Hofer vezet az osztrák választáson

Alexander Van der Bellen és Norbert Hofer: a levélszavazatokon múlik, ki lesz az államfő (Fotó: Reuters - Heinz-Peter Bader)

Bizonytalanságban hagyta tegnap este Ausztriát az elnökválasztás eredménye. Miután az április végi első fordulóban senki sem szerzett azonnal többséget, vasárnap este második fordulót tartottak, amelybe nem jutottak be sem a néppárti-szociáldemokrata nagykoalíció jelöltjei, sem a független jelöltek, így a Zöldek által támogatott Alexander Van der Bellen és a szabadságpárti (FPÖ) Norbert Hofer mérkőzött meg egymással. Az első fordulóban előbbi 21, utóbbi 35 százalékot szerzett. Miután délután öt órakor az utolsó választókör is bezárt Ausztriában, a részeredményekből és a becslésekből alkotott előzetes eredmény folyamatosan rendkívül szoros volt, végül estére százszázalékos összeszámoltság mellett is 50-50 százalékos eredményt jósoltak. Tegnap csak a választókörökben leadott szavazatokat tudták megszámolni, amelyek alapján 51,9 százalékkal Hofert lehetett kimondani győztesnek, de ezt a tényt az osztrák médiában nem kezelték eredményként. Szokatlanul magas, 14 százalékos volt ugyanis a levélszavazatok aránya – ezek eredményei pedig csak ma érkeznek be.

Hoferre nagyobb arányban szavaztak az alacsonyabb végzettségűek és a férfiak, míg Van der Bellen valamivel népszerűbb volt a női szavazók körében, és jelentősen vezetett a magasabb végzettségűek között. Ami a választók motivációit illeti, Hofer szavazóinak 27 százaléka azért választotta őt, mert szimpatikusnak találta, 23 százalék „megválaszthatatlannak” találta az ellenfelét, húsz százalék pedig főleg azért szavazott Hoferre, mert fiatalabbnak és dinamikusabbnak találta a 45 éves Hofert, mint a 72 éves Van der Bellent. A zöldpárti politikus szavazóinak egy része éppen hogy a jelölt tapasztaltságát értékelte, s csak kilenc százalék a szimpatikusságát. Esetében a legmeghatározóbbak a protestszavazatok voltak, mintegy negyven százalék azért választotta őt, hogy megakadályozza a szabadságpárti jelölt győzelmét. Norbert Hofer Bécs és Vorarlberg kivételével minden tartományban győzött, Van der Bellen azonban megszerezte a bécsi szavazatok csaknem kétharmadát, valamint jobban szerepelt a nagyobb városokban.

Peter Filmzmaier elemző az ORF műsorában rámutatott, hogy a két forduló közti belpolitikai változásoknak döntő szerepe lehetett. Május kilencedikén lemondott Werner Faymann szociáldemokrata kancellár, mivel elmondása szerint már nem érezte maga mögött pártja, az SPÖ tejes támogatását. Faymann azzal osztotta meg a szociáldemokratákat, hogy a tavaly szeptemberben Angela Merkel német kancellárral egyetemben meghirdetett befogadás politikájával szemben irányt váltott, és átvéve az FPÖ követeléseinek nagy részét, valamint engedve a koalíciós partner nyomásának szigorúbb migrációs politikát hirdetett. Ezt azonban elutasította pártjának balszárnya, s ugyan Faymann továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy elzárkózik az FPÖ-vel való együttműködéstől, a pragmatikusabb szociáldemokrata szakszervezetek egyre nagyobb nyomást gyakoroltak rá, hogy változtasson álláspontján. Filzmaier szerint, amennyiben Faymann nem mond le, és nem veszi át a helyét a szövetségi vasút eddigi vezérigazgatója, Christian Kern, akkor minden valószínűség szerint biztosította volna Hofer egyértelmű győzelmét.