Fokozódik a hatalmi harc Kijevben

A pártlistán Arszenyij Jacenyjuk miniszterelnök alakulata nyerte az ukrán választásokat (Fotó: Reuters - Andrew Kravchenko)

„Petro Porosenko Blokkja stratégiai partnerünk” – jelentette be tegnap Arszenyij Jacenyjuk miniszterelnök, majd közölte, hogy szerinte pártjának a Népi Frontnak, a Andrij Szadovij lvivi polgármester vezette Önsegítésnek, a populista Radikális Pártnak, valamint Julija Timosenko Haza nevű szerveződésének kell alkotnia az új „európai koalíciót”. Jacenyuk bejelentésére az újságírókban egy pillanatra megfagyott a vér, s alighanem így voltak ezzel a sajtótájékoztatót figyelő Porosenko-pártiak is. Elsőre ugyanis ezt úgy is lehetett volna értelmezni, hogy a miniszterelnök ki akarja kerülni az államfőt, és saját kormányt hoz létre. Elméletben erre lenne is lehetősége. Pártlistán ugyanis ő nyerte a választást, s az általa emlegetett európai uniós normák szerint pedig őt illeti az első kormányalakítási kísérlet joga. De az uniós szokásjognál – amelyet amúgy is némileg erőltetett Ukrajnára alkalmazni – fontosabb, hogy az általa emlegetett négypárti szövetségnek, a képviselői helyek negyedét elfoglaló függetlenek egy részével kiegészülve többsége lenne a parlamentben.

A most már véglegesnek tűnő, 98 százalékos feldolgozottságnál tartó adatok szerint a pártlistát Jacenyukék vitték 22,16 százalékkal, Porosenkóék 21,82 százalékkal vannak a második helyen. Eegyéniben azonban az elnök pártja 68, míg a kormányfőé csak 18 mandátumot hozott el. Tehát Porosenkónak most 130 – köztük a listán bejutott kárpátaljai Brenzovics László -, Jacenyuknak 90 mandátuma van a 423 tagú radában. Hivatalosan 450 tagú lenne, de a szakadár köztársaságokból értelemszerűen nem érkezik képviselő. Van még több mint száz pillanatnyi érdekeinek megfelelően hajló független képviselő, és 30-35-re rúghat az oroszbarát Ellenzéki Blokk képviselőinek száma. A többi a három elvi koalíciós partneré.

A finoman szólva is a sok­ismeretlenes politikai képlet végeredménye tehát egyaránt lehet egy olyan koalíció, amelyből Porosenko, de egy olyan is, amelyből Jacenyuk marad ki.

A miniszterelnök fent említett sajtótájékoztatóján megelégedett a figyelmeztetéssel, pár perccel később jelezte, hogy „természetesen” Porosenko első számú koalíciós partnere. A közjáték azonban jól mutatja, hogy egyre élesebb a kormányzati pozíciókért való harc az új politikai elitben. Nyugati nyomásra ugyanakkor nagy valószínűséggel végül egyezség születik Porosenko és Jacenyuk között.

Főleg, hogy Brüsszelben és Washingtonban egyre nagyobb aggodalommal figyelik a vasárnapra kiírt elnök- és parlamenti választásokat a szakadár területeken. Moszkva ugyanis jelezte, a minszki béke­megállapodás jegyében elismeri a voksolásokat, ugyanis Kijev is csak Donyeck és Luhanszk legitim képviselőivel tárgyalhat. Kijev és a Nyugat viszont másként értelmezi a fehéroroszországi alkut, szerintük a voksolás törvénytelen, s ha az oroszok mégis elismerik, akkor jöhetnek az újabb szankciók.