Külföld
Nagyszabású hajsza a terroristák után
Egy percre megállt tegnap az élet Franciaországban – némán emlékeztek a Charlie Hebdo elleni merénylet tizenkét áldozatára
A francia hatóságok szerdán késő estére már azonosították a Charlie Hebdo szatirikus hetilap szerkesztőségében elkövetett, tizenkét emberéletet követelő terrortámadás feltételezett elkövetőit. Egy testvérpár, a 32 éves Said és a 34 éves Chérif Kouachi követte el a merényletet, a 18 éves Hamyd Mourad pedig valószínűleg a sofőrjük volt. Chérifet már 2005-ben elítélték, amiért egy dzsihádistákat Irakba küldő csoportban tevékenykedett. Mourad később feladta magát az észak-franciaországi Charlesville-Mézieres rendőrőrsén, s azt állította, hogy a támadás idején iskolában volt. A támadók a felvételek alapján egyértelmű harci tapasztalatuk dacára banális hibát követtek el: egyikük az autóban hagyta személyi igazolványát.
Csütörtökre virradóra őrizetbe vettek hét embert, akik a Kouachi fivérek ismeretségi körébe tartoznak. Tegnap délelőtt Franciaország északi részére szűkítették a hajtóvadászatot, miután egy benzinkutas felismerte a fivéreket. A gyanúsítottak Villers-Cotteret település mellett ételt és üzemanyagot raboltak egy benzinkútnál, amelynek üzemeltetőjére fegyvert fogtak. Később az ország északkeleti részébe különleges rendőri egységeket vezényeltek, a France 3 tévécsatorna forrásai szerint a terroristák a közeli Crépy-en-Valois településen egy házban elbarikádozták magukat.
A párizsi hatóságok terrorcselekménynek minősítették a csütörtök reggel a francia főváros egyik déli elővárosában, Montrouge-ban történt lövöldözést, amelyben egy rendőrnő meghalt, egy utcaseprő pedig életveszélyesen megsebesült. Lapzártánkig nem vált világossá, hogy ennek köze van-e a Charlie Hebdo elleni támadáshoz. Több, kisebb támadás is volt muszlim célpontok ellen, ezeknek azonban nem volt áldozatuk.
Tegnap gyásznapot tartottak Franciaországban, délben egy percre mindenhol megállt az élet, amikor némán emlékeztek az áldozatokra. Budapesten, a Francia Intézet előtt is tartottak megemlékezést. Francois Hollande államfő egyeztetésre hívta a parlamenti pártok vezetőit, a Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen pedig a halálbüntetés visszaállításáról szóló referendumot sürgetett. Az Iszlám Állam egy általa működtetett rádióállomáson eközben hősöknek nevezte a merénylőket.
Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ főigazgatója a Tv2 Tényeknek tegnap arról beszélt, hogy decemberben két tizenéves francia férfit fogtak el Magyarországon, akik Szíriába tartottak, hogy az Iszlám Államhoz csatlakozzanak. Mint mondta, ez nem elszigetelt eset, ugyanakkor nem tudnak hazánkból indult, külföldön terrorszervezetben harcoló magyar állampolgárról.
Stéphane Charbonnier „Charb” lapigazgató, 2011-es Mohamed-rajzai óta sok fenyegetést kapott, 47 éves volt.
Jean Cabut „Cabu” már az 1960-as évektől készített karikatúrákat a lap elődjének is, 76 éves volt.
Bernard Verlhac „Tignous” 1990-ben jelentette meg először népszerű karikatúráit, 57 éves volt.
Georges Wolinski az 1960-as évek óta a lap karikaturistája, Becsületrenddel tüntették ki, 80 éves volt.
Bernard Maris közgazdász és egyetemi tanár, „Oncle Bernard” néven alkotó publicista, 68 éves volt.
Philippe Honoré készítette a lap utolsó megjelent karikatúráját az Iszlám Állam vezetőjéről, 73 éves volt.
Mustapha Ourrad Algériában született, korrektorként dolgozott, nemrég kapta meg az állampolgárságot.
Elsa Cayat pszichológus és publicista, állandó rovata havonta kétszer jelent meg a Charlie Hebdóban.
Frédéric Boisseau karbantartó a bejáratnál volt, amikor betörtek, nős, két gyermek apja, 42 éves volt.
Michel Renaud a clermont-i polgármester volt kabinetfőnöke, vendégként járt aznap a szerkesztőségben.
Franck Brinsolaro a védelmi szolgálat tisztje, aki Charb védelméért volt felelős, nős, két gyermek apja.
Ahmed Merabet muszlim vallású rendőr, a támadók menekülés közben végeztek vele, 42 éves volt.
Röviden
Az Iszlám Állam a nácizmus újabb formája
Ferenc pápa: A párizsi merénylet elgondolkoztat, hogy mekkora kegyetlenségre képes az ember!
Kövér László, az Országgyűlés elnöke: Magyarország mélységesen elítéli ezt a példátlanul erőszakos cselekedetet, amely ártatlan emberek életét oltotta ki, és egyben támadást jelent az alapvető európai értékek ellen.
Trócsányi László igazságügy-miniszter: A leghatározottabban elítéljük az olyan, gyűlöletből fakadó tetteket, amelyek veszélyeztetik kultúránk alapvető értékeit.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke: Az együttélésünk módja elleni támadás volt. A párizsi vérengzés hatására az Európai Bizottság egy új terrorellenes uniós program tervével fog előállni. Egyelőre túl korai lenne a beharangozott program részleteiről beszélni, hiszen felmerül annak a veszélye, hogy a pillanat hevében túl sokat vagy túl keveset csinálunk.
Umberto Eco olasz író és filozófus: Nem lenne tisztességes általánosítva a „muzulmánokról” beszélni, mint ahogy az sem lenne helyes, ha a keresztényeket Cesare Borgia módszerei alapján ítélnék meg. Bizonyosan beszélhetünk azonban az Iszlám Államról, amely a nácizmus egy újabb formája, a tömegpusztító módszereivel és a világ meghódítására törekvő apokaliptikus vágyával.
Veszélyben érzi magát a nyugati társadalom
Az egyes európai országok muszlim lakosságáról, valamint a többségi társadalomban róluk kialakult képpel foglalkozó statisztikákat közölt az Economist. A brit gazdasági lap grafikája szembeállította egymással, hogy az Ipsos-Mori intézet tavalyi kutatása során a megkérdezettek mekkorára becsülték a muszlimok arányát, és mennyi a valóság. Franciaországban a legmagasabb, nyolcszázalékos a muszlimok aránya, a megkérdezettek azonban ezt jóval többre, 31 százalékra becsülték. Hasonló arányok jellemeztek minden vizsgált országot: Belgiumban például 29-nek érezték a 6 százalékot, Nagy-Britanniában 21-nek az 5-öt, Németországban pedig 19-nek a 6 százalékot. Hazánkban hétszázalékosnak hitték a megkérdezettek a mindössze 0,1 százalékot. A német Bertelsmann Alapítvány 2013-as felmérésén a megkérdezettek többsége úgy érezte, hogy az iszlám vallás veszélyezteti nemzeti kultúrájukat. Spanyolországban volt a legmagasabb, mintegy 65 százalék azok aránya, akik szerint az iszlám nem összeegyeztethető a Nyugattal. Svájcban - ahol a muszlimok aránya hat százalék –, a megkérdezettek csaknem 60 százaléka volt hasonló véleményen, Franciaországban 56, Svédországban 50, Nagy-Britanniában pedig 44 százalék.
Németországról a TNS Emnid közvélemény-kutató intézet közölt tegnap részletes adatokat. A kutatás szerint a fenyegetettség érzése főleg a keleti tartományokban, a volt NDK területén erős. A német lakosság 61 százaléka úgy véli, a muzulmán vallás nem illeszkedik a Nyugat életmódjához és értékrendjéhez. A németek 40 százaléka idegennek érzi magát hazájában a muzulmánok jelenléte miatt, és 25 százalékuk szerint meg kellene tiltani a muzulmán vallásúak bevándorlását Németországba.
A Charlie Hebdo elleni terrortámadás után számos elemzés foglalkozott azzal, hogy a történtek hogyan fogják megváltoztatni a médiát, öncenzúrára késztetik-e az újságírókat. Elítélte a merényletet az újságírók védelmével foglalkozó Committee to Protect Journalists nemzetközi szervezet is. A terrortámadásnak „nem szabad hatni a médiára, épp ellenkezőleg. Ez a megfélemlítés brutális formája, ezért közösen kell kiállnunk életbevágóan fontos jogunk, a szabad véleménynyilvánítás mellett” – fogalmazott lapunknak Jean-Paul Marthoz, a szervezet európai képviselője.
Visszaüthet Európára a terror ereje
Tóth Loretta
A szociálisan marginalizált tömegek egyfajta kapaszkodót, sőt követendő példát látnak egy olyan ideológiában, mint amilyet például az Iszlám Állam képvisel – mondta lapunknak Speidl Bianka iszlámszakértő.
– A Charlie Hebdo szatirikus hetilapnál történt vérengzés az egész világot megrázta. Mennyire meglepő egy ilyen léptékű agresszív terrorcselekmény Európában?
– Ami történt, bármennyire is tragikus, meglepőnek – sajnos – egyáltalán nem nevezhető. Három-négy éve megfigyelhető a folyamat, hogy az európai muszlimok tömegestül vállalnak intenzív szerepet a közel-keleti, főleg az iraki és a szíriai harcokban, majd ideológiailag és harcmodor szempontjából is kiválóan képzett „szakemberekként” térnek vissza, ezzel növelve az iszlám fundamentalizmus erősödő jelenlétét Európában. A hivatalos adatok szerint ez a szám mára meghaladja a négyezer főt.
– Az effajta, vallási fundamentalizmuson alapuló agresszió, milyen társadalmi folyamatokra vezethető vissza?
– Európában a bevándorlással kapcsolatos kérdéseket alapvetően gazdasági tényezőként kezelik, de észre kell venni, hogy ez sokkal inkább szociális probléma. Nem azért lesz valaki bűnöző vagy nem azért képtelen valaki az integrációra, mert muszlim, hanem a tarthatatlan életkörülmények miatti elkeseredettség következtében. A szociálisan marginalizált tömegek egyfajta kapaszkodót látnak egy olyan ideológiában, mint amilyet például az Iszlám Állam képvisel. Fontos továbbá, hogy míg Európát egy világi felfogás jellemzi, amely a vallást a magánszférába, tehát a mindennapi élet perifériájába „taszítja”, addig az arab országokból Európába vándorló néptömegek vallási beállítottsága teljesen más értékrenden alapszik. Ez az, amit az integrációt és az asszimiláció elősegítését sürgető európai vezetők egyáltalán nem vettek figyelembe. Ezért most nagyon megijedtek.
– Ön szerint kell tartani további merényletektől?
– Vizionálni sok mindent lehet konkrét terrortámadásokról, de érdemes inkább ezt egy folyamatként szemlélni, és az erre adott válasz talán már most késésben van. A baj az, hogy az Iszlám Állammal szemben sem alakult ki egységes nyugati fellépés. Ez vissza fog ütni Európára.