„Én lettem a halál, a világok pusztítója” – és majdnem félmillió halott

Nem is egy, hanem rögtön két atombombát dobtak le: augusztus 6-án Hirosima, augusztus 9-én pedig Nagaszaki városát rombolta porig az addig elképzelhetetlen pusztító erővel bíró fegyver. A legtöbbször azzal indokolják a lépést, hogy ezzel vehették elejét az elhúzódó harcoknak a Japán-szigeteken és a Hirohito császár csapatai által ellenőrzött ázsiai kontinentális területeken. Hirosima felett, 600 méter magasságban robbant fel az első atombomba a „Kisfiú” (Little Boy) 1945. augusztus 6-án. Három nappal később a „Kövér Ember” (Fat Man) Nagaszakit pusztította el. Azok, akik túlélték, hullámokban szembesültek a pusztítással: a városok egy szempillantás alatt radioaktív senki földjévé váltak. A robbanást követően először négy napon át a tűz pusztított. Ezután érkezett a fekete eső, hatalmas, kövér cseppekben. A bomba porfelhőjében kialakult eső megmérgezte a folyókat és kutakat. Meghalt, aki ivott belőle. Ez a két támadás a legújabb adatok szerint összességében csaknem 450 ezer ember haláláért felelős. A második bombát eredetileg Kokurára tervezték ledobni, és a gépek csak az időjárás miatt változtattak irányt. Az akciók elérték a céljukat: Japán augusztus 15-én kapitulált. A mai napig vita tárgya, hogy megérte-e ilyen áron emberéleteket menteni, vagy hogy összességében nem lett-e ugyanannyi áldozat, mintha a partra szállás mellett döntenek. Az atombombák rombolását megalkotójuk, Robert Oppenheimer szavaira utalva Én lettem a halál, a világok pusztítója címmel mutatja be a budapesti Sziklakórház Atombunker Múzeum kiállítása a Hirosimai Béke Emlékmúzeum és a Nagaszaki Atombomba Múzeum által összeállított tárlattal, amely október 31-ig látogatható.