Külföld

Farage: Az unió célja az asszimiláció

George Soros nem csak Magyarországnak valós probléma, mert a milliárdos nagy ellensége a nemzetállamnak és a zsidó-keresztény kultúrának – hangsúlyozta a brit politikus

Felszólalt az Európai Parlamentben George Soros szövetségesei ellen, Orbán Viktort pedig mindig megvédi a menetrendszerű „magyar vitákban” Nigel Farage, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) volt elnöke.

Farage 20180129
Nigel Farage szerint Brüsszel igazán képmutató, a döntéshozatal pedig a központ meg nem választott bürokratái kezében van (Forrás: Europa.eu)

A Brexit élharcosa a Magyar Hírlapnak elmondta, szerinte az Európai Unió jelenlegi formájában tartományokká alacsonyítja tagállamait, és a nagyok mindig legyőzik a kicsiket.

– Milyennek találja a Brexit-tárgyalások haladását?

– Nagyon lassúnak. Hiányzik a vízió és a bátorság, nagyon valószínűtlen, hogy az emberek azt a Brexitet kapnák meg, amire szavaztak. Ennek oka a gyenge kormány és egy olyan establishment, amelyik továbbra is az EU tagja akar maradni. A brit miniszterelnök pedig egyszerűen nem hisz abban, amit csinál. Remélhetőleg kilépünk 2019 már­ciusában, de úgy tűnik, legjobb esetben is csak névleges Brexitre számíthatunk. Szóval még sok csata van, amit meg kell vívnunk.

– A megállapodás tehát, amit Theresa May kialkudhat az EU-val, nem szolgálja majd a britek érdekét?

– Nem az európai nemzetek, vállalatok, munkások érdekeit helyezik előtérbe, hanem csak egy dolog érdekli őket: A Projekt, az új isten amit mindannyiunknak imádni kellene. Úgy látják, hogy ha Nagy-Britannia jó feltételek mellett lép ki, akkor más országok is követni akarják majd. Én azt mondom, hogy ha nincs megállapodás, az is jobb, mint egy rossz megállapodás. Az, hogy megállapodás nélkül nem kereskedhetünk, ostobaság! Kína és az Egyesült Államok mindenfajta megállapodás nélkül kereskedik a világban, a Kereskedelmi Világszervezet alapvető, amúgy elég jó szabályai alapján. Szeretném-e, hogy kössünk egy észszerű kereskedelmi megállapodást? Persze, hiszen az mindenki életét egyszerűbbé tenné. Az unió számára még logikusabb is lenne, mint számunkra. Amúgy a népszavazás nem a gazdasági előjelzésekről szólt, hanem a nemzeti önrendelkezésről.

– Brüsszel tanult ebből?

– Igen, eldöntötték, hogy felgyorsítják az integrációt. Teljesen rossz következtetést vontak le. Merkel, Juncker, Macron, Verhofstadt – mind ugyanazt mondja. Az Európai Egyesült Államokat akarják felépíteni, egy egységes Európát, még csak nem is egy föderálisat. Egy föderális Európában például Magyarország hozhatná a legtöbb törvényét, szabadsága lenne például az adózás számos területén. Michel Barnier uniós főtárgyaló azt mondta nekem, a céljuk egy egységes Európa – ami szerintem valójában egy központosított Európa, a kommunizmus kicsit jobboldalibb verzió­ja. A korlátozott szuverenitásról szóló Brezsnyev-doktrína a prágai tavasz után – ez ma Európa. Lehet vitázni, hogy ez jó vagy rossz, de kérem, ne mondja nekem senki, hogy nem ez történik, vagy hogy meg tudják változtatni – nem tudják! Lehet ellenállni neki, ahogy bizonyos mértékben ezt Orbán Viktor, a lengyelek vagy a románok teszik, de nem fognak nekik engedni. Nagyobbak és erősebbek önöknél. Szerintem egy ponton ugyanazt a vitát fogják Magyarországon lefolytatni a jövőjükről, mint mi. Tény: nem lehetnek egyszerre autonóm, független, demokratikus nemzetek és tagjai ennek az Európai Uniónak.

– A jelenlegi szavazási rend valóban nem a kis országoknak kedvez.

– Az katasztrófa a kis országoknak. Az amerikai rendszer biztosítja, hogy a nagy államok nem nyomják el a kicsiket, de Európában ez nem így van. Két-három nagy ország és pár barátjuk elérhet bármit. Itt van például az EU teljes militarizálása, ami közvetlen konfliktus a NATO-val. Tegyük fel, nem mondom, hogy így lesz, csak tegyük fel, hogy egyszer Oroszország valós fenyegetést jelentene. Önök kiben bíznának jobban? Junckerben és az európai hadseregben, vagy a britekben, az amerikaiakban, a NATO-ban? Ez egy nagy, alapvető kérdés a jövőre nézve. Nem hiszem, hogy Magyarországon már elkezdték a vitát, de el fogják.

– Ha már az Európai Egyesült Államokról van szó, mit gondol arról a – választási eredményük fényé­ben elég abszurd – lehetőségről, hogy ismét a német kormány tagja lesz Martin Schulz szociáldemokrata pártja?

– Nemrég láttam egy felmérést, eszerint az SPD tizenhét százalékon áll, míg az Alternatíva Németországnak, az AfD minden gondjával együtt, tizenhárom százalékon. Nagy változások történnek, a hagyományos szociáldemokrata pártokat elsöprik Európa-szerte, Macronnak is ezért kellett valami újat kitalálnia. Schulz és Merkel nagy gondban van, mert az AfD teljesen átalakította az erőviszonyokat, és mindenhol ez történik. Vannak, akik azt mondják, hogy 2016-ban a Brexit és Trump győzelme csak egy eltévelyedés volt, az alacsony iskolázottságúak dühkitörése, de a kedves Macron úr győzelmével minden újra rendben van. Ám az igazság az, hogy egyre nagyobb az ellenállás Európában az egységesítéssel szemben. A Brexit és Trump győzelme is a nemzetállamról szólt, ez a lelke az úgynevezett globális sokkhatásoknak. A nemzetállam működik, mert ez az egység, aminek a részének érezzük magunkat, amihez lojálisak vagyunk. Ez az az egység, amiért készek vagyunk harcolni, és amit készek vagyunk megvédeni.

– Valamilyen fokú együttműködésre azért szükség van Európában?

– Mind szomszédok vagyunk, igen, Európának szüksége van bizonyos együttműködésre, ésszerű kereskedelmi szabályokra, megegyezhetünk alapvető standardokról. De ezt mind meg lehet tenni a tanácsban. Az EU ezzel szemben olyan projekt, ami úgy tesz, mintha az együttműködésről szólna, pedig valójában az asszimilációról szól. A döntéshozatal a központ meg nem választott bürokratái kezében van.

– Innen úgy tűnik, Brüsszelben egyszerűen nem tudnak szót érteni a magyar kormánnyal, amikor szuverenitási kérdésekről van szó.

– Orbán Viktor ötévente eljön az EP-be, durvák vele, én pedig felszólalok, és elmondom, hogy nem kellene idejönnie azért, hogy sértegessék. Őket egyszerűen nem érdekli, amit mond. Fel akarják építeni az Európai Egyesült Államokat, és semmi sem állhat az útjukba. Ez olyan mint egy vallás. Az unió tagjai alárendelik magukat egy felsőbb bíróságnak, feladják a törvényalkotási jogukat – tartománnyá válnak.

– Az unió nem tudta kezelni a migrációs válságot. Mekkora szerepe volt ennek a britek kilépésében?

– Ó, nagyon jól kezelték, pont azt csinálták, amit akartak. Juncker 2015 áprilisában vázolta az uniós menekültpolitikát, amely alapján aki betette a lábát Európába, az maradhat is. Akkori beszédeimben is azt mondtam, hogy ez őrültség, milliók áramlanak majd be, és lesznek köztük terroristák. Ez a rossz politika következménye. Juncker, és főleg Merkel, nagyban befolyásolta a döntésünket: azt mondtuk, hogy ezt nem akarjuk.

– A visegrádi országok migrá­ciós politikája közelebb áll az emberek véleményéhez?

– Kétségtelenül. A németek és a franciák többsége is ezt mondaná. Vannak már kis győzelmeik, elindult egy kis változás, Donald Tusk is kezd rájönni, hogy a mostani politika nevetséges. De azért még nagyon ne veregessék hátba magukat!

– Meddig mehet el Brüsszel a lengyelek elleni eljárásban?

– Jó kérdés, mert ez ismeretlen terület számunkra, itt még sosem jártunk. Mindenesetre az EU nem teremtett nagy hagyományt a meghátrálásból, hiszen általában nyerni szokott.

– Románia is téma Brüsszelben, bár amikor a volt kormányfő akasztással fenyegette a székely tisztségviselőket, abba nem akartak beleszólni.

– Persze, eldöntik, mi a belügy, és mi nem. Amikor például Kataló­niában a hajuknál fogva rángatták a nőket, hogy megakadályozzák őket a szavazásban, azt egyszerűen belügynek nevezték. Brüsszel igazán képmutató.

– Magyarországon nagy vissz­hangot kapott, hogy Sorosról kezdett beszélni az Európai Parlamentben.

– Hihetetlen sok támadást kaptam ezért Amerikából. Antiszemitának neveznek, mert kritizálom Sorost. Mindennek neveztek már az elmúlt húsz évben, de ennek még nem, amíg el nem kezdtem támadni Sorost. Azért aggaszt, mert a Nyílt Társadalomért Alapítványoknak eddig is volt tizenötmilliárd dollárja, és újabb tizennyolcmilliárdot kapnak. Soha a politika világában nem láttunk még politikai nyomásgyakorló csoportot ennyi pénzzel. Több pénzük van, mint a legtöbb kormánynak! Azt látom, hogy Soros le akarja rombolni a nemzetállamot, le akarja rombolni a család egységét, minden olyan normát, amit a nyugati társadalomnak tulajdonítunk. Szerintem ez nagyon veszélyes. Mindenkinek megnehezítik az életét, aki keresztezi az útját. Élet-halál harcot vív a magyar miniszterelnökkel. Szerintem az emberek többsége nem is érti, milyen mértékű ennek az embernek a hálózata, és mekkora pénz van mögötte. Óriási propagandaháború zajlik. Korábban rámutattam, hogy Sorosnak kétszázhuszonhat barátja van az EP-ben, kértem őket, hozzák nyilvánosságra elkötelezettségük mértékét. Persze nem kaptam egy választ sem. Szóval Soros valós probléma, nem csak Magyarországnak, hanem sokkal szélesebb értelemben. Nagy ellensége George Soros a nemzetállamnak és a zsidó-keresztény kultúrának.