Az Egyesült Államok még több háborúba sodródhat bele idén

Az új év beköszöntével sorra jelennek meg az amerikai sajtóban elemzések és jóslatok arról, hogy milyen tanulságokkal szolgál, és hogyan alakul idén az Egyesült Államok külpolitikája. Amint arra a Ron Paul Institute cikke emlékeztetett, Barack Obama elnök évente kétszer köteles beszámolni a kongresszusnak arról, hogy az amerikai hadsereg éppen milyen külföldi missziókban vesz részt. December közepén a törvényhozásnak írt leveléből kiderült, hogy jelenleg tizennégy különböző országban vannak jelen amerikai katonák. A libertariánus elemző intézet úgy fogalmazott, hogy „az amerikai kormány háborúban áll” ezekben az országokban, a missziók természete ugyanakkor eltérő.

Az afganisztáni jelenlétet éppen az idén csökkentik, decemberben Obama arról számolt be, hogy tizenötezer amerikai katona van az országban. Az iraki és szíriai jelenlétet az elnök az Iszlám Állam fenyegetésével indokolta. Hangsúlyozta, hogy az iraki kormány kérésére és a nemzetközi koalícióval egyeztetve tartózkodik Irakban pillanatnyilag 3100 amerikai katona. Szíriával kapcsolatban csak a terrorszervezet elleni légitámadásokat említette. Az al-Kaida, illetve a hozzá kötődő csoportok fenyegetése miatt vannak amerikai katonák Szomáliában és Jemenben, terrorellenes célokat szolgál a nigeri bevetés is, Csádban pedig a Boko Haram terrorszervezet emberrablásai miatt tartózkodik egy kisebb egység. A helyi erőket segítik Ugandában a Joseph Kony által vezetett Úr Ellenállási Hadserege elleni harcban amerikai katonák, s jelen vannak a kontinensen még Egyiptomban, a Közép-afrikai Köztársaságban és Tunéziában is. Bázist tartanak fenn Kubában, a Guantánamói-öbölben, a 4600 fős koszovói KFOR NATO-misszióból pedig hétszázan amerikaiak.

Van-e a tárban még több háború 2015-re? – ezzel a címmel értekezett azonos témában év eleji cikkében Pat Buchanan. Nixon, Ford és Reagan republikánus elnökök egykori tanácsadója szerint egyértelmű, hogy az intervencionalisták még több olyan regionális konfliktusba akarnak „fejest ugrani”, amelyek nem jelentenek azonnali vagy súlyos fenyegetést az Egyesült Államokra. Buchanan szerint nem kell evidenciaként kezelni, hogy az Iszlám Állam elleni harc amerikai szárazföldi jelenlétet indokol, hiszen a légitámadások mellett a kurd, iráni, szíriai fellépés, a síita milíciák tevékenysége, valamint a veszélyre éppen ráébredő törökök és szaúdiak közbelépése elengedő a terrorszervezet visszaszorítására. Buchanan kitért az Észak-Korea elleni fellépést sürgetőkre, de hangsúlyozta: a legnagyobb nyomást azok a „neokonzervatívok és intervencionalisták” fogják gyakorolni, akik konfrontációt akarnak Moszkvával. „Mivel Oroszország nukleáris arzenálja felveszi a versenyt a miénkkel, ennek az ügynek valódi súlya van” – tette hozzá. Buchanan szerint az orosz emberek valódi nehézségekkel néznek szembe idén, problémáikért azonban nem Vlagyimir Putyin elnököt hibáztatják, hanem az Egyesült Államokat, s ezt az Amerika-ellenes hangulatot több felmérés is bizonyította. A kongresszus republikánus többségének nyomásgyakorlása számos kérdést felvet, s Buchanan szerint a lényeg azonban az, hogy Putyin és Obama vagy tárgyalni kezdenek egymással, vagy a háború még nagyobb és kiterjedtebb lesz.

Amint arra több elemző is rámutatott, a republikánus többség meg fogja torpedózni az Iránnal való kiegyezést – a nukleáris tárgyalásokban Obama kompromisszumra törekszik –, valamint a kubai enyhülést, így a havannai nagykövetség nyitását is.