Külföld

Karácsony Damaszkuszban

A szíriai főváros keresztény negyedébe ünnepekkor visszatér az élet – mondta el az ott élő Fábián Zsuzsa

Ők maradtak, de a városuk eltűnt – ezzel a címmel jelent meg november végén egy riport a The New York Timesban, ahol a szerző Damaszkuszt, a világ legrégebben lakott fővárosát járta be – illetve azt, ami maradt belőle a hét éve tartó polgárháború vége felé.

Damaszkusz 20171230
Ünnep a háború árnyékában (Fotó: MH)

Az évek óta félig a kormányerők, félig a dzsihadisták kezén lévő települést még a legutóbbi napokban is terrortámadások rázták meg, december közepén pedig egy meglepetésszerű ISIS-támadást kellett visszaverni egy déli negyedben. A riportban megszólaltatott lakók egy része reménykedik, hogy hamarosan véget ér a háború, mások életük romjait takarítják, ugyanakkor a kulturális élet a harcok alatt sem állt le, működött az opera, a mozik, színházak, kávézók, míg a szomszédban dörögtek a fegyverek. Mi a féltucatnyira megfogyatkozott damaszkuszi magyar közösség egyik tagjával, a házasság révén idekerült Fábián Zsuzsával beszélgettünk.

Mint elmondta, az általános helyzet valóban nem sokat javult a fővárosban, ugyanakkor a keresztény negyedben, ahol ő él, már december eleje óta az ünnepekre készülődnek az emberek: Szent Borbála napján a gyerekek maszkabált tartanak, a felnőttek atayefet – afféle „arab palacsintával” – sütnek, búzát főznek az üldözői elől búzatáblában elrejtőző Szent Borbála emlékére, bár a háború elején még a félelem miatt visszafogottabb volt az otthonok díszítése. „Volt egy szomorú élményem a háború közepén – meséli. – Egy szunnita nő a kisfiával ment át a téren, ahol korábban mindig a legszebb díszek sorakoztak, s a kisfiú mély szomorúsággal megjegyezte: anya, nézd, már nem is díszítenek, ekkora a baj.” De tavaly óta újra kezdi visszanyerni pompáját a negyed, némelyek már karácsonyfát is állítanak, a drágaság ellenére nagy forgalommal üzemelnek a vásárok is, így tér vissza az élet a városrészbe –- írta le a helyzetet. Sok a járőrautó, de végre ismét van éjféli mise, mindenki örömére – tette hozzá. Az ajándékozás, mint mondta, kevésbé fontos, mint az együttlét, a családi látogatások hosszú sora akár hetekig is elhúzódik. Mindenki reménykedik, hogy beköszönt a béke, újra helyén a kormány, reformokat hoz és segíti az emberek talpraállását, hogy újra olyan virágzó országban élhessenek, mint a háború előtt.