Külföld
Az unió gyengeségét jelzik a zsarolások
Brüsszel fehér zászlót mutatott Törökországnak Ryszard Czarnecki szerint
– Hogyan kezelik Lengyelországot és Magyarországot az uniós intézmények?
– Külügyminiszterként annak idején részt vettem a csatlakozási tárgyalásokban, most egy más perspektívából látom az uniót. Érdekes hozzáállást tapasztalunk egyes nyugati kollégáinktól a kelet-közép-európai országokkal szemben. Még mindig – tizenkét évvel a csatlakozásunk után is – úgy érzem, hogy Európa régi és új unióra tagolódik. Nem régi és új Európára, hiszen Magyarország, Lengyelország vagy Bulgária hosszabb történelemre tekinthet vissza, mint mondjuk Belgium.
– Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter nemrég a magyar kvótareferendummal kapcsolatban arról beszélt, hogy az Európai Unió halálához vezet, ha közösségi kérdésekről szavazunk. Mit mond ez a tagállami szuverenitásról?
– Asselborn úr nem az Európai Egyesült Államok, hanem Luxemburg külügyminisztere – egyelőre még huszonnyolc ország alkotja az uniót, és ennek nagyon örülök. Tisztelem a kis tagállamokat, ráadásul Luxemburg az unió alapítóinak egyike, mégis úgy gondolom, hogy a külügyminiszterének kicsit szerényebbnek kellene lennie, amikor nagyobb és régebbi nemzeteknek akarja megmondani, mit tegyenek. Nagyon jól példázza ez az úgynevezett új tagállamokkal szembeni nyugati arroganciát. Ami a magyar referendumot illeti, nem akarok magyar belügyekbe beavatkozni. A migránsokkal szemben a lengyel és a magyar emberek nagy többsége is szkeptikus, nálunk azonban nem merül fel a népszavazás kérdése, mivel ebben egység van a különböző pártok támogatói között.
– Alighogy hivatalba lépett a Jog és Igazságosság kormánya Varsóban, máris napirendre kerültek az Európai Parlamentben. Meglepte?
– Déjá vu érzésem van, mert emlékszem az önökkel szembeni támadásokra, a vitákra, amikor felszólaltam Magyarország mellett. Történész vagyok, tudom, hogy a mi nemzeti érdekünk Magyarország védelme. Nem lepett meg, hogy az Európai Parlamentben és a médiában is azonnal támadni kezdték Lengyelországot a választások után. Az új kormány ugyanis sértette bizonyos befolyásos nyugati vállalatok, bankok érdekeit. Mi továbbra is a lengyel nemzeti érdekek mellett fogunk kiállni. Orbán Viktor azért is lett nagyon népszerű Lengyelországban, mert éreztük, hogy a Magyarországgal szembeni bírálatok és igazságtalan támadások nemcsak politikaiak, hanem gazdaságiak is. Március 15-én több ezer lengyel utazott Magyarországra ünnepelni, számomra ez olyan, mint a történelmi lengyel–magyar együttműködés újjáéledése.
– Vannak akadályai a régiós együttműködésnek?
– Bizonyos nyugati szomszédaink dühösek, amikor régiónk együttműködik. Nyilván azért, mert számukra kényelmesebb külön-külön tárgyalni velünk, mint akkor, ha alapvető kérdésekben, mint például a migráció, közös álláspontot alakítunk ki és együtt lépünk fel. Ha jobb pozíciót akarunk az unión belül, szorosabban kell együttműködnünk.
– Felerősíti érdekérvényesítésünket a visegrádi négyek szövetsége?
– A visegrádi négyeknél szélesebb körű együttműködést kell kialakítanunk. Az európai országok csak egy kis részének voltak gyarmatai, a nagy többségre – a visegrádi országok, a balti államok, a balkáni és északi országok – ez nem igaz. Több nyugat-európai ország a gyarmataira alapozva épített fel erős gazdaságot, most pedig ennek az árát fizeti. Miért kell a mi régiónknak fizetnie az ő gyarmattartó örökségükért? Ez a szelektív igazságszolgáltatás jó példája. Együtt kell működnünk a velünk hasonló helyzetben lévő országokkal. Másrészt azt se felejtsük el, hogy Magyarország és Lengyelország is az Európai Unió szegényebb országai közé tartozik a GDP-t nézve. Miért kell hát nekünk fizetnünk a migránsokért? Számukra csak egy megálló vagyunk Németország felé. Az Európai Bizottság terve, hogy megbünteti a migránsokat be nem fogadó országokat, az Európai Unió összeomlásának egyik jele. Ha az unió nem tud valódi konszenzust teremteni ebben a kérdésben, akkor az elfogadhatatlan gazdasági zsarolást választja. Minél határozottabban ki kell állnunk az ilyen tervekkel szemben.
– Hogyan látja a török uniós csatlakozás esélyeit?
– Ez egy végtelen történet. Én 1963-ban születtem, abban az évben, amikor Törökország az európai közösség társult tagja lett. Több mint fél évszázadot vártak arra, hogy előrelépjenek. Hogy miért indultak be a dolgok hirtelen az idén márciusban? Egyszerű. Az aláírás után pár nappal voltak a német tartományi választások. Merkelnek eredményeket kellett produkálnia, meg kellett mutatnia, hogy nem vesztették el a kontrollt a migráció felett. Persze nem igazán győzte meg őket. Tíz éve szerveztem egy karikatúrakiállítást. Az egyik alkotás a török–uniós tárgyalásokat ábrázolta, az asztalon egy uniós zászló volt, a törökök oldalán pedig egy fehér zászló. Most pont fordítva van. A lengyel csatlakozásnál hibát követtünk el azzal, hogy csak a dátum érdekelt minket. Minél előbb be akartunk kerülni, több fejezetet is gyorsan tárgyaltunk meg, és olyan kompromisszumokba mentünk bele, amelyek az uniónak kedveztek. Most Ankara tudja, hogy az Európai Uniónak alá kell írnia ezt a megállapodást most azonnal, mivel rászorul. Erdogan elnök elmondhatja otthon, hogy az unió kettős mércét alkalmaz, bírálja országát a sajtószabadság miatt, pedig pár hónapja még simán szemet hunyt felette.