Külföld
Kettősség Párizs politikájában
„A visegrádi négyeknek pragmatikusan kellene közelíteniük a francia államfőhöz, partnert kellene benne látniuk”

Macron kisiklik – hirdetik az elnököt egyre jobban aggasztó, sztrájkoló vasutasok (Fotó: Reuters/Stephane Maheu)
Kettősséget mutatott hazánk iránt nemrég Emmanuel Macron francia köztársasági elnök. Április 12-én levélben gratulált Orbán Viktor kormányfő választási győzelméhez, és az együttműködés jelentőségét hangsúlyozta, napokkal később pedig egy tévéműsorban azt mondta, semmilyen közös értéket nem vall
a magyar kormányfővel.
Macron viszonya a visegrádi négyek országaival sem egyszerű. A budapesti székhelyű Euroatlanti Integráció és Demokrácia Központ (Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy – CEID) múlt havi elemzése szerint a jelenlegi francia vezetésnek és a visegrádiaknak vannak közös aggodalmaik, de nem túl sok közös álláspontjuk.
A politikai különbségek egyszerű geopolitikai – főleg kelet–nyugati törésvonal menti – különbségekből is fakadnak, és a Németországhoz fűződő kapcsolat is befolyásolja. A tanulmány szerint Párizs és a V4-ek érdeke is az, hogy kiegyensúlyozzák a német dominanciát az EU-ban.
„Realistán kell látnunk Macron hozzáállását a visegrádi négyekhez, és meg kell különböztetnünk a politikai retorikát a szakpolitikai tartalomtól” – mutatott rá lapunknak Radko Hokovsky, a prágai European Values Think Tank (Európai Értékek Elemzőintézet) elnöke. Hangsúlyozta, egyfelől egyértelmű, hogy Macron a liberális értékeken alapuló, jobban integrált Európa bajnokának szeretné láttatni magát, és ezzel elkerülhetetlenül összeütközésbe kerül az euroszkeptikusabb és konzervatívabb közép-európai nézetekkel. Másrészt viszont, magyarázta, ne higgyük el, hogy Macron nézetei általános elfogadottságnak örvendenek Franciaországban és Nyugat-Európában. „Több javaslatát, például az eurózóna közös pénzügyminiszterére vonatkozót, Németországban sem fogadják el” – mutatott rá. A szakértő szerint a V4-eknek pragmatikusan kell közelíteniük Macronhoz, megkerülhetetlen partnernek – nem pedig ideológiai ellenfélnek – kell tekinteniük a nehéz uniós vitákban. Hozzátette, láthatóvá lehet tenni a politikai különbségeket, de végül kompromisszumra kell jutni olyan kulcskérdésekben, mint a tömeges bevándorlás megállítása vagy a gazdasági növekedés és a versenyképesség.