Nem fehérnek való vidék: afrikai fordított apartheid

Kína türelmesen növeli befolyását Afrika déli részén – mondta Pálfi László (Fotó: Ficsor Márton)

– Mi történt az elmúlt hetekben Zimbabwéban, és milyen következményei lehetnek?

– A választások előtt az Afrobarometer felmérése szerint háromszázalékos különbség volt az ellenzéki és a kormánypárti jelölt népszerűsége között. Az ellenzékiek azzal számoltak, hogy az egymilliós zimbabwei diaszpóra egységesen rájuk fog szavazni. Ez azért volt hibás elképzelés, mert az emigráció tagjai között is sokan igazságtalannak tartják a nyugati szankciókat, és erős nosztalgia él Robert Mugabe korai korszaka iránt. A választásoknak hivatalosan hat halálos áldozata van. A rendőrség tisztikarában a Mugabe-párt emberei ülnek, így borítékolható volt, hogy az ellenzéki megmozdulások ellen akár erővel is fellépnek. Egy törzsi konfliktus is szerepet játszik a politikában: a kormányzó Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió–Hazafias Front, vagyis a ZANU–PF a többségi sonák között erős, míg az ellenzéki MDC-nek, azaz a Mozgalom a Demokratikus Változásért szövetségnek a kisebbségi metabelék között van sok támogatója, akik az ország déli és nyugati részén élnek. Mnangagwa a kampányában megpróbálta a metabeléket is megszólítani azzal, hogy legnagyobb városukba, Bulawayóba egymilliárd dolláros kínai beruházást ígért. A fiatalokat valószínűleg inkább a negyvenéves MDC-jelölt, Nelson Chamisa tudta sikeresebben mozgósítani, így valamiféle generációs ellentétet is kimutathatunk. Viszont az ellenzék túlzottan vegyes társulat, hiszen a szocialisták mellett a fekete nacionalisták is megtalálhatóak a szövetségben. Ennek ellenére az Egyesült Államok egyértelműen az MDC-t támogatta.

– Hogyan jutott el Mugabe a bukásig?

– Először is a társadalmi igazságosságot úgy kívánta helyreállítani, hogy 1992-ben elfogadtatta a parlamenttel a Földszerzeményi törvényt, amely szabad utat engedett a fehérek birtokainak kisajátításához. Ezzel sikerült fokozatosan elüldöznie a fehér lakosságot: csúcslétszámuk 296 ezer fő volt az országban, míg ma nagyjából kétezer fehér élhet Zimbabwéban. Ehhez kötődik a mezőgazdaság hanyatlása is. A szélsőbaloldal részéről van egy olyan gondolkodásmód, hogy a mezőgazdasági munkát bárki el tudja végezni. Ez Zimbabwéban látványosan megbukott, hiszen az egyik legnagyobb mezőgazdasági exportőr volt, ma pedig importálni kénytelen. Ezzel párhuzamosan elértéktelenedett a zimbabwei dollár, ma már kinyomtatni többe kerül, mint amennyi az értéke. Zimbabwét ezzel egy időben szankciók is sújtották. Amikor a megöregedett Mugabe a 2013-as választások idején is elindult, felesége, Grace Mugabe bejelentette, hogyha a férje elhalálozik, akkor is tiszteletből az urnájára kell szavazni. Egyébként Grace Mugabe rátette a kezét az aranybányákra is, és a Mugabe család novemberi elszigetelése óta felfutó illegális bányászat nyomán kitört a „zimbabwei aranyláz”.

– Szóval, Grace és Robert Mugabe dinasztiaépítése dühítette fel a kormánypárt tagjait?

– Igen, és a párt első vonala vonta ki a hatalomból a Mugabe családot. Emerson Mngangwa Mugabe titkosszolgálatokért felelős minisztere volt, gyakorlatilag ő lehetetlenítette el 1980–88 között az ellenzéki politikusokat, és részt vett politikai gyilkosságokban is. Alelnökként feltehetőleg lehettek már korábban is elnöki ambíciói, ezenkívül pedig Grace Mugabe elnöki törekvései is feldühíthették. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni a kínai befolyást sem, hiszen Constantino Chiwenga tábornok 2017 novemberi puccsa jó eséllyel Peking beleegyezésével ment végbe.

– Akkor mondhatjuk, hogy Afrika déli részén Kína nagy befolyással rendelkezik?

– Igen, erőteljesen nyomul be az itt található hatalmi vákuumba. A kínaiak hosszabb ciklusban gondolkodnak, és képesek akár látszólag veszteséges üzletekbe is befektetni. A szakértelmet nem igénylő munkaköröket szervezik ki, amit már Kínában is drága gyártani, annak az előállítását hozhatják például Zimbabwéba. A gazdaságföldrajzi adottságok is jelentősek, ugyanis a brit gyarmatosítók úgy építették ki a vasúthálózatot a déli Afrikában, hogy Harare és Bulawayo közlekedési csomópont legyen. Kína a brit gyarmatosítók által épített infrastruktúrára települ rá. Ugyanakkor működik Kína iránt a bizalmi tőke, hiszen a kínaiak el tudják adni az „elnyomott népek iránti nemzetközi szolidaritást”, és ritkán kritizálnak rendszereket a demokratikus értékek hiánya miatt. Kína jelen van Zambiában és Namíbiában is, és az elmúlt időszakban a Dél-afrikai Köztársaságban is erős pozíciókat szerzett. A dél-afrikai vezetés nem keresi már az Egyesült Államok barátságát, a közel-keleti kérdésben is a palesztinok oldalán áll, olyannyira, hogy a tel-avivi nagykövetségét lefokozta képviselői irodaházzá.

– Ugyanazt várhatjuk a ZANU–PF uralmától, mint Mugabe idején?

– Véleményem szerint igen, hiszen a Mugabe család leváltását leszámítva nem történtek jelentős változások. Így mondhatjuk, hogy a Mugabe-párt Mugabe nélkül vezeti tovább az országot. Ehhez valószínűleg kínai tőkét fog felhasználni, mert a munkanélküliséggel valamit kezdeni kell, Kína pedig szeretné erősíteni pozícióit a térségben.

– Térjünk át a Dél-afrikai Köztársaságra. Mi változott az elmúlt időszakban, ami miatt előtérbe került a földkisajátítás és a fekete nacionalizmus?

– A kérdést korábban az EFF, azaz a Gazdasági Szabadságharcosok nevű szervezet tűzte zászlajára, amely legutóbb egy H&M szétverésével hívta fel magára a figyelmet. Ez egy szélsőbaloldali csoportosulás, ami ugyanakkor gyűlöli a fehéreket. Vezetője Julius Malema, tagjai pedig bordó vagy vörös anorákot és barett sapkát viselnek. Elképzelésük szerint ha a fehérektől elvennék a földeket, és kiosztanák a szegény feketék között, helyreállna a társadalmi igazságosság. Ahogy Malema fogalmaz „vissza kell adni a földet eredeti tulajdonosainak”. Ugyanakkor Jacob Zuma elnökségének idejére a nepotista, családi kapcsolatokon alapuló hatalomgyakorlás vált uralkodóvá, Zuma esetében poligám házasságból fakadó nagycsaládról kell beszélnünk. A Zuma család és az indiai származású Gupta család összefogásával gyakorlatilag egy kézbe került minden állami szektor. Zuma gyermekei hihetetlen luxusban éltek, ami ellenszenvet keltett. Azt is figyelembe kell venni, hogy a fekete afrikaiak részéről az indiaiakkal szemben olyan sztereotípiák élnek, mint Kelet-Európában néhol a zsidósággal szemben. Amikor Zuma túlfeszítette a húrt, a liberális Demokratikus Szövetség, a DA és az EFF összefogott, és megszervezte a Bizalmatlanság menetét. Az együttműködéshez több kisebb párt is csatlakozott, például a fehér farmerek érdekeit védő FFP, vagyis Szabadság Front Plusz is. Ekkor úgy tűnt, hogy ellenzéki összefogás alakul Zuma ellen, és az ANC legerősebb szárnyának számító kommunisták megvonták a támogatásukat Zumától. A nyolc elemit végzett Zuma – akiről több felvétel is készült, amint ittas állapotban énekli az Öld meg a búrt című dalt – helyére megválasztották Cyril Ramaphosát, az ANC egyik vezető értelmiségijét. Ramaphosa ki akarta fogni a szelet az EFF vitorlájából, és az ANC megszavazta a kompenzáció nélküli földkisajátítást. Ez valószínűleg a kisbirtokos fehéreket fogja sújtani, mert ha a nagybirtokrendszerhez hozzányúlnának, az súlyos hatással lenne az ország gazdasági helyzetére. Pieter Groenewald, az FFP vezetője arra figyelmeztetett, hogy a farmerek nem fogják odaadni a birtokukat, és ez hosszú távon polgárháborúhoz vezethet. Dél-Afrikában a farmerek ugyanúgy fel vannak fegyverezve, mint az Egyesült Államokban texasi kollégáik.

– A fehér farmerek nagyjából egy tömbben élnek, vagy szétszórtan?

– A fehérek relatív többségben vannak Nyugat-Fokföldön, de az inkább a polgári lakosság. A kisbirtokosok nagyrészt a trekkerek leszármazottai, elszórtan élnek az ország északi peremvidékén. Ugyanakkor egy két évvel ezelőtti közvélemény-kutatás szerint a fehérek körében ötven százalék feletti a támogatottsága a fehér autonóm Volksstaat, a Népállam létrehozásának.

– Várható-e a fehér afrikánerek tömeges menekülése Dél-Afrikából?

– A földkisajátítási törvény megszavazása után Ausztrália kormánya bejelentette, hogy Dél-Afrika kiírta magát a civilizált országok közül, és tárt karokkal várja a dél-afrikai fehéreket. Ezen kívül létezik a Nova Europa Projekt, ami arra irányul, hogy afrikánerek Európában vásároljanak földeket. Búr diaszpórák jelen vannak békésebb afrikai országokban, valamint Grúziában is.

– Felszólalna-e Kína a fehér farmerek tömeges elüldözése ellen?

– Dél-Afrikában katonailag nincsenek jelen a kínaiak, gazdasági érdekeiket pedig az ANC biztosan megvédi, így a kínaiaknak nem lesz okuk beavatkozni. Ha pedig az ügy az ENSZ Biztonsági Tanácsa vagy közgyűlése elé kerülne, Kína és Oroszország biztosan elgáncsolná az összes próbálkozást, amely Dél-Afrika megbüntetésére irányulna.

– Mit lépett a nyugati világ?

– Az Európai Unió egyáltalán nem mozdult a kisajátítási kérdésben. Egyetlen európai parlamenti képviselő, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja, az UKIP tagja, Janice Atkinson kezdeményezte, hogy tűzzék napirendre az ügyet, de a jelenlévő képviselők ezt leszavazták. Még a búrok felmenőinek anyaországa, Hollandia is távolságot tart a kérdéstől és a dél-afrikai fehér népességtől. Amikor például készült egy holland dokumentumfilm a búrokról, a készítők képesek voltak feliratozni a búrok afrikaans nyelvű megszólalásait. Nem valószínű, hogy a nyugati világ menekültként fogadná a fehér farmereket, mert amikor Stephen Harper miniszterelnöksége idején Kanada befogadott egy családot, nemzetközi botrány lett belőle.

– Dél-Afrikában is létezik a Zimbabwénál említett törzsi ellentét?

– A fehérkérdés egyesítő erővel bír, az ANC a pánafrikanizmus eszméjét hordozza, és képes az összes fekete nevében felszólalni. Ráadásul az apartheid utódpárt Új Nemzeti Párt tagjai 1998-ban beléptek az ANC-be, így sarkítva ez az apartheid utódpárt utódpártja is.

Rendőrségi utómunkálatok

Az ellenzéki MDC szövetség kilenc vezető tisztségviselőjét keresi a zimbabwei rendőrség, mert azzal vádolják őket, hogy illegális tüntetésekre biztatták híveiket – írta honlapján kedden a BBC. A Human Rights Watch ugyanakkor arról számolt be, hogy a választások után a fővárosban, Hararéban négy–tíz fős rendőrcsoportok bementek éttermekbe és bárokba, ahol elkezdtek embereket ütlegelni azt kiabálva, hogy elárulták Mnangawát. A fővárosban ugyanis az ellenzéki MDC kapott több szavazatot.
Az incidenseket Sibusiso Moyo külügyminiszter tagadta.

Búr családok vágynak a Krímbe

Körülbelül harminc dél-afrikai búr család szeretne a Krím-félszigetre költözni – írta a Russia Today (RT) néhány nappal ezelőtt. Az RT egy dél-afrikai farmerrel, Adi Schlebuschsal készített interjút, aki szerint körülbelül tizenötezer fehér földműves készül elhagyni az otthonát, hogy Oroszországban kezdhessen új életet. „Fekete felhőket látok gyülekezni a jövőnk felett. Az igazság az, hogy féltjük az életünket, mindennap megtámadnak egy fehér farmert, és a kormány szítja az ellenségességet ellenünk. A nagyapámat is ezen a farmon ölték meg” – mondta Schlebusch.

Gazdátlan kölcsön és infláció

A dél-afrikai farmerek 2015-ben összesen 140 milliárd dél-afrikai randdal, mintegy 10,5 milliárd dollárral tartoztak a bankszektornak – írta a Capitalist Exploits pénzügyi elemző cég. Megjegyezte, hogyha elkobozzák a farmerek földjeit, a kisemmizetteken nehéz lenne követelni a pénzt, és nem valószínű, hogy az új tulajdonosok vállalják majd a kölcsön törlesztését. Valószínűleg tehát vagy összeomlanak a helyi pénzintézetek, vagy az államra hárul a bankok kártalanítása, ami Zimbabwéban hasonló helyzetben az infláció meredek emelkedését okozta.