Jean-Claude Juncker: Nem várhatnak az EU előtt álló feladatok

Az Európai Bizottság brüsszeli központi épülete, a Berlaymont (Fotó: ec.europa.eu)

„Itt az ideje, hogy nekilássunk a munkának. Az Európa előtt álló kihívások nem várhatnak. A mai naptól fogva csapatom és jómagam keményen fogunk dolgozni azért, hogy eleget tegyünk ígéretünknek, és új kezdetet teremtsünk Európa számára. E széles körű tapasztalatokkal rendelkező, erős csapattal együtt készen állok arra, hogy az elkövetkező öt évben Európa ügyét szolgáljuk” – így köszöntötte Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke november elsején az általa vezetett, aznap hivatalba lépő új testületet, miután éjfélkor lejárt a portugál a José Manuel Barroso-vezette bizottság ötéves megbízatása.

Az Európai Unió javaslattevő és végrehajtó intézménye a volt luxemburgi kormányfő vezetésével az előre meghatározott időpontban, késedelem nélkül lépett hivatalba, amire azóta nem volt példa, hogy 1994-ben, a Jacques Delors vezette bizottság esetében bevezették a biztosjelöltek európai parlamenti meghallgatását.

A május végi EP-választásokkal megkezdődött folyamat ugyanakkor korántsem volt zökkenőmentes. Most először bonyolították le az uniós tisztújítást az unió jelenleg érvényes alapszerződése, a lisszaboni szerződés értelmében, amely a korábbiakkal ellentétben nyomatékosan leszögezi, hogy a parlament választja meg a bizottság elnökét, akit előzőleg az uniós tagállami vezetők (az Európai Tanács) jelölt, figyelembe véve az EP-választás eredményét. A választási eredményhez való igazodás pontos mikéntjéről nem rendelkezik a szerződés, s ezzel teret is adott annak, hogy a különféle értelmezések miatt egymásnak feszüljenek az uniós intézmények. A nagy európai pártcsaládok az EP-választás kampányában úgynevezett csúcsjelölteket neveztek meg, akiket győzelem esetében az Európai Bizottság elnöki székébe szántak. Legesélyesebbnek a néppárti Juncker mellett Martin Schulz szociáldemokrata EP-elnök számított, végül előbbi pártcsalád a korábbinál kisebb fölénnyel ugyan, de megnyerte az EP-választást. A tagállami vezetők azonban, az EP hangos méltatlankodása mellett, kijelentették, hogy ha automatikusan Junckert választanák, az a parlament hatáskörének lopakodó növelése volna. Az Európai Tanács azonban végül mégis a luxemburgi politikust jelölte a bizottság élére – két tagállami vezető, Orbán Viktor magyar és David Cameron brit kormányfő szavazott ellene.

A négy uniós „csúcspozíció” (a bizottság, a tanács, a parlament elnöke, és a kül- és biztonságpolitikai főképviselő) betöltését „csomagban” tárgyalták az uniós vezetők, ügyelve a kényes pártpolitikai egyensúlyra. Juncker és Donald Tusk lengyel kormányfő személyében néppárti vezetése lett a bizottságnak és a tanácsnak, a parlament élére újraválasztották Schulzot, az uniós „külügyminiszter” pedig az olasz Federica Mogherini lett.

Az uniós „kormány” számokban
- A új biztosok közül 9-en egykori kormányfők, 19-en volt miniszterek, 7-en EP-képviselők, 8-an a Barroso-bizottságnak is tagjai voltak.
- A legfiatalabb biztos 41, a legidősebb 64 éves.
- A nők, ahogy az előző bizottságban, 9-en vannak.
- 14 biztos néppárti, 8-an szociáldemokraták, 3-an liberálisok, egy biztos pedig konzervatív.

2014. május 22–25. – Az Európai Néppárt megnyerte az EP-választást.
2014. június 27.  – A tagállami vezetők Jean-Claude Junckert jelölték az Európai Bizottság elnökének.
2014. július 15. – Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén elfogadta Juncker jelölését.
2014. július 30. – Orbán Viktor Navracsics Tibort jelölte hazánk uniós biztosának.
2014. augusztus 30. – Az Európai Tanács új elnökének Donald Tusk lengyel kormányfőt, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének pedig Federica Mogherini olasz külügyminisztert választotta meg.
2014. szeptember 10. – Juncker bejelentette a biztosjelölteknek szánt portfóliókat.
2014. szeptember 29. – Elkezdődött az uniós biztosok meghallgatása az Európai Parlamentben.
2014. október 1. – Az Európai Parlament (EP) kulturális, valamint ipari, kutatási és energiaügyi bizottsága meghallgatta Navracsics Tibort.
2014. október 3. – Navracsics Tibor hat, Vera Jourova 32, Jonathan Hill 23 írásbeli pótkérdést kapott (utóbbinak egy második meghallgatáson is részt kellett vennie).
2014. október 6. – A kulturális bizottság szavazással úgy döntött, hogy Navracsics alkalmas uniós biztosnak, azonban nem a neki szánt portfólióval. Eközben Pierre Moscovici 22 pótkérdést kapott.
2014. október 8. – A szakbizottságok elutasították az energiaunióért felelős szlovén alelnökjelöltet, Alenka Bratuseket, aki másnap visszalépett. Helyére Szlovénia Violeta Bulc kormányfőhelyettest jelölte.
2014. október 16. – Juncker bejelentette, hogy Bulcnak a közlekedési portfóliót szánja, az arra korábban jelölt Maros Sefcovicot pedig energiauniós alelnökké „léptette elő”.
2014. október 22. – Az EP megszavazta Juncker bizottságát.
2014. november 1. – Hivatalba lépett az új Európai Bizottság, amelynek megbízatása 2019. október 31-ig szól.