Külföld

David Cameron két tűz közé került

Az euroszkeptikusok történelmi erősödése keményebb álláspontra kényszeríti a brit kormányfőt, ám az Európai Unió ellenáll

London egyre közelebb kerül ahhoz, hogy az Európai Unió vezetői közöljék David Cameronnal: fel is út, le is út. A brit kormányfő ragaszkodik az uniós bevándorlók munkavállalásának korlátozásához, Brüsszel és Berlin ebből nem enged.

Merkel, Cameron 20141105
Angela Merkel a sajtó szerint akkor sem enged David Cameron zsarolásának, ha ő ezért kilép az unióból (Fotó: Reuters - Rebecca Naden)

Az Európai Unió négy szabadságelve az áruk és a tőke szabad áramlása, a szolgáltatások szabadsága, valamint a személyek szabad mozgása. A munkavállalásra is vonatkozó negyedik pillér azonban lassan egy éve nemzetközi vita tárgyát képezi, az Egyesült Királyság meghatározó politikusai ugyanis ennek korlátozásában látják a szigetország problémáinak megoldását.

A bomba tavaly ősszel robbant, amikor David Cameron brit kormányfő és a Konzervatív Párt először vetette fel, hogy öt évvel meg kellene hosszabbítani a román és bolgár állampolgárok nagy-britanniai munkavállalását korlátozó intézkedések hatályát. Cameron akkor „monumentális hibának” nevezte, hogy a 2004-es EU-bővítés után az akkori kormány nem élt az átmeneti korlátozásokkal. Az új keleti tagállamok munkavállalói „azonnal hozzáférhettek a brit munkahelyekhez, annak ellenére, hogy Lengyelország és a többi térségbeli ország jóval szegényebb nálunk. Ennek következtében sokkal többen érkeztek, mint amennyire bárki számított; 1,5 millióan jöttek ide” – érvelt. A brit vezetés többféle korlátozási lehetőséget is felvetett, a kvótától kezdve olyan kritériumokig, mint hogy csak akkor vállalhatnak Nagy-Britanniában munkát az új, szegényebb tagállamok polgárai, ha hazájuk összterméke eléri a brit GDP 75 százalékát.

A konzervatívok felvetéseikkel meglovagolták a közhangulatot, amely elsősorban nem a külföldiek által betöltött állás miatt háborog, hanem az általuk igénybevett szociális juttatások miatt. Andor László foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős akkori uniós biztos kezdetektől fogva kritizálta London terveit, mondván, a betelepülő EU-polgárok „hatalmas többsége” dolgozni megy Nagy-Britanniába, és többet fizet be adó és társadalombiztosítás formájában a brit jóléti juttatások költségvetésébe, mint amennyit abból igénybe vesz. Aggodalmának adott hangot Viviane Reding is, az Európai Bizottság igazságügyi és alapjogi kérdésekért felelős akkori alelnöke, aki szerint a személyek szabad mozgásának elve mindaddig nem alku tárgya, amíg egy ország tagja a közös piacnak és az Európai Uniónak.

Az idei év első napján szigorodtak az EU-társállamokból Nagy-Britanniába érkező munkavállalók szociális ellátásának bizonyos szabályai. London az idei év során fokozatosan szigorította a szociális ellátás feltételeit a külföldiek számára, a munkavállalást illetően viszont folyamatos, egyre élesedő vitát folytatott mind liberális koa- líciós partnereivel, mind az uniós vezetőkkel. Múlt hónapban kijelentette, hogy teljesen át kell alakítani az Európai Unión belüli munkaerő-áramlás szabályait, és ez a kérdés lesz a brit–EU viszonyrendszer London által igényelt újratárgyalásának központi eleme. „Elmegyek Brüsszelbe, a szabad munkaerőmozgás ügyében el fogom érni, amire Nagy-Britanniának szüksége van, és nem fogadok el nemleges választ” – fogalmazott pártjának éves kongresszusán. Munkaügyi minisztere, Iain Duncan Smith pedig nem sokkal később odáig ment, hogy közölte: vagy korlátozhatják a bevándorlást vagy kilépnek az EU-ból.

A zsarolásból a Der Spiegel minapi értesülése szerint Angela Merkelnek végképp elege lett. A hetilap szerint a német kancellár ugyan támogatja a szociális ellátási rendszerrel való visszaélés elleni harcot, ám a munkaerő szabad mozgásához szerinte nem szabad hozzányúlni, és ebből akkor sem enged, ha London emiatt elhagyja az Európai Uniót. A minden eddiginél keményebb – állítólagos – berlini álláspontot megelőzte José Manuel Barroso leköszönő európai bizottsági elnök kritikája is, aki londoni látogatásán rámutatott, hogy többéves mélyponton van a brit munkanélküliség, szóval nem túl hiteles, hogy valóban akkora gondot jelentenének a bevándorlók – akik egyébként számszerű adatokkal igazolhatóan többet fizetnek be az államkasszába, mint amennyi szociális juttatást igénybe vesznek.

Az uniós országokból érkező bevándorlók által okozott vélt vagy valós károk mérlegelésekor nem szabad elmenni amellett, hogy Cameront a gazdasági adatoknál sokkal jobban szorongatják a politikai tényezők. Az euroszkeptikus Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) fokozatosan erősödik, s egyik fő témájuk a bevándorlás korlátozása. Nigel Farage pártja nemcsak az uniós, hanem az unión kívüli, mások mellett pakisztáni bevándorlókkal szemben is fellépést sürget, ez utóbbi „fronton” azonban Cameron nyilván nem akarja felvenni velük a versenyt, hiszen nagyon hamar a politikai korrektség keretein kívül találná magát. A UKIP mindenesetre megnyerte a májusi európai parlamenti választásokat és a minap egy időközi választáson megszerezte első parlamenti mandátumát is. David Cameronon egyre nagyobb a nyomás, továbbra is nyitott a kérdés, hogyan tudja elkerülni a kenyértörést uniós szövetségeseivel.