit ajánl Franciaország cserébe? Macron javaslatai szerények, de ha például felajánlaná, hogy „európaizálják” Franciaország nagy hatalmú pozícióját az ENSZ Biztonsági Tanácsában, az jelentős felajánlás lenne, valódi lépés a közös biztonság- és külpolitikában. Másrészt pedig aggasztanak Macron elképzelései a „mag-Európáról”. Elutasítom a többsebességes Európa gondolatát, amelyben első- és másodosztályú európaiak vannak. Ez nem igaz-
ságos. Az európai álomnak keleten, nyugaton, északon és délen is mindenki számára nyitva kell állnia. Emlékszem az 1989-90-es ünneplésekre, amikor a nemzetek felszabadultak a kommunizmus alól, európai zászlókat láttunk Budapesten, Prágában, Pozsonyban és Berlinben! Hová lett ez az álom? Miért csalódtak ekkorát az európai projektben? Ideje megreformálni az EU-t: kevesebb technokrácia, nagyobb hatékonyság kell. Ha a közös európai értékekre és erősebb védelemre épülő Új Európát tudunk létrehozni, biztos vagyok benne, hogy az európai országok többsége a része akar lenni. Nem többsebességes Európára van szükség, az valójában egy antieurópai elképzelés.

– A német választások eredménye mennyiben befolyásolja a reformterveket, és a többsebességes Európa létrehozására irányuló törekvéseket?

– Az Angela Merkel vezette CDU vesztesége jelentős, noha kancellári székét megtartotta. Meglátjuk, mire jutnak a „Jamaica-koalíció” tárgyalásaiban a Zöldekkel és a liberálisokkal. Személy szerint bízom benne, hogy a CDU/CSU pártszövetség ellenezni fogja a többsebességes Európa gondolatát, a két kisebb partner pedig aligha játszik majd jelentős szerepet Merkel politikájának alakulásában.

– Több nyugat-európai politikus is felvetette annak lehetőségét, hogy az uniós források csökkentésével gyakoroljanak nyomást Lengyelországra és Magyarországra a menekültkvóta elfogadása érdekében. Többek szerint azonban az EU-s források végeredményben elsősorban a német vállalatokat, a német gazdaságot erősítik. Számít arra, hogy ilyen büntetéssel éljen az unió?

– Elutasítom az ötletet, hogy pénzügyi szankciókat vessenek be a kvótát ellenző országokkal szemben. Lengyelország és Magyarország, ahogy mások is, valódi erőfeszítéseket tett a menekültek megsegítésére. Például projekteket finanszíroznak Irakban, Jordániában és Libanonban. A politikai menekültek sorsa végső soron az, hogy visszatérjenek a hazájukba, ha ott stabilizálódott a politikai helyzet, szóval helyesebb őket a környező országokban, hazájuk régiójában elhelyezni. Miért nem veszi figyelembe az unió ezeket az erőfeszítéseket? Amíg nincs átfogó és világos európai politika a menedékkérők és migránsok helyzetére, nem lehet kvótákat meghatározni. Csalódottan és megdöbbenve láttam a Magyarországot ért kritikákat, miközben nem tettek mást, mint hogy betartották a schengeni szabályokat.

– Megváltozott az évek során az uniós intézmények és a régi tagállamok hozzáállása az új, 2004-ben vagy később csatlakozott tagállamokhoz? Egyenrangú vagy másodosztályú tagokként kezelnek minket?

– Sajnos ez sosem változott meg. Egyes eurokraták és nyugat-európai politikusok fejében még mindig vasfüggöny van. Ez engem igazán elszomorít, két könyvet is írtam, 1995-ben és 2001-ben Európa újraegyesítéséről – egy olyan projektről, amely még mindig nem valósult meg az előítéletek és az ignorancia miatt. Hasonlóan állnak hozzá a mediterrán országokhoz is, akiket igazságtalanul „lustának” és „korruptnak” titulálnak, mintha más tagállamok mentesek lennének ezektől a hibáktól. Ezért is támogatom az ikerintézményi programokat az európai települések között, valamint az Erasmus bővítését a fiatal munkavállalókra, gyakornokokra, iskolásokra. Csak mélyebb és tartalmasabb párbeszéddel lehet felszámolni a diszkriminációt.

– Összességében hogyan értékeli az Európai Bizottság munkáját?

– Továbbra is erősen aggaszt a technokrácia és a lobbisták túlsúlya Brüsszelben. A legnagyobb aggodalmam pedig a bizottság szabadkereskedelmi ideológiája. Például 2014-ben az EU megnyitotta a GSP+ általános vámkedvezményrendszert Pakisztán számára, mintegy kétmilliárd dollár vámkedvezményt biztosítva ezzel a pakisztáni importra, ami főleg textil és ruhanemű. Cserébe Pakisztánnak bizonyos feltételeket be kell tartania az emberi jogok, terror- és korrupcióellenes küzdelem, valamint a munkajogok terén. Sajnos azonban nem felel meg ezeknek a feltételeknek, az EU pedig nem lép semmit. Donald Trump amerikai elnök nemrég bírálta Pakisztánt, amiért köztudottan régóta támogat anyagilag terrorcsoportokat. Hiába az emberi jogvédők és tisztségviselők aggodalmai, valamint az a tény, hogy például Fehéroroszország kedvezményeit sokkal kisebb kihágásokért is megvonták, az Európai Bizottság nem vizsgálta ki a kérdést. Világos, hogy amikor kereskedelemről van szó, a bizottság nem mindig az európaiak vagy a fejlődő országok marginalizált közösségeinek érdekében cselekszik. Ehelyett erős lobbicsoportok gyakran meggyőzik az uniós eliteket, hogy az emberi jogok kárára is fenntartsák az igazságtalan kereskedelmi megállapodásokat.