Megnyirbált jogok, hétköznapi erőszak

Tilos az ének, tilos a tánc
A dél-koreai hírszerzés információi szerint az északi rezsim betiltotta a nyilvános összejöveteleket, az éneklést és a táncot, valamint erősítette a kívülről érkező információk ellenőrzését. Ahogy a gazdasági szankciók egyre jobban rányomják bélyegüket a rezsim hétköznapjaira, Kim Dzsong Un is lépéseket tesz hatalma megszilárdítása érdekében: két magas rangú katonai vezetőt küldött munkatáborba, és a „hadsereg az első” politikája helyett inkább a párt dominanciáját hangsúlyozza.

Az ENSZ-bizottság jelentésében leszögezte, hogy az országban alulreprezentáltak a nők a törvényhozásban és az oktatásban is, illetve minden olyan munkahelyen, amely nem kötődik szorosan a hagyományos női szerepekhez, valamint arra is kitért, hogy Észak-Koreában nem épült ki olyan szociális segélyrendszer, amely kifejezetten a zaklatás vagy az erőszak áldozatainak megsegítésére specializálódott volna.

Észak-Korea törvénykezése 2012-ben enyhítette a nemi erőszakért kiszabható maximális büntetéseket, így az addigi négy évről legfeljebb három évet kaphatott az elkövető. A törvény a gyermekek megerőszakolását, illetve az elöljáró által elkövetett szexuális erőszakot külön megemlíti, a büntetési tétel ezekben az esetekben is három év – bár igen ritkán kerülnek bíróság elé az ehhez hasonló ügyek.

Észak-Korea képviselője a bizottság ülésén elismerte ugyan, hogy az országnak van még hova fejlődnie a női jogok területén, de arra hivatkozott, hogy a rezsim ellen meghozott szankciók sértik leginkább a nők jogait, ugyanis ez okozza azt, hogy a szoptató anyák több mint negyede alultáplált.