Külföld
„Az erős Európa útja az uniós integráció”
Antonio Tajani: Az én célom mindig az egyesítés volt, nem pedig a megosztás
– Az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának vezetője, Gianni Pittella azt nyilatkozta, hogy az S&D-nek meg kell tartania az EP elnöki székét, különben a Néppárt (EPP) vezetné a tanácsot, a Parlamentet és a Bizottságot is, megváltoztatva ezzel a status quót. Mire számít az elnökválasztás kapcsán?
– Az S&D és az EPP frakciójának világos hatalommegosztási megállapodása van, és ennek egyik pillére az Európai Parlament, az egyetlen olyan európai intézmény elnöksége, amelyet az európai polgárok választanak meg. Noha a Néppárté a legnagyobb létszámú frakció, támogattuk Martin Schulz jelöltségét a ciklus első felére, és most az S&D-nek kell támogatnia a néppárti jelöltet, hiszen végső soron tiszteletben kell tartani az európai polgárok döntését. Pacta sunt servanda: ezt tanultam édesanyámtól, aki görög- és latintanár. A megállapodásokat tiszteletben kell tartani.
– Mit változtatna az európai intézmények közti viszonyon?
– Először 1994-ben választottak meg az Európai Parlamentbe, és az európai polgárokért dolgozom az azóta eltelt huszonkét évben. 2008-tól 2014-ig az Európai Bizottság alelnöke voltam, a közlekedésért, később az ipar- és vállalkozáspolitikáért felelős biztos, majd pedig első alelnökként tértem vissza a parlamentbe. Belülről ismerem az európai intézményeket és biztosítani akarom, hogy a parlament – az egyetlen intézmény, amely közvetlen felhatalmazással bír az emberektől – prioritásai megfelelően megjelenjenek a bizottság és a tanács döntéshozatali folyamataiban. Ebben a tekintetben tehát a parlament aktívabban fogja vizsgálni a Bizottság munkáját. Mindeközben pedig a parlament közvetítőként fog fellépni az intézmények között, hogy felgyorsítsuk az eseményeket. Az európai polgárok azt várják tőlünk, hogy teljesítsünk, nincs több kifogásunk és vesztegetni való időnk.
– A tagállamokkal szemben máshogy lépne fel, mint Martin Schulz?
– Elnökként nagyon jól rávilágított az Európai Parlament nemzetközi szintű jelentőségére. Ez a munka folytatódni fog. Ami a tagállamokhoz fűződő viszonyt illeti, biztosítani akarom, hogy az elnök állásfoglalásai és kijelentései a parlament plénumának többségét képviseljék. Ezért ha az elnök állást foglal egy vagy több tagállammal kapcsolatban, azt a képviselőkkel, a csoportokkal és a bizottságokkal való egyeztetésnek kell megelőznie. Tiszteletben tartom a nemzeti víziókat, de az én célom mindig az egyesítés volt, nem a megosztás. Ezt az európai polgárok valódi érdekeinek figyelembevételével fogom tenni, hiszen ők jelentik a forrást, az inspirációt a kiváltsághoz, hogy őket szolgáljuk. A parlament hatalma és ereje a szabad választásokon és a demokrácián alapul. Ezt sose felejtsük el.
– Mi a véleménye azokról a parlamenti vitákról, amelyeknek tárgya egy bizonyos tagállam – például Magyarország vagy Lengyelország –, s többnyire nem is egyszer?
– A tagállamok szuverenitását és a nemzeti kormányok döntéseit teljességgel tiszteletben kell tartani. Ezt figyelembe véve az Európai Parlamentnek szilárdan ki kell állnia az olyan elvek védelmében, mint a jogállamiság, szabadság, demokrácia és területi integritás, amely a mélyebb és szélesebb európai integráció kulcsa.
– Többek között a Brexit az egyik oka annak, hogy a nemzeti szuverenitásról és a föderalizmusról szóló vita folyik Európában. Melyik irányba kell haladnia az uniónak?
– Európának erősnek kell lennie, ha sikeresen akarunk szembeszállni a mai világ kihívásaival: a terrorizmussal, a globális gazdasággal, a migrációval, a háborúkkal. Mélyen hiszek Európában és az európai integrációban. Ez a legjobb út, amin haladhatunk, magabiztosan tekintve fiatal generációink jövőjére. Ezért szerintem a Brexit a brit polgárok számára is hibás döntés volt. Mindenesetre tiszteljük az összes demokratikus választás és népszavazás eredményét, és a parlamentnek kiváló képviselője van a tárgyalásokon.
– A központosított döntéshozatal bírálói gyakran vádolják azzal az uniót, hogy képtelen kezelni a migrációs válságot. Igazuk van?
– Ha van szolidaritás a tagállamok között, meg tudunk birkózni ezzel a helyzettel. A migráció egy hosszú folyamat, senki sem tudja megállítani. A menekülteket, akik háborúkból és diktatúrákból jöttek, segíteni kell és el kell helyezni. A menekültek között olyan vallási kisebbségek tagjai is megtalálhatók, akiket üldöznek, megerőszakolnak és meggyilkolnak, köztük keresztények vagy jazidik. A különösen Afrikából jövő gazdasági migránsok más kategóriába tartoznak. Csak akkor engedhetjük meg magunknak a migrációs válságot, ha készítünk egy stratégiai tervet a legtörékenyebb afrikai népek és államok megsegítésére. A bevándorláspolitika továbbra is az egyes nemzeti kormányok szuverén hatásköre, az uniónak korlátozott jogkörei vannak ezen a téren. Szerintem ez az egyik oka annak, hogy mostanáig az EU nem tudta teljességgel sikeres módon kezelni a helyzetet. Az uniós polgárok hetvennégy százaléka támogatja, hogy az EU jobban részt vegyen a migrációs politikában. A tömeges migráció jelensége a jövőben is folytatódni fog, szóval világos, hogy elő kell állnunk egy széles körű és összehangolt uniós migrációs politikával.