Külföld

Marine Le Pené a legstabilabb tábor

A Nemzeti Front elnöke az őt ért vádakat politikai összeesküvésnek nevezte, szemben jobbközép ellenfele „valódi ügyével”

Francois Fillon újra megelőzte a felméréseken Emmanuel Macront, az „asszisztensüggyel” terhelt jobbközép jelöltet „nem szabad leírni”. Marine Le Penen azonban egyelőre nem fog a botrány.

Macron, Fillon, Marine Le Pen 20170223
Emmanuel Macron, Francois Fillon és Marine Le Pen (Fotók: Reuters)

Egyre bizonytalanabb, hogyan alakulnak az erőviszonyok a francia elnökválasztás áprilisban tartandó első és májusi második fordulójában. Az Elabe kutatóintézet legfrissebb felmérése szerint továbbra is a Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen nyerné meg az első fordulót a szavazatok 27 vagy 28 százalékával. Jelen állás szerint a jobbközép Republikánusok jelöltje, Francois Fillon 20-21 százalékon áll, megelőzve a centrista Emmanuel Macront, aki 17-18,5 százalékon áll. Macron korábban megelőzte Fillont, miután a konzervatív jelölt a családtagjai állítólagos fiktív parlamenti asszisztensi állásai miatt botrányba keveredett. A centrista Francois Bayrou indulása plusz/mínusz egyszázalékos mozgást jelent az Elabe szerint, de Bayrou tegnap bejelentette, nem indul, hanem Macront támogatja.

Nem szabad leírni Fillont – hívta fel lapunk figyelmét Nicolas de Lamberterie, a francia Tv Libertés újságírója. Azzal kapcsolatban, hogy a Le Monde múlt héten azt írta, továbbra is Nicolas Sarkozy volt államfő mozgatja a jobboldalon a szálakat, úgy fogalmazott: Fillon botránya mögött főleg a szocialistákat kell keresni, de jó eséllyel a saját pártjából is származhatnak az őt gyengítő, terhelő információk. A Le Monde szerint egyébként a többször is legyőzött és visszavonult Sarkozy megkerülhetetlen vezetője maradt a konzervatív tábornak, a reflektorfényből visszavonulva igazi „keresztapa, Don Sarkozy” lett belőle. Tegnapi közlés szerint egyébként Sarkozy az AccorHotels francia szállodaipari vállalat igazgatótanácsának tagja lett.

Fillon ugyan nem minden felmérésen előzi meg Macront, de ahol nem, ott sem nagy a lemaradása – folytatta De Lamberterie. Felhívta a figyelmet arra, Macron esélyeit gyengíti, hogy lényegében nincs programja, még mindig nem mondta meg, mit tenne elnökként, főképp a médiára építi kampányát. Hozzátette, a Fillonnal szembeni támadások visszaüthetnek, hiszen akár szimpátiát is ébreszthetnek a közvéleményben. A Republikánusok jelöltjének programja tipikusan „jobboldali liberális”, jelentős költségcsökkentéseket helyez kilátásba, de Lamberterie szerint Fillonnak elnökként nehéz dolga lenne, hiszen megszorításokat akarna keresztülvinni, miközben korábban fiktív állásokért fizetett a saját feleségének. Hozzátette, Fillon ügye nem szükségszerűen jogi, inkább erkölcsi problémákat vet fel.

Közben a rendőrség kihallgatta Marine Le Pen kabinetfőnökét és testőrét az állítólagos fiktív európai parlamenti asszisztensi állásaik miatt indított vizsgálat keretében. A Nemzeti Front korábban az elnökválasztási kampányt megzavaró médiaakciónak minősítette az eljárást. Marine Le Pen szerdán egy vidéki látogatásán megismételte, hogy szerinte „üres” az ügy dossziéja. Utalva Fillon ügyére, megjegyezte, „a franciák különbséget tudnak tenni a valós ügyek és a politikai összeesküvések között”. Szerinte ezzel magyarázható az is, hogy az elnökválasztási esélyeket mérő felmérések szerint Francois Fillonnal ellentétben neki az ügy miatt nem csökkent a népszerűsége.

Nicolas de Lamberterie a felméréseket összefoglalva elmondta, mindenki szerint megnyeri Le Pen az első fordulót, de elveszti a másodikat, igaz, fokozatosan dolgozza le a hátrányát. Felhívta a figyelmet, hogy a Nemzeti Front korábbi eredményeit tekintve az önmagában komoly előrelépés, hogy Le Pennek egyáltalán van esélye nyerni a második fordulóban, ha nem is nagy. Kiemelte, Le Pen szavazótábora a legstabilabb. Megjegyezte, a Nemzeti Front elnökét valóban nem érinti ugyanúgy az asszisztensekkel kapcsolatos botrány, mint Fillont. A megítélésbeli különbséget szerinte az jelenti, hogy Fillon esetében a családi kassza gazdagodott, az EP-s asszisztensek viszont valóban dolgoztak, csak nem elsősorban a parlamentnek, hanem a pártnak.