Külföld

Millióknak hoz reményt a Hungary Helps

Sokszorosan térül meg minden forint, amit a magyar kormány a rászorulóknak visz – mondta lapunknak az Afrikából hazatért Azbej Tristan államtitkár

Az egymillió eurós magyar támogatás az életet jelenti kongóiak ezreinek – számolt be a Hardi Richárd által üzemeltetett szemklinikának juttatott segítségről az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program lebonyolításáért felelős államtitkár. Azbej Tristan nemrég ért vissza Kongót és Kenyát érintő körútjáról, amelyet Hölvényi György EP-képviselő kezdeményezett, és ahova Böjte Csaba ferences és Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes is elkísérte.

Azbej Tristan 20190320
Nem hallgathatunk több száz millió ember szenvedéséről – hangsúlyozta a politikus  (Fotó: Bodnár Patrícia)

–  Önök elsősorban válságzónákba szoktak látogatni, Kongó és Kenya viszont két, nagyjából működő állam. Mi volt az apropó?

–  Kongó esetében valóban csak nagyjából működő államról beszélünk: éppen most heveri ki a két „afrikai világháború” borzalmait, így még Kinsaszában, a fővárosban is számos nyomornegyed van – az egyikben nemrég kezdte meg működését egy magyar segítséggel alapított árvaház, amit meg is látogattunk –, a vidékies részeken viszont az infrastruktúra szinte teljesen hiányzik. Így van ez Mbuji-Mayiban is, utunk fő állomásánál, ahol egy itthon is kevéssé ismert nemzeti hősünk, Hardi Richárd szemorvos, katolikus misszionárius dolgozik. Ő 23 évvel ezelőtt érkezett az országba, és alapította meg szemklinikáját, ahol azóta évente emberek ezreinek látását és így életét menti meg. Kongóban a keresztény egyházak és karitatív szervezetek pótolják a szociális hálót is – vannak olyan vidékek, ahol nélkülük például nem lenne oktatás sem. Kenya fejlettebb, rendezettebb, de ott is vannak hasonló kihívások, bár keresztény többségű ország, nem ritkák a szomszédos Szomáliából átszivárgó Al-Shabab terrortámadásai, és a határvidéken is felütötte fejét az iszlám radikalizmus.

–  Amire nem a keresztény radikalizmus a válasz, mint mondjuk a Közép-afrikai Köztársaságban?

–  Vannak elszigetelt területek, ahol az erőszakból a keresztény ideológiára hivatkozók is kiveszik a részüket, de ezek mértéke eltörpül az általános üldöztetés mellett. Az iszlámot sem lehet azonosítani az erőszakkal, hiszen a legtöbb világvallás a békés együttélésre épít. Ugyanakkor sok eszmetörténész szerint a fejlődési pályán az iszlám még a térítő szakaszában van, míg a kereszténység már a konszolidáció idejét éli. Terjed egy mém az interneten, ahol az egyik felén „radikális iszlamista” felirat alatt szerepel egy ISIS-terrorista, a másik oldalon „radikális keresztény”, alatta Teréz Anya képével.

–  Korábban mondták, hogy a keresztények a legüldözöttebb vallási csoport a világon. Az Iszlám Államot (ISIS) már eltörölték a föld színéről, áll még ez a megállapítás?

–  Áll, bár valamelyest javult a helyzet: 2014-ben, a Boko Haram és az ISIS hatalma csúcsán a világon a vallásuk miatt üldözöttek 80 százaléka volt keresztény, s most is bőven a felénél nagyobb az arány – egyébként a kormány éppen emiatt is aggódik a tömeges migráció miatt, mert azzal együtt a keresztényellenesség és az antiszemitizmus is erősödik Európában. S bár a Hungary Helps vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül segít az embereken, valóban úgy érezzük, hogy nem maradhatunk közömbösek ezzel a ténnyel szemben, egyszerűen nem söpörhetjük szőnyeg alá több száz millió ember szenvedését. Amikor emiatt kritikát kapunk, az általában nyugatról érkezik, sokszor a nyugati keresztény egyházak is hallgatnak ez ügyben. Személyes észrevételem, hogy mintha a „fehér bűnösség” lelkiismeretfurdalása mintájára létezne a „keresztény bűnösség” érzete is a nyugati világban, mondván, a gyarmatosítás ideológiája a kereszténység volt, ezért nem ildomos a keresztények szenvedéseit felvetni. Abszurd dolog ez, különösen, hogy a keresztényüldözés éppen volt gyarmatokon a legintenzívebb. Mi többre becsüljük az efféle politikai korrektségnél a valóságot és az emberségességet, és lebontjuk a hallgatás falát. És nemcsak beszélünk, hanem teszünk is: most éppen nagyon intenzív heteken vagyunk túl, a Hungary Helps egy időben négy kontinensen volt jelen. Egy szír melkita pátriárka budapesti látogatásával egyidőben mutattuk be jelentéskötetünket a keresztényüldözésről, Juhász Hajnalka miniszteri biztos New Yorkban, az ENSZ-székházban tárgyalt, mi közben indultunk Afrikába, mialatt az államtitkárság munkatársai éppen Irakban és Libanonban jártak a már megvalósult programok ellenőrzésére.

–  Olvasható volt elég sok hazai kritika is, elsősorban a külföldre vitt források miatt, amelyeknek azért itthon is meglenne a helye.

–  Jogosnak tűnik a kérdés, hogy miért egy afrikai szemklinikát támogatunk, és miért nem a hazai egészségügybe kerül ez a pénz. Ezért fontos, hogy lássuk az arányokat: a kormány a magyar vidéki infrastruktúrára és a mostani budapesti kórházfejlesztésre összesen 1200 milliárd forintot költött és költ, míg Richárd testvér Mbuji-Mayii klinikájának most 315 millió forintot vittünk. Azaz minden négyezer forintból egyet költöttünk a kongói szemklinikára egy olyan országban, ahol az a kérdés sok esetben, hogy van-e esélye a betegnek a túlélésre. Richárd testvér két orvos segítőjével emberfeletti munkabírással napi egytucatnyi műtétet végez, évente több ezer ember látását mentve meg. Egy külvárosi épületszárnyacskában dolgoznak, a magyar segítséggel ebből tudnak egy élhetőbb helyre költözni. Praxisukba nyolcmillió ember tartozik több magyarországnyi területről, de retinaműtétet például csak ők végeznek a nyolcvanmilliós Kongóban, ezért van, hogy nyolcszáz kilométerről zarándokolnak hozzájuk betegek gyalog úttalan utakon – most tudnak venni pár dzsipet, így végre helybe tudnak menni a páciensekhez. De a humanitárius szempontok mellett fontos a hosszú távú gondolkodás, nem véletlenül alaptételünk, hogy ne a bajt hozzuk haza, hanem a segítséget oda, ahol baj van – ahogy ezt Orbán Viktor miniszterelnök is hangsúlyozza gyakran. Kongó és Kenya migrációs forrásrégió, tehát ha az embereknek helyben elviselhetőbbé tesszük az életét, azzal az el- és így az Európába való bevándorlásukat előzhetjük meg. Továbbmegyek: aki a helyben való segítségnyújtás helyett a migrációt támogatja, az a magyar és az európai emberek zsebéből húzza ki a pénzt, és csinál üzletet, akár a migránskártyákra gondolunk, akár a nyugati nagyvállalatok olcsó munkaerőéhségének csillapítására. Helyben segíteni mindig hatékonyabb.

–  Tehát olcsóbb?

–  Határozottan olcsóbb. Minden elköltött forint eleve három-négy forintot ér a Közel-Keleten, és tízet Afrikában: amennyiből itthon fel tudnánk húzni egy házat, ha esetleg idehoznánk a rászorulókat, abból Irakban három-négy, Kongóban pedig tíz ház is fel tud épülni. Kétmillió eurónál kevesebb támogatásból az iraki Tell-Aszkúfban ötezer ember helyben maradását támogattuk – fejenként alig százegynéhány ezer forintból – míg az elhíresült, és szerintem elég szerény becslések szerint ugye kilencmillió forintba kerülne egy menekült európai integrációja. De ha a menekültellátást nézzük, ott még sokkal durvább az arány: egy svédországi háromezer fős befogadócentrum fenntartása egy évig ugyanannyiba kerül, mint amennyiből egy évig a jordániai félmilliós zaatari menekülttábort fenntartják – így nézve a szorzó már százhatvanszoros. A Hungary Helps harmincötezer emberen segített eddig közvetlenül, közvetetten értelemszerűen ennek sokszorosán.

–  A dolgon viszont sokat drágíthat a helyi korrupció vagy akár az állam ragadozó mentalitása. Hogyan védekeznek ez ellen?

–  Úgy csökkentjük ennek az esélyét, hogy nem használunk köztes szereplőket, nemzetközi ügynökségeket, akik az adomány 30-40 százalékát elvinnék adminisztrációs költségként, s adott esetben el is térítenék az adományozói szándéktól a forrást. Az államot is igyekszünk kihagyni, amelynek érdeke általában nem a kisebbség, hanem a többség támogatása – noha jó viszonyt ápolunk velük, és teljes átláthatóságot biztosítunk. Mi közvetlenül a helyieknek visszük a forrást, jól kiválasztott, sokszor egyházi partnereknek, ők jellemzően megbízhatóbbak. Ugyanakkor persze megvannak az ellenőrzési, beszámoltatási protokolljaink – munkatársaink éppen az iraki és libanoni projekteket ellenőrzik –, amelyek tovább csiszolódnak most, hogy a hetekben feláll a Hungary Helps támogatáskezelő ügynöksége, tovább erősítve a pénz útjának ellenőrzését. Amit helyben tapasztaltunk, hogy korántsem csak a pénzadomány számít, hanem az odafigyelés. Hogy végre valaki törődik a sorsukkal, és emberszámba veszi őket – a szükséget szenvedők számára ezzel adjuk a legtöbbet.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom