Külföld
Kövér: A rossz elfogadásának tragikus helyszíne Katyn
A két nemzet történelmében nagyon sok hasonlóság van
„Katyn nemcsak a barbár népirtás, hanem a politikai cinizmus és politikai cinkosság egyik történelmi mementója is” - mondta Kövér László a Katyn - tömeggyilkosság, politika, erkölcs című kiállítás megnyitóján. Az Országgyűlés elnöke beszédében kiemelte: a mostani kiállítás is az ezeréves magyar-lengyel sorsközösséget erősíti egy olyan korban, amelyben mint mondta, "még mindig túl sok a cinizmus, túl sok a hanyagság, túl sok a gonosszal való cimborálás". A házelnök kiemelte, az európai történelemben példátlan, ahogy a két, látszólag ellentétes ideológiájú totalitárius diktatúra, a kommunizmus és a nácizmus 1939-ben közösen lerohanta Lengyelországot. „Európában és a nagyvilágban sokszor előfordultak tudatos és szervezett népirtások, de a tények és az igazság feltárásának megakadályozása érdekében egyetlen népirtást követően sem segédkezett az elkövetőknek a Nyugatnak nevezett világ reálpolitikának nevezett politikai cinkossággal” - hangsúlyozta Kövér László. Kövér László azt mondta, hogy a rossz megcselekvésének és elfogadásának egyik tragikus európai fordulópontja egy szóban így foglalható össze: Katyn.
A házelnök úgy ítélte meg, hogy a lengyel katonai és értelmiségi elit ellen elkövetett tömeggyilkosság ténye, annak példátlan előzményei és szintén példátlan évtizedes utóélete Katynt különösen megrendítő jelképpé teszik.
Maria Panczyk-Pozdziej, a lengyel szenátus alelnöke úgy fogalmazott, a kiállítás azt üzeni a világnak, "soha többet nem akarnak ilyen háborút, ilyen rosszat átélni, megélni, túlélni". A politikus elmondta, a lengyelek számára Katyn egyfajta mementó, amit a háború utáni években kiejteni sem volt szabad annak ellenére, hogy anyák, gyermekek, feleségek tízezrei maradtak magukra. Ezeket az embereket kizárták a társadalomból és elfeledésre ítélték. „Akkoriban úgy tűnt, hogy idők végezetéig feledésbe merülnek, nem lehet rájuk emlékezni” - jelentette ki az alelnök. Hozzátette, a két nemzet történelme nagyon sok hasonló vonással bír, a magyaroknak is megvan a maga Katynja, talán ezért is érti meg egymást ilyen jól a lengyel és a magyar nemzet.
A tárlat a Képviselői Irodaház aulájában egy héten át tekinthető meg.
1940-ben a Szmolenszkhez közeli Katynban és más helyszíneken a szovjet NKVD osztagai csaknem 22 ezer lengyel tisztet, tartalékos tisztet, földbirtokost és tisztviselőt öltek meg. Sztálin parancsára tudatosan, előre kitervelten tették mindezt, azzal a szándékkal, hogy lefejezzék a lengyel katonai és polgári elitet, és megtörjék a lengyel értelmiség gerincét. A tömegsírokba temetett áldozatok közt legalább két magyarországi is volt. A budapesti születésű, filozófiai végzettségű Korompay Emánuel, a Varsói Egyetem első magyar nyelvi lektora, a magyar tanszék megalapítója, akinek a nevéhez az első lengyel-magyar szótár elkészítése is fűződik. Kövér László szólt arról is, hogy a mai ismeretek szerint a tömegsírokba temetett áldozatok közt legalább két magyarországi is volt: Kuehnel Oszkár Rudolf pedig 1897-ben, Brezánban látta meg a napvilágot, Magyarországról Lengyelországba kivándorolt német szülők gyermekeként lett jó lengyel hazafi. Az áldozatok hozzátartozói Katyni Családok néven egyesületekbe tömörültek.