Külföld
Felszólítás a családok védelmére
Az egyházmegyék véleményezik a következő hónapokban a vatikáni szinódus záródokumentumát, a püspökök jövő ősszel folytatják
A hazai és nemzetközi balliberális sajtóorgánumok beszámolóit, elemzéseit szemlélve az az érzésünk támadhat, hogy a vasárnap lezárult rendkívüli püspöki szinódus kizárólag a homoszexuálisok ügyével foglalkozott. Merthogy a cikkek zöme leginkább e kérdés kapcsán véleményezte a kéthetes tanácskozáson elhangzottakat, a történteket kvázi a jó, reformer pápa és egyes „nem haladó szellemiségű” püspökök csatájaként értelmezve, olykor félidős véleményeknek tulajdonítva túlzott jelentőséget. Nem meglepő, ám annál inkább téves képet rajzoltak ezzel a valóban történelmi eseményről, hiszen a szinódus sokkal inkább a családok előtt álló kihívásokkal, az intézmény megvédésének lehetőségeivel foglalkozott. Ahogy hét végi záróbeszédében Ferenc pápa fogalmazott: napjainkban egyre inkább nehézségek övezik és fojtogatják a családokat, s ezekre az egyháznak választ kell adnia.
A Vatikáni Rádió lapunknak megküldött összefoglalója szerint a szinódus záró üzenete külön kitér arra, hogy a családi életben is megtapasztalható a hit és az értékek meggyengülése, az individualizmus, az emberi kapcsolatok elszegényedése. Ebből adódik nem kevés házasság válsága, s ezeket az illetékesek gyakran csak felületesen akarják megoldani. A bukásokból így új kapcsolatok, új párok, új élettársi kapcsolatok és új házasságok születnek, ezáltal összetett és keresztény szempontból problematikus családi helyzetek jönnek létre – mutat rá az üzenet.
„A kihívások között meg kell említeni a léttel járó fáradságot, elegendő, ha egy fogyatékkal élő gyermekre, egy súlyos betegségre, az öregek idegrendszeri leépülésére, egy szeretett személy halálára gondolunk. Gondolnunk kell a gazdasági nehézségekre is, amelyeket az önmagukból kifordult rendszerek okoznak, a pénz bálványozása, az arctalan, az igaz emberi célt nélkülöző gazdaság diktatúrája, amely megalázza az emberi méltóságot” – e sorok nem kaptak túl nagy nyilvánosságot, ahogy az a kitétel sem, miszerint a jóléti társadalom kultúrája elkábít minket, s a „lehetőségek hiánya miatt derékba tört életek csak olyanok számunkra, mint valami látványosság, ami egyáltalán nem zavar bennünket”. A házastársi szeretet, amely egyedüli és felbonthatatlan, megmarad az emberi korlátok számos nehézsége ellenére, ez az egyik legnagyobb csoda. Ezért a szinódus résztvevői a kormányokhoz és a nemzetközi szervezetekhez fordultak, kérve őket, mozdítsák elő a családok jogainak érvényesülését a közjó érdekében.
Kétségtelen, a szinódus záródokumentuma, amelynek alakulását számos sajtóorgánum elemezte, kitér a melegek és leszbikusok tisztelettel és gyengédséggel való befogadására is. Ám annak tükrében, ahogy Ferenc pápa korábban e témában többször is megnyilvánult, aligha lehet meglepetésként tekinteni e szakaszra. A püspökök mindenesetre megerősítették: semmilyen alapja nincs annak, hogy ezeket hasonlónak tekintsék az isteni szándék szerinti házassághoz és a családhoz. Igaz, ezt a pontot „csupán” 118 igen és 62 nem szavazattal fogadták el. Ettől függetlenül a továbbiakban sem várható, hogy e téren markáns változást rögzítene bármilyen formában az egyház.
Ahogy azt korábban Erdő Péter bíboros, a tanácskozás úgynevezett főrelátora is egyértelművé tette: a püspökök nem hozhattak döntéseket, a testület nem e célból jött össze. A záródokumentum újabb egyéves munkát indít a jövő októberi rendes szinódusig, amely szintén a családokról szól majd. Addig, már a következő hónapokban az egyházmegyék véleményezik az iratban foglaltakat. Így többek között tovább tárgyalnak majd az elváltak és újraházasodottak az áldozás szentségében való részesítéséről is.
Olasz kommentárok szerint mindenesetre a szinódus új korszakot indított a katolikus egyház életében, s bár kívülről sokaknak úgy tűnhetett, mintha szemben álló felek vitáztak volna egymással, Ferenc pápa szerint ő maga biztosította, illetve biztosítja az egységet. Kétségtelen, a történtek cáfolták az „egyhangú” egyház képét, erősítve a Szentatya által eddig sugallt képet, miszerint az egyház továbbra is képes szembesülni az őt övező társadalmi változásokkal.
Segédpüspök lett Snell György
Ferenc pápa Snell Györgyöt hétfőn az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki, és a pudenzianai címzetes püspöki címet adományozta neki - közölte lapunkkal a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága. Snell 1949. március 8-án született a Csongrád megyei Kiskirályságon, 1972-ben szentelték pappá Egerben a Váci Egyházmegye szolgálatára, majd 1993-ban, a magyarországi egyházmegyék határainak átrendezése után az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében munkálkodott. Korábban Rákoskeresztúron és Rákosligeten volt plébános, illetve a rákosi esperesi kerület espereseként szolgált. 2003-tól látja el az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatóságának igazgatói tisztségét, 2008. augusztus 1-je óta a fővárosi Szent István-bazilika plébánosa.