„A nemzetek Európájáért harcolok, ahol az emberek maguk döntenek”

– A májusi EP-választáson az állampolgárok a nagyfokú távolmaradással és az uniókritikus pártok megerősítésével is jelezték, hogy változást akarnak. Reagál erre érdemben Brüsszel?
– Nem, és ebben nincs is semmi meglepő, hiszen az Európai Unió már régen elvetett mindenfajta demokratikus berendezkedést. Nemhogy az emberek nélkül, hanem egyenesen az emberek ellen építkezik.

– Az Európai Tanácsban csak két kormányfő, David Cameron és Orbán Viktor szavazott Jean-Claude Juncker bizottsági elnökké jelölése ellen.
– Magyarország a jó oldalra állt, meg akarja védeni a magyar embereket, a nemzetállami függetlenséget. A  nemzetek Európájáért harcolok magam is, hogy az emberek maguk döntsék el, mi a jó számukra, ne pedig egy totalitárius rendszer. Nincsenek olyan reményeim, hogy előnyére fog változni, szóval csak azt várom, hogy jelenlegi formájában omoljon össze az uniós építmény.

– Az egyes hatáskörök nemzeti kézbe való visszavételével már nem lehet foltozni ezt az építményt?
– Az Európai Unió kezdetektől fogva a nemzeti szuverenitás ellen küzd, és folyamatosan azt akarta bebizonyítani, hogy azért nem működik, mert nincsen elég hatásköre. Amire ma építkeznek, az már nem a realitás. A döntési jogokat vissza kell venni, átfogó váltásra van szükség.

– Felszámolná a közös külpolitikát is?
– Az államoknak függetlenül, szuverén módon kell védeniük a saját érdekeiket, csak így őrizhetik meg az önállóságukat.

– Többször is felszólalt az Oroszország elleni szankciók miatt, amelyeknek magasabb szintre emelését több tagállami vezető mellett Orbán Viktor is ellenzi.
– Úgy, ahogy van, hülyeség. Ez az ellenségeskedés újabb hidegháborúhoz vezethet, ami az Egyesült Államok érdeke. Az unió viselkedése megakadályozza a diplomáciai megoldást, és csak arra jó, hogy Moszkvát Peking felé nyomja.

– A Nemzeti Frontot és szövetségeseit széles körben nevezik egyenesen fasisztának, miközben a nyugati országok elfogadják a szélsőséges erőkkel, a Jobb Szektorral kapcsolatban álló ukrán kormányt. Nincs ebben valami ellentmondás?
– Nagyon is van! A politikai-pszichológiai hadviselés része, hogy kire milyen címkét aggatunk, ez az amerikai módszer. Démonizálják az én pártomat, de démonizálják Orbán Viktort és Vlagyimir Putyin orosz elnököt is. Ráadásul aki egyszer démon, az másnapra angyallá is válhat, vagy fordítva – ne feledjük, Moammer Kadhafit vörös szőnyeggel fogadták az Elysée-palotában a megölése előtt két évvel. De ezt csinálják Bassár el-Aszad szíriai elnökkel is. A Nemzeti Front az elejétől fogva mondta, hogy az ellenzék nem a demokrácia harcosaiból, hanem iszlám fundamentalistákból áll. A világ most döbbent rá, hogy nahát, tényleg.

– A démonizált Aszad pedig, hasonlatosan Iránhoz, többek szerint is szövetségese lehetne a Nyugatnak az Irakban teret nyerő dzsihadisták ellen. Ez miért nem merül fel lehetőségként?
– A kulcsszó az olaj. Az ameri­kaiak mindig nagyon közel álltak a szunnita fundamentalistákhoz, Oszama Bin Laden is amerikai egyetemen tanult annak idején. Sokat beszélnek erkölcsről, de mégsem tisztelik. Aszad pedig már csak azért is ellenség, mert nem engedte, hogy az országán áthaladjon az oroszoknak konkurenciát teremtő gázvezeték.

– A francia külpolitikának milyen felelőssége van a közel-keleti helyzetben, valamint a tömeges bevándorlásban?
– Tömeges és folyamatos migrációt eredményezett a gyarmatosítás, évtizedek óta szabályozatlan módon. A nemzetközi helyzet mindig megmutatkozik Franciaország területén is, gondoljunk csak arra a Molotov-koktélra, amelyet a napokban dobtak be egy zsinagógába tüntetők. A bevándorlási politika totális kudarc, ami veszélyeztetett helyzetbe hozza az országunkat. Egyre több francia állampolgárságú dzsihadista harcol Szíriában és Irakban, és ennél sokkal többen vannak, akik „csak” otthonról támogatják a dzsihádot.

– A francia szocialisták mélyponton vannak, a jobbközép UMP azonban nem. Önöknek milyen esélyeik vannak az utóbbival szemben, amelyet akár Nicolas Sarkozy exelnök is támogathat?
– Én vagyok az egyetlen, aki sosem hitt Sarkozy visszatérésében. Épp ideje, hogy elkapják. Az UMP katasztrofális helyzetben van, személyi ellentétek gyengítik, és számos eljárás is folyik ellene. A programja ráadásul alig különbözik a szocialistákétól, olyan, mint az európai szocialisták és a néppárt. Csatároznak, de a végén megegyeznek: a néppárti Juncker a bizottságot, a szocialista Martin Schulz a parlamentet vezeti. A francia belpolitika kétpólusúvá válik. Az egyik oldalon ott van a függetlenséget és az állampolgárokat védő Nemzeti Front, a másikon pedig a gyakorlatilag egy pártként fellépő UMP és a szocialisták, akik szerint a nemzetállam elavult gondolat. Sokak szerint van esélyem megnyerni a legkésőbb három év múlva tartandó elnökválasztást, de az UMP és a szocialisták alighanem akkor is összefognak ellenem.

– Az Európai Parlament alakuló üléséig nem sikerült elég szövetségest szerezniük, és létrehozniuk az olasz Északi Ligával, a Flamand Érdekkel, valamint az osztrák és a holland Szabadságpárttal közös frakciójukat, Nigel Farage-nek azonban sikerült újraalakítania a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája frakciót. A brit politikus azért nem szövetkezik a Nemzeti Fronttal, mert antiszemitának tartja. Ez lenne a valódi ok?
– Nigel Farage-t az atlantizmusa választja el tőlünk, ő ezzel mosta tisztára magát azért, hogy könnyebben keljen versenyre Cameronnal. Én annak örülnék a legjobban, ha mind a két frakció működni tudna. Ez nem lesz könnyű, de határozottan látok esélyt arra, hogy az év végéig megalakuljunk.

– Szövetségesei ellentmondásos nyilatkozatokat tettek arról, hogy akarnak-e tárgyalni a Jobbikkal.
– Kezdettől fogva elzárkózunk a Jobbiktól, mert antiszemita pártnak tartjuk, amely, szemben velünk, támogatja Törökország uniós csatlakozását, ráadásul agresszív utcai megjelenései vannak. Más pártokat is kizártunk már a potenciális szövetségesek közül, pedig ez áldozattal jár.