Belső kritika a NATO hadrafoghatóságáról

Alig több mint egy esztendeje kavart kisebb vihart az Olaszországban állomásozó amerikai gyorsreagálású egység parancsnoksága által készített, s valamiképpen kiszivárgott jelentés. A dokumentumban a Vicenzában települt 173. légidesszant dandár szakértői arról értekeztek, hogy súlyosan el vannak maradva Oroszországtól. A hiányosságokat erős szavakkal ostorozó, több oldalas irat végén arra a következtetésre jutnak, hogy a vén kontinensen szolgálatot teljesítő amerikai csapatoknak hiányoznak az alapvető képességei arra, hogy sikerrel és gyorsan véghez tudják vinni küldetésüket.

A kérdés ma is aktuális, amelyet jól jelez, hogy egy, a közelmúltban nálunk vendégeskedő amerikai tábornok is felhozta a témát egy háttérbeszélgetésen. Mint azt egy nevének elhallgatását kérő katonai forrásunk elmondta, a főtiszt szerint a legfőbb probléma az, hogy az amerikai haderő az elmúlt két évtizedben a saját súlyánál messze gyengébb seregek ellen küzdött. Mint példaként felhozta, egy olyan országban vagy régióban, ahol a klasszikus rövidhullámú rádió adó-vevő is csodaszámba megy, könnyű GPS vezérelte tüzérséggel legyűrni a másikat – ám ez a megoldás az oroszok ellen már nem lenne hatékony, hiszen az ő legújabb eszközeik már csaknem hetvenöt kilométerről is képesek zavarni vagy hamis információkkal kicserélni a helymeghatározó szatellitek jeleit. Forrásunk szerint az előadó úgy fogalmazott, a klasszikus, több száz éve bevált térkép alapú tűzvezetés sajnos nem az erősségük, ebben az oroszok jobban állnak – még úgy is, hogy a Krím félsziget 2014-es megszállása óta a NATO-nál ismét nagy súlyt fektetnek ennek a módszernek az oktatására.

A beszélgetésen szóba került a NATO – amerikai szemmel nehézkesnek tartott – mozgósítási eljárása is. Póriasan fogalmazva egy szuperhatalom egyedi – ha tetszik diktatórikus – döntési rendszere áll szemben sok – éppen ezért lassú – demokratikus eljárásával, hiszen minden tagországban más-más törvény vonatkozik a hadiállapot bevezetésére, a hadsereg külföldi bevetésére. Ez egy olyan helyzetben, amikor rögvest kell(ene) dönteni, sok problémát okozhat – fogalmazott forrásunk.

Beszélt arról is, az oroszok igen nagy szakmai meglepetést okoztak, amikor a Fekete-tengerről tengeralattjáróról indítható rakétáikkal iktatták ki az Iszlám Állam Szíriában lévő célpontjait. Bár a nyugati szakértők tisztában voltak az új eszközök fejlesztésével, de csak esztendők múlva várták az első sikereket. Ehhez képest egy kész és kiválóan működő, több példányban létező rendszerrel találták magukat szembe, s bár utóbb a nemzetközi propaganda szintjén – talán olykor csöppet hisztérikusan – igyekeztek bagatellizálni a kérdést, a hozzáértők előtt tisztán áll, e téren az oroszok rendkívül nagyot léptek előre.

Az előadó szerint sok pozitív lépést tettek 2014 óta, de a céltól még messze járnak. Mindenképpen előremutató, hogy a Balti-államokban ott az amerikai haderő, hiszen ez erősíti a térség biztonságát, de az új, az orosz eljárások és eszközök ellen hatékony védelmet nyújtó amerikai járművek és berendezések még nem állnak kellő számban rendelkezésre Európában.

---

Porosenko: Ez nem vicc, hanem háború

„Putyin úr! Ez agressziós cselekmény! Putyin úr! Ez háború! Ez nem vicc, nem incidens és nem válság. Mert az önök reguláris katonai erői orosz zászló alatt támadást hajtottak végre ukrán hadihajók ellen. Erre nincs más magyarázat” – üzente Petro Porosenko ukrán elnök orosz kollégájának, Vlagyimir Putyinnak a Fox News amerikai televíziónak adott interjúban, amelyet közzétett Facebook-oldalán is. Az orosz fél kercsi cselekményét elítélő nemzetközi visszhangra megjegyezte, hogy „ezek csak szavak, nekünk viszont tettekre van szükségünk”. Nem zárható ki annak lehetősége, hogy Oroszország bármelyik pillanatban szárazföldi műveletet indítson Ukrajna ellen – hangsúlyozta, és sürgette a katonai-műszaki együttműködés javítását és élet kioltására alkalmas védelmi fegyverek szállítását Ukrajnának.
(UT)