Külföld

Elhúzódhat a francia–olasz vita

Emmanuel Macron a baloldali Mattarellával szót ért, de az euroszkeptikus római vezetéssel nem találja a közös hangot

Visszatért tegnap Rómába a francia nagykövet, akit február 7-én hívtak haza konzultációra, miután több vezető olasz politikus is bírálta Emmanuel Macron francia államfőt. Nathalie Loiseau francia EU-ügyi miniszter az RTL rádiónak elmondta, Sergio Mattarella baloldali olasz elnök telefonon beszélt Emmanuel Macronnal, és biztosították egymást országaik baráti kapcsolatának fontosságáról. A nagykövet visszahívását a francia külügy úgy kommentálta, hogy a Róma által hónapok óta ismételt vádaskodásokra és rágalmazásokra a világ­háború vége óta nem volt példa.

Párizs szerint az olasz kormány beavatkozott a francia belpolitikába, például azzal, hogy Luigi Di Maio miniszterelnök-helyettes találkozott a sárgamellényes mozgalom egyik képviselőjével, de a bevándorláspolitika területén is kemény vádakat vágtak olasz politikusok Macron fejéhez. Alessandro Di Battista, a Di Maio vezette Öt Csillag Mozgalom (M5S) egyik vezető politikusa például azt mondta, Franciaország gyalázatos líbiai beavatkozása felelős a migránsáradatért, amelytől Olaszország is szenved.

Tekintve, hogy Emmanuel Macron szorosabb integrációt akar Euró­pában, Olaszországban pedig két euroszkeptikus párt alakított kormányt – ráadásul a Liga markánsan bevándorlásellenes és jobboldali –, nem meglepő, hogy az európai parlamenti választás közeledtével éleződik az ellentét. Erről írt nemrég a brit konzervatív The Spectator hírportál is, amelynek szerzője szerint az ellentét kódolt, hiszen a nacionalista olasz vezetés olaszellenes sznoboknak tartja a francia kormányt, Macron pedig már korábban harcot hirdetett a populisták ellen. A sárgamellényesek és az M5S mondhatni természetes szövetségesek, hiszen egy­aránt részei az elitellenes hullámnak. Amíg Matteo Salvini belügyminiszter és pártja, a Liga, valamint Luigi di Maio és mozgalma hatalmon marad, nehéz elképzeni, hogy a francia–olasz csetepaté anélkül ér véget, hogy valakinek eltörne az orra – jegyezte meg Daniel R. DePetris, a publicisztika szerzője.