A skót szavazás tétje nem csak a függetlenség

Anglia és Skócia 307 éves együttélése a mai népszavazás tétje. A függetlenségi referendumot Alex Salmond skót miniszterelnök és pártja kezdeményezte, kampányuk ideje alatt rendre fej fej mellett halad az elszakadás és az unió támogatottsága. Amennyiben a skótok a függetlenedés, az elszakadás mellett döntenek, bizonytalan kimenetelű tárgyalássorozat kezdődik el, amelyben az angol font sorsa mellett több más problémára is megoldást kell találniuk. Nagy-Britannia berendezkedése mától mindenképpen megváltozik, hiszen David Cameron miniszterelnök az eddiginél sokkal szélesebb körű autonómiát ígért a skótoknak, amelyben gyakorlatilag csak a külügy, a védelem- és a pénzpolitika maradna központi, azaz londoni hatáskörben.
Egységben az erő? Lehet, hogy ma Skócia lép le II. Erzsébet mellől (Fotó: Reuters/David Moir)
A skót függetlenség ügye az 1970-es években került igazán előtérbe a hatalmas északi-tengeri olajlelőhelyek feltárása után, amikor a Skót Nemzeti Párt (SNP) kezdeményezésére 1979-ben népszavazást is tartottak. Akkor nagyobb önállóságot és egy korlátozott hatáskörű skót parlament felállítását akarták elérni – mondta lapunknak Vida Krisztina, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa. Noha az igenek győztek, a referendum elsősorban az alacsony részvételi arány miatt elbukott. 1997-ben azonban meggyőző többséget alkottak az igenek, és ezt követően született meg 1998-ban az első Skócia-törvény, amelynek alapján 1999 óta létezhet skót parlament és kormány – hangsúlyozta a szakértő. A függetlenségpárti Skót Nemzeti Párt lassan, de fokozatosan és kitartóan növelte támogatói bázisát, 2011-ben kormányalkotó többségbe került, és megkezdte programjának végrehajtását, amelynek első állomása az volt, amikor David Cameron brit és Alex Salmond skót kormányfő aláírta az Edinburgh-i Egyezményt, amelynek értelmében Skócia olyan népszavazást rendezhet, amelynek eredménye kötelezettséget jelent Londonnak.
„Bár joggal mondhatjuk, hogy az északi-tengeri olaj lobbantotta lángra a skót függetlenség ügyét, nem csak erről van szó” – hangsúlyozta Vida Krisztina, utalva arra, hogy a második világháború óta eltelt időszak nagyjából felében konzervatív kormányok irányították Londonból a hagyományosan munkáspárti skótokat. A piac­barát, megszorításokra épülő politikai helyett a társadalmi egyenlőségre koncentrálnak, és a helyi infrastruktúra fejlesztésére többet költenének, mint amennyire erre a közösből jut. A szakértő szerint a skótok pénzpazarlásnak és etikailag elfogadhatatlannak tartják, hogy nyugati partjaiknál a britek hatalmas nukleáris tömegpusztító fegyverarzenálja állomásozik. „A függetlenség melletti legfontosabb érv a teljes önrendelkezés, a skót vezetés az adóbevételek száz, nem pedig tíz százalékáról szeretne dönteni” – hangsúlyozta Vida Krisztina.
Az olaj- és gázjövedelmeknek köszönhetően a természeti és emberi erőforrásokban is gazdag Skócia népességarányához képest több adót fizet be a közös kasszába – emelte ki az MTA szakértője. Skócia ugyanis a világ egyik legnagyobb lazacexportőre, jelentős édesvízkészletei vannak, és hatalmas a potenciálja megújuló energiaforrásokban is, kiemelt idegenforgalmi központ és világszínvonalú egyetemei vannak – sorolta az MTA főmunkatársa, hogy mi mindentől esne el az Egyesült Királyság az elszakadás esetén. Skócia kilépésével elszakadna a lakosság 8,4 százaléka, a GDP tizede és az ország területének egyharmada, ráadásul a nemzetközi szervezetek egy részében is csökkenne az ország súlya – tette hozzá.
Amennyiben a „nem” szavazatok győznek, Cameron ígéretének megfelelően Skócia számíthat a „devo-max”-csomagra, vagyis az eddiginél szélesebb körű autonómiára, amelyben csak a külügy, a védelem és a pénzpolitika maradna központi hatáskörben – vázolta Vida Krisztina. Ez azt jelenti, hogy megmaradna a font a nagyfokú fiskális – adóztatási és költési – önállóság mellett, a közös külügy pedig „megspórolná” a skótoknak számos nagykövetség megnyitását, és a nemzetközi szervezetekkel való viszonyt sem bonyolítaná.
Sokkal bonyolultabb lesz a helyzet, ha a skótok ma az elszakadás mellett voksolnak. Vida Krisztina szerint ebben az esetben elkezdődik egy várhatóan másfél éves tárgyalássorozat, amelynek egyik első lépéseként megoldást kell találniuk a valutakérdésre. A független Skóciának meg kell akadályoznia a bankok és vállalatok átvándorlását Angliába, egyelőre a skót kormány annyit ígért, hogy a britnél három százalékponttal alacsonyabb lesz a vállalati adó. „Meg kell állapítani az új adórendszert – amely elvileg nem lehet kedvezőtlenebb a lakosságnak, mint a mostani, márpedig most jelentős a költségvetési hiány” – emelte ki a szakértő. A nemzeti intézményrendszer átépítése mellett gyakorlatilag nulláról kellene elindítani a nemzetközi kapcsolatok hálózatának kiépítését, és tagságért kellene folyamodni a nemzetközi szervezetekhez. A skót reguláris hadsereg kiépítése mellett norvég mintára felállítanák „az olaj- és gázbevételek alapját, amely hosszú távra tartalékokat képezne a jóléti állam finanszírozásához” – tette hozzá Vida Krisztina. Mindezekről írott alkotmány rendelkezne, amelyet várhatóan 2016-ban fogadnának el.

Megkérdeztük

Schöpflin György, a Fidesz-KDNP euró­pai parlamenti képviselője: Óriási baklövést követett el David Cameron, amikor nem egyezett bele Alex Salmond azon javaslatába, hogy az eddiginél sokkal szélesebb körű autonómiáról szóljon a népszavazás, hanem ragaszkodott ahhoz, hogy arról döntsenek: mennek-e vagy maradnak. Bárhogyan is határoznak ma a skótok, egyelőre nem belátható változások jönnek a brit politikában, London ugyanis már megígért nekik egy olyan csomagot, amely tulajdonképpen föderális államot eredményez. Az Egyesült Királyság mindenképpen átalakul, s amennyiben a függetlenségpártiak győznek, az is rengeteg kérdést vet fel.

Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke: Ezt a kérdést most elvi alapon, racionálisan érdemes megközelíteni. Egyrészt minden nemzetnek jár a legfontosabb kollektív jog, az önrendelkezés, másrészt pedig mindig öröm, amikor ezzel a joggal békésen tud élni egy nemzet. Az Egyesült Királyság és Skócia példát mutat a világnak azzal, hogy egy ilyen fontos kérdésben lehet tárgyalásos úton, békésen dönteni. A Kárpát-medencében a szétszakított magyar közösségek eddig is békésen próbáltak megoldást találni, az én álmom is az, hogy az erdélyi magyarság békésen vívja ki önrendelkezését. Mai tudásunk szerint ez a különböző közösségi autonómiaformákban ölthet közjogi formát.

Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt főtitkára: A központosítási törekvésekkel szemben Európában eleven az önállóságra és a függetlenségre való igény, virágzik a régiókban való gondolkodás. Az emberek többsége szeretne egyszerre jó európai lenni, de megőrizni a gyökereit és a szuverenitását is. Egy országban mindig a népnek van igaza, ezért üdvözlöm, hogy a közvetlen demokrácia útján döntenek.

Gyöngyösi Márton, a Jobbik parlamenti frakcióvezető-helyettese: A népszavazás lényegesen több, mint egy nemzet belügye, akaratnyilvánítása arról, hogy a háromszáz éves uniót vagy a függetlenséget választja-e. Itt valójában két világszemlélet áll szemben, a nemzeti szuverenitás eszméje ütközik a birodalmi szemlélettel. Amíg az előbbiek pozitív kampányt folytatnak, és a skótok büszkeségére, nemzeti érzéseire építve politikai és gazdasági függetlenségről és szabadságról beszélnek, addig utóbbiak kizárólag a materializmus érvkészletéből merítve gazdasági, pénzügyi összeomlással riogatnak. A skótok ma hatalmas lendületet adhatnak a nemzeti szuverenitásukért, nemzeti önrendelkezésért küzdő népeknek, és egyben csattanós választ adhatnak az EU-ban központosítást szorgalmazó erőknek.

Meszerics Tamás, a Lehet Más a Politika EP-képviselője: Minden közösséget olyan jellegű és olyan kiterjedésű autonómia illet meg, amilyet az magának kíván. A függetlenségpárti mozgalom nem kirekesztő nemzetfelfogást képvisel, alapelvei közé tartozik, hogy mindenki skót, aki Skóciában kíván élni. A „nem” mellett érvelők későn jöttek rá, hogy nem lesz elég annyit mondani, hogy át kell alakítani a két közösség viszonyát, azt is meg kellett volna mondaniuk, hogy ha nem szétválással, akkor hogyan – ezt elmulasztották. Nehezen kiszámítható, hogy mi lesz más közösségek mérsékeltebb autonómiatörekvéseivel, ha Skócia elnyeri függetlenségét. Nagy lesz a kísértés, hogy a nagyobb szereplők letolják a politikai napirendről a kérdést, mondván, hogy „látjuk, hova vezet”.

Cameron „tragédiája”
A brit miniszterelnök szerint tragédia lenne, ha Nagy-Britannia szétszakadna. David Cameron a The Times című lapnak ugyanakkor elmondta, demokratikus országot vezető demokrataként döntött, amikor beleegyezett a referendumba, tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyság egyik nemzete olyan kormányt választott, amelynek politikai programjában szerepelt annak kiírása. (MH)

Villámcsődület Skóciáért
Mintegy 25-30-an gyűltek össze kedd este Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére, hogy villámcsődülettel fejezzék ki: támogatják Skócia függetlenedését. A tüntetők angol és magyar nyelvű feliratokkal biztosították támogatásukról a függetlenség híveit. (MH)

Ingadozás a végsőkig
A függetlenséget elvetők szűk többségét mutatják a skót népszavazás előtt elvégzett utolsó közvélemény-kutatások, amelyekből kitűnik az is, hogy a brit uniót a női szavazók menthetik meg. A The Daily Telegraph című brit napilap megbízásából végzett vizsgálat jelzi, hogy a bizonytalanok kiszűrésével számolva jelenleg 52 százalék vetné el Skócia függetlenné válását. (MH)