„Az Európai Unió lehet jó szolga vagy rossz úr”

Jan Zahradil több hatalmat adna a nemzetállamok parlamentjeinek (Forrás: ACRE)

– Mit jelent konzervatívnak lenni a 21. században Európában?

– Konzervatívnak lenni először is azt jelenti, hogy tudatában vagyunk nemzeti örökségünknek, őseinknek, hagyományainknak, kultúránknak, szokásainknak és létrehozott intézményeinknek. A konzervatívok nem revolucionáriusok, azaz forradalmárok, hanem evolucionáriusok, azaz fejlődéspártiak. Megvédik a józan észt, praktikusak és pragmatikusak, tisztelik az európai nemzetek sokféleségét, és nem adják meg magukat új eszmei divatoknak. A konzervativizmus éles ellentétben áll a progresszivizmussal, ami mindig jobban kedveli az absztrakt eszméket a való világnál, és nem tiszteli az eltérő véleményeket.

– Mit gondol, mik lesznek az európai parlamenti választás legfontosabb témái?

– Az európai választások mindig belpolitikai kontextusban zajlanak, és részei a belpolitikai politikai küzdelmeknek, ez most sem fog változni. Ami ez alkalommal új lesz, az a növekvő szakadék a „régi” politikai elit és az emberek igényei között, egy táguló szakadék azok között, akik tovább akarják erősíteni a brüsszeli centralizmust, és akik fontosnak érzik megőrizni az európai nemzetek demokratikus önállóságát. Ezért annyira hisztérikus a brüsszeli elit nagy része az általuk „populizmusnak”, „nacionalizmusnak” vagy szélsőségeknek nevezett erők térnyerése miatt, ami valójában nem más, mint egy természetes ellenerő a túl messzire ment integrációval szemben.

– Az ön kampányszlogenje „Hangoljuk újra az EU-t”. Melyik „húrokat” hangolná újra?

– Az elmúlt években az EU túl sok hatalmat vont magához. A döntéseket túl messze hozzák a polgároktól, és ezek a döntések gyakran átgondolatlanok, ami aláássa a bizalmat a demokráciában és az unióban. A következő Európai Bizottságnak kevesebbet kell majd tennie, és arra kell koncentrálnia, amit én csak a közösségi törvények nagy felülvizsgálatának hívok. Több hatalmat kell adnunk a nemzeti parlamenteknek az uniós törvénykezésben, például a piros lap és a visszaküldés jogát. Újra kell hangolnunk az Európai Uniót egypénznemű szövetségből többpénznemű közösséggé. Egyszerűen szólva, egy rugalmas, többsebességes unióra van szükségünk, amely képes gyorsan alkalmazkodni a 21. század új kihívásaihoz. Nincs szükségünk egy kvázibirodalomra, amit Brüsszelből irányítanak.

– Mit gondol az úgynevezett populistákról és más új erőkről? Lehet-e önöknek szövetséges vagy ellenfél Matteo Salvini vagy Emmanuel Macron?

– Az ECR-ben tiszteljük a választási eredményeket, ahelyett hogy sértő címkéket ragasztanánk másokra. Készen állunk rá, hogy együtt dolgozzunk bárkivel, aki törekszik egy valódi, józan észen és a tagállamok függetlenségén alapuló uniós reformra. Azért az egyértelmű, hogy a két ön által említett név közül Salvini úrral több közös alapot találnánk, mint Macron úrral.

– Hogyan látja Európa jövőjét a következő ötven évben? Van esélyünk helytállni a világban?

– Európa még mindig az egyik leggazdagabb és legfejlettebb régió a világban. Azért olyan sikeres, mert olyan alapokra épült, mint a szabadság, a sokszínűség, a piac, a demokrácia, a tudomány és az üzlet. Ha megőrizzük ezeket az alapelemeket, és erősítjük őket, biztosíthatjuk a jólétünket és a túlélésünket a globális világban. Európában nem kell egy irányba és egy sebességgel haladnunk. Okosnak, innovatívnak és nyitott gondolkodásúnak kell lennünk. Az európai nemzetek különböző struktúrájú gazdaságokkal rendelkeznek, és bár adnunk kell nekik egy receptet a további fejlődéshez, ez nem lehet egy „one size fits all”, azaz mindenkire egységesen ráhúzott modell, mert az nem működik. Meg kell értenünk, hogy Európa az egész civilizációt jelenti, míg az Európai Unió csak egy szervezeti háló, egy eszköz. Az unió lehet jó szolga vagy rossz úr. Tegyük hát még jobb szolgává, és ne hagyjuk, hogy rossz úr legyen belőle!

– Milyen jövő vár az Egyesült Királyságra? Megegyezéses vagy megegyezés nélküli Brexit, vagy a kilépés elmaradása? Hogyan kívánja a pártjuk pótolni a kieső képviselőket a brit kilépés után, ha megtörténik?

– Nem számítok semmilyen katasztrófára a csatorna egyik oldalán sem. Az Egyesült Királyságnak történelmileg más a helyzete, mint a kontinens többi részének, és meg vagyok győződve róla, hogy nem érinti majd drámaian az unió elhagyása. Biztos vagyok benne, hogy szoros kereskedelmi partnerek, barátok és szövetségesek maradunk a Brexit után is. Viszont az Európai Unióban megváltoznak majd az erőviszonyok, ahogy ezt már a Németország és Franciaország között megkötött aacheni szerződés is bizonyítja. Ez nem mindig válik majd a visegrádi négyek előnyére, és ezért figyelemmel kell követnünk a változásokat. Amennyire az ECR-ben látjuk, a felmérések szerint tagpártjaink jól állnak, és képesek leszünk pótolni a brit képviselőket. Fő célunk az, hogy legalább megmaradjunk a harmadik legnagyobb erőnek az új parlamentben, és kulcsszerepet játszunk az új többség kialakításában.

– Twitter-fiókján több bejegyzésében is pozitívan nyilatkozott az első világháborút lezáró Párizs környéki békékről. Ön ezt egy új kezdetnek tartja országa számára, Magyarországon azonban még mindig nemzeti tragédiaként tekintenek erre az eseményre. Mit gondol, felül tudunk emelkedni múltbéli ellentéteinken? Van jövője a visegrádi négyeknek?

– Tiszteletben tartom a tényt, hogy bizonyos történelmi eseményeket többféleképpen látunk, szerintem ez része sokféleségünknek. A magyarok boldogok voltak a Habsburg Birodalomban, a csehek nem, ez már történelem. De a jelenre kell koncentrálunk. Visegrád már bebizonyította, hogy erős hangja van, és néhány különbözően megélt múltbéli esemény mellett nagyon sok közös nézeten osztozunk, és közösek a minket érő kihívások is. Építsünk ezekre!

– Mi a véleménye a magyar kormány munkájáról az Európai Unióban, és hogy látja Orbán Viktor miniszterelnök helyzetét az Európai Néppártban?

– Orbán úr egyértelműen az egyik legsikeresebb európai vezető, és az ECR, sok más brüsszeli politikussal ellentétben, tiszteletben tartja a magyar választók jogát arra, hogy dönthessenek a jövőjükről. A visegrádi négyeknek különösen nem szabadna elfelejteniük Orbán úr szerepét a migrációs válság kezdetén, amikor bátran megvédte az Európai Unió külső határait. Az unió reformjának egyik hangadó vezetője lehet, de ez nehezen fog megtörténni a föderalista Néppárton belül, amit persze megértek, hogy Orbán úr nem tervez elhagyni a közeljövőben.

– Az önök pártcsaládjának nincs magyar tagpártja. Van olyan magyar politikai formáció, amit szívesen látnának a csoportjukban?

– Ez sajnos igaz, és nagyon szomorú, mert közben a többi visegrádi országban az ECR erősen képviselteti magát. De erről inkább a magyar pártokat kellene kérdezni.

– Az a hír járja önről, hogy a rockzene és a cseh sörök nagy rajongója. Ha megválasztják az Európai Bizottság elnökének, milyen sörrel és melyik dallal ünnepelne?

– Valószínűleg valamelyik kis cseh sörfőzde termékét választanám, és Robert Johnson Cross­roads című számát hallgatnám meg Eric Clapton előadásában. Valójában ezzel a dallal indítottam útjára a kampányomat Brüsszelben novemberben.