Külföld
Akár második vietnami háború is kialakulhat Szíriában
Speidl Bianka szakértő szerint egyértelmű, hogy az Aszad-kormánynak nem állt érdekében egy vegyi fegyveres támadás, a nagyhatalmaknak azonban nagyon is
– Érthetetlen számomra a legutóbbi dúmai gáztámadás ügye: miért kockáztatja Bassár el-Aszad elnök a nyugatiak haragját egy újabb vegyi fegyveres agresszióval?
– A jelenlegi helyzetben kijelenthetjük, hogy amíg ezzel ellentétes bizonyítékot egy objektív vizsgálat nem hoz, addig maga a támadás sem tekinthető ténynek. Az pedig biztos, hogy a legkevésbé Aszad érdekében állt volna egy ilyen akció. Szíria ENSZ-nagykövete kijelentette, hogy országa kész akár már ma is fogadni egy nemzetközi vizsgálóbizottságot, amely a kérdéses területet átkutathatja. S hozzátenném, a 2013-as gáztámadásról is utóbb kiderült, hogy a Kelet-Ghútát már akkor is megszállás alatt tartó iszlamisták hajtották végre, a tavalyinak pedig semmi nyomát nem találták. Májusi látogatásom idején egyházi vezetők és közemberek állították, hogy nem történt ilyesmi – pedig egy gáztámadás hatása hosszú ideig kimutatható. Minden erre vonatkozó bizonyíték csak közvetett volt, amely a magukat civilként feltüntető, de végső soron dzsihadista forrásokra támaszkodott. Ezeket szereti a Nyugat demokratikus és mérsékelt ellenzéknek titulálni.
– Ugyanakkor mindig élesen elválik egymástól az ezzel kapcsolatos orosz és amerikai álláspont.
– Szíria egy globális nagyhatalmi konfliktus színtere, a jelenlegi helyzet pedig leginkább az 1961-es, Disznó-öböl menti eseményekhez hasonlítható. A két nagyhatalmon kívül számos regionális hatalom áll szemben egymással, s mindegyik árgus szemekkel várja az ürügyet az összecsapásra, amitől a saját érdekszférája kiszélesítését várja. Ott a török–amerikai, a török–kurd, a török–iráni, az iráni–izraeli, izraeli–szaúdi, iráni–szaúdi, izraeli–Hezbollah vagy épp a török–izraeli ellentét, s a különféle, külföldről támogatott iszlamista csoportok Szírián belüli harca a központi hatalom, egymás, ám elsősorban a szíriai lakosság ellen.
– A szíriai lakosság belső törésvonalai ez esetben nem számítanak?
– A világ legtöbb országában vannak olyan belső feszültségek, amelyek külső beavatkozás esetén fegyveres konfliktust eredményezhetnek. A szír helyzet már 2011 őszére regionális, majd 2013-tól globális háborúvá fajult. A 2010 előtti struktúrát sok tekintetben lehet kritizálni, de mégis egyben tartotta a csupán 1943 óta független államot, és jól kezelte a húsz szíriai felekezet és hét nemzetiség együttélését. Ezt minden Magyarországra látogató keresztény egyházi vezető is egyöntetűen hangsúlyozta. A gazdasági liberalizáció, közbiztonság és a kisebbségi felekezetek vallásgyakorlatának biztosítása olyan tény, amelyről nem érdemes megfeledkezni.
– Kinek áll érdekében a háború fenntartása?
– Mindenekelőtt azoknak az Európa gyengítését célzó gazdasági, politikai és médiacsoportoknak, amelyek érdekeltek a migráció támogatásában is. Csak ezzel magyarázható, hogy hiteles forrásként hivatkoznak dzsihadista forrásokra, egyszerre fújják a kormányellenes propagandát, miközben kontinensünkön a migráció érdekében agitálnak, vagy épp a magyar választások eredményein keseregnek.
– Például?
– Sajnos a főáramlatbeli média többsége ebbe a kategóriába sorolható, konkrét példaként említhető a Guardian, a The Economist vagy éppen az al-Dzsazíra, amelyet, bár iszlamista hátterű katari televízió, mértékadó forrásként szoktak idézni. Ebbe a kategóriába sorolhatók a globális kormányzás olyan eszközei is, mint az Avaaz petíciógyűjtő portál, amely Szíriában forradalomért kiáltott, Európában a migránsok befogadását követelte és a magyar álláspont elleni fellépést sürgette.
– Vannak számszerű felmérések, amelyek alátámasztják ezt az összefüggést? Nem lehet, hogy csupán egy értékrend miatt érzékelhető ilyen korreláció?
– Nyomon követem ezeket a médiumokat – egyébként elég megnézni, meglehetősen konzekvens az álláspontjuk a felsorolt témákban. Az említett médiumok éppúgy elhanyagolják a forráskritikát, ahogyan egyes nyugati hatalmak is válogatás nélkül támogattak lázadó csoportokat ellátmánnyal, fegyverrel, anélkül, hogy felmérték volna, milyen az ideológiai hátterük. A céljuk az volt, hogy a kormányzatot mindenáron, akár az iszlamistákkal szövetkezve is megbuktassák. Szíria szuverén ország, és ezt a nemzetközi közösségnek is tudomásul kellene vennie.
– Észak-Korea is az.
– A hasonlat nem helytálló – a 2010 előtti Szíria egy élhető ország volt –, de arra mégis rávilágít, hogy Észak–Korea szuverenitását láthatólag jobban tiszteletben tartja a nyugati világ, mint a szírekét.
– Romolhat még ennél is tovább a jelenlegi helyzet?
– Igen, s ezen mindannyian csak veszíteni fogunk. Ha a háború a negyedik fázisába lép, az már valóban világháborús színtérré teszi Szíriát, s túllépve az afgán példán, egy második vietnami háborút eredményezhet. Szíriában ma is minimum tizenötmillió ember él, ötmillióan a környező országokban várják a háború végét. Európa érdeke a háború gyors befejezése, az újjáépítési fázis megkezdése, nem egy esetleg a 2015-ös népvándorlásnál is masszívabb migrációs hullám beindulása.
Röviden
Nem lesz nagyhatalmi támogatottságú vizsgálat a dúmai vegyifegyveres támadás kapcsán. Az ENSZ-ben az amerikai és az orosz javaslatot is leszavazták. Mindezt azok után, hogy a Kreml váltig állította, a kivizsgálás híve, a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet már korábban bejelentette, hogy hamarosan kutatócsoportot küld a helyszínre, a WHO pedig közölte, ismeretei szerint ötszáz dúmai beteg mérgező vegyi anyagokra utaló tüneteket mutat.
Komoly rakétacsörtét vívott Washington és Moszkva. Donald Trump amerikai elnök a Twitteren közölte, hogy Oroszország készüljön fel, mert „szép, új és okos” amerikai rakéták érkeznek Szíriába. A bejrúti orosz nagykövet erre úgy válaszolt, hogy ez esetben Oroszország lelövi ezeket a rakétákat, Maria Zaharova külügyi szóvivő pedig azt javasolta, hogy Washington inkább a terroristák irányába fordítsa rakétáit. Moszkva szerint egy ilyen csapás a vegyi fegyveres támadás minden bizonyítékát eltüntetné.
Franciaország is fontolgatja a légi csapásokat Aszad erői ellen. Erről napokon belül dönteni fog Párizs – fejtegette Emmanuel Macron elnök, miután hivatalában fogadta a szaúdi trónörököst.