Még az idén békét köthet a két Korea

Kim Dzsongun és Mun Dzsein – hatvannyolc év után kéz a kézben Észak és Dél (Fotó: Reuters - Korea Summit Press)

Helyi idő szerint pénteken délelőtt üdvözölte egymást Kim Dzsongun észak-koreai vezető és Mun Dzsein dél-koreai elnök a két Koreát elválasztó demarkációs vonalon, Panmindzsonban. Hírtelevíziók közvetítése szerint a hosszú másodpercekig tartó kézfogást követően Kim Dél-Korea területére lépett, majd javaslatára Munnal a demarkációs vonal északi oldalán is tettek néhány lépést, mielőtt elvonultak tárgyalni a déli oldalon található Béke Házába. Kim bejegyzést is írt a Béke Házának vendégkönyvébe: „Új történelem kezdődik most, a béke korszakának kezdetén.”

A koreai háborút lezáró fegyverszünet, azaz 1953 óta Kim Dzsongun az első észak-koreai vezető, aki Dél-Korea területére lépett. Legutóbb tizenegy évvel ezelőtt tartottak csúcstalálkozót a jogilag még hadban álló két Korea vezetői.

A szöuli elnöki hivatal közlése szerint Kim a megbeszélésen szóba hozta a dél-koreai Jonpjong-sziget ellen 2010-ben végrehajtott északi tüzérségi támadást. A phenjani vezető arról beszélt, hogy a folyton rettegő Jonpjong lakói, az egymástól elszakított családok és mindazok, akik megszöktek Észak-Koreából, most nagy reményeket fűzhetnek a Korea-közi tárgyalásokhoz, amelyek begyógyíthatják a múltbéli sebeket. „Ettől a naptól a demarkációs vonal többé nem a viszály, hanem a béke jele” – erősítette meg Mun is.

A csúcstalálkozót lezáró közös nyilatkozatában az MTI tájékoztatása szerint Kim és Mun megfogadta, hogy együttes erőfeszítéssel idén hivatalosan is lezárják az 1950-53 között zajlott koreai háborút, amelyet nem követett békekötés, csak fegyverszünet. Szöul és Phenjan ennek érdekében három-, illetve négyoldalú tárgyalásokat kezdeményez az Egyesült Államok, valamint Kína részvételével.

Kim Dzsongun elkötelezettségét fejezte ki pénteken nukleáris programjának felszámolása és a Koreai-félsziget teljes atommentesítése mellett. A felek a zárónyilatkozatban ígéretet tettek arra, hogy május 1-jétől berekesztik az ellenségeskedés minden formáját földön, vízen és levegőben. A demilitarizált övezetet „békezónává” alakítják, és csökkentik arzenáljukat. Rendszeresek lesznek a katonai egyeztetések, az első ilyen találkozó májusban lesz. Kim és Mun a diplomáciai kapcsolatok szorosabbra fűzésében is megállapodott.

A Panmindzsoni Nyilatkozatnak elnevezett dokumentum szerint Szöul és Phenjan pénteken megegyezett arról is, hogy az augusztus 15-én ünnepelt felszabadulás napja, vagyis a japán gyarmati uralom vége alkalmából újabb találkozót tartanak a koreai háború miatt szétszakadt családok számára. A felek hitet tettek a folyamatos kommunikáció és a bizalom megszilárdításának szükségessége mellett. Mun Dzsein beleegyezett, hogy ősszel Phenjanba látogat Kim Dzsongunhoz.

A találkozót Moszkva „nagyon pozitív fejleményként értékelte”. Abe Sindzó japán miniszterelnök is hasonlóan nyilatkozott, hozzátéve, hogy az ígéretek megvalósulása érdekében konkrét lépéseket vár Phenjantól. Kína történelmiként értékelte az összejövetelt, amelyet Donald Trump is örvendetesnek tart, ugyanakkor az amerikai elnök hozzátette, hogy annak jelentőségét majd az idő ítéli meg.

Több spontán elemet tartalmazó, nagyon pozitív fejleménynek tartja a csúcstalálkozót Csoma Mózes Korea-kutató, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, aki kiemelte, hogy a békeszerződés aláírása és az Egyesült Államok tárgyalóasztalhoz ültetése régóta szerepel Észak-Korea céljai között.



– Hogyan értékeli az észak–déli csúcstalálkozót?

– A várakozásoknak megfelelően alakult. Ez a harmadik Korea-közi csúcstalálkozó, s abban különbözik a 2000-es és a 2007-es találkozótól, hogy sokkal több volt a spontán elem. Egyáltalán nem szerepelt például a tervek között, hogy pár pillanatra a két vezető északi területre is átlép együtt. A délutáni programnak része volt az is, hogy egy közös séta után a két elnök egy 1953-ban nemzetközi, semleges megfigyelők által épített fahídon kialakított pihenőhelyen, szabadtéren, mindenkitől elzárva, négyszemközt több mint egy órán át beszélgetett. Mindezek elképzelhetetlenek lettek volna korábban. Szimbolikus az is, hogy folyamatosan hangsúlyozták a két országrész összetartozását.

– Mit érdemes kiemelni a közös nyilatkozattal kapcsolatban?

– Teljesen benne volt az előzetes várakozásokban, hogy kinyilvánítják az atomfegyvermentes és békés Koreai-félsziget igényét. Nagyon pozitív fejlemény, hogy meghatározták, még az idén megkötik a békeszerződést, ami formálisan lezárja a koreai háborút. Ezt Phenjan és Szöul nem tudja kétoldalúan megkötni, mert nemzetközi dokumentum lesz, amelyen szerepel Washington és Peking aláírása is.
A dokumentum alapos előkészítést igényel, ha létrejön, történelmi fejlemény lesz.

– Mi áll Phenjan diplomáciai fordulatának hátterében?

– Az enyhülés jelei már a kétezres évek elejétől mutatkoztak a félszigeten, de hullámzott a helyzet attól függően, hogy Szöulban a mostanihoz hasonlóan balközép vagy jobboldali, antikommunista kormány volt. Észak-Korea részéről mindig akkor tapasztaltunk erődemonstrációt és háborús retorikát, amikor új amerikai kormányzat lépett hivatalba, és fel akarták hívni a figyelmét, valamint közvetlen tárgyalásokat kizsarolni. Most szerencsés együttállásuk van a tényezőknek: Washingtonban olyan vezetés van, amely hajlandó alkut kötni – szemben az előző, Obama-adminisztrációval –, Szöulban balközép kormány van, ráadásul most van a két Korea kikiáltásának 70. évfordulója, a koreaiaknak pedig fontosak a kerek évfordulók. Észak-Koreának harminc éve az a célkitűzése, hogy kizsarolja a közvetlen párbeszédet az Egyesült Államokból, és létrejöjjön egy békeszerződés. Ezt a célt most Dél-Korea közreműködésével érik el. Ez óriási legitimáció lesz majd Kim Dzsongun és az önálló észak-ko-reai államiság számára is. (ŐM)