„A német sajtónak nem számít, mi zajlik Magyarországon”

– Milyen változásokat indított el a német médiában leleplező könyvének megjelenése?

– Nemrég jelentek meg a nagy német lapok negyedéves előfizetési mutatói, amelyek drámai visszaesést mutattak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung, ahol sokáig dolgoztam, az év első három hónapjában olvasóinak egynyolcadát elvesztette, azaz több mint harminckilencezer embert. Néhány hónappal ezelőtt, amikor ezt még nem is tudták, kilencszáz munkatársukból kétszázat elbocsátottak. Vajon most mit tesznek? De mindez igazából nem csak a FAZ-ról szól, a tendencia minden nagy lapra igaz. Az olvasók egyszerűen nem bíznak már bennük. Vegyünk egy egyszerű példát: ha mondjuk autót szeretne venni, megbízható információra van szüksége, hogy melyik a jobb, tartósabb, olcsóbb termék. Miért hinne egy olyan tesztnek, amelynek a szerzőjét egy nagy autógyár fizeti? De ugyanez igaz a politikára is, az olvasó észreveszi, ha koncepciózusan, mindig csak rosszat írnak egy országról.

– Mondjuk Magyarországról?

– Hirtelen egyetlen olyan német médium sem jut eszembe, amely jót írna Magyarországról. Bármelyik anyagukat el tudnám mondani előre, a kulcsszavak mindig ugyanazok: korrupció, antiszemitizmus, szélsőjobb, cigányság diszkriminációja. Teljesen mindegy számukra, hogy ennek van-e köze a valósághoz. Ha a nyugati politikusoknak vagy nagyvállalatoknak az az érdekük, a nemzetközi sajtó rossz színben tünteti fel az eseményeket, függetlenül attól, hogy mi történik Magyarországon, milyen irányultságú kabinet kormányoz.

– Németországban is megjelent az orosz RT és a Sputniknews német nyelvű változata. Hogyan reagál erre a hazai média?

- Ahogy máshol is, Németországban is orosz propagandának bélyegzik ezeket a médiumokat. Szerintem ez nagy hiba, mert látják, hogy valami új van kialakulóban, de nincs rá értelmes válaszuk, ezzel is csak olvasókat fognak veszteni. Nem csak az orosz médiumokról van szó. Az utca embere többek között Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában is arra gondol, hogy miért vegye meg a nagy lapokat, a Le Figarót, a Frankfurter Allgemeinét, a The Timest, ha azok manipulálják őt, olyan háborúk mellett kampányolnak, amelyeket az emberek egyáltalán nem akarnak. Inkább az online portálokat, blogokat olvassák – lehet, hogy azok is dezinformálnak, de legalább nem kerülnek pénzbe. Ha ön Németországban lenne újságíró, azt tanácsolnám, hogy hagyja a nagy lapokat, indítson saját vállalkozást. Írjon egy blogot, saját portált. Ha következetesen megbízható, objektív információkat közöl, azt észre fogják venni az internetezők, és egyre több olvasója lesz. Ehhez még nagy, exkluzív sztorira sincs szüksége, ma már az is nagy érték, ha igaz, amit ír. Az első néhány hónapban persze aligha lenne ebből pénze, de minél több olvasója lesz, annál többet kereshet a hirdetéseken. Hosszú távon ez éri meg.

- Mi a helyzet a magukat függetlennek nevező oknyomozó portálokkal, amelyeket a politikai lobbitevékenységet is finanszírozó Soros György alapítványai támogatnak?

- Elég határozott véleményem van Soros Györgyről, ami nem mindenkinek szokott tetszeni. Engem ő sosem fizetett, de más milliárdosok többször is a Közel-Keleten, Európában, az Egyesült Államokban is. Amikor egy milliárdos fizetett nekem, a cikkeim nem voltak függetlenek. Visszatérve az autós példához: miért gondoljuk, hogy egy nagy autógyártó vállalat egy olyan újságírónak fog nagy pénzjutalommal járó díjat adni, aki annyira független oknyomozó, hogy azt is megírja, milyen hibái vannak a cég termékeinek? Az újságíróknak Németországban is, és nyilván itt is megvan az áruk.

---

Megjelent a leleplező bestseller

Gekaufte Journalisten, azaz Megvásárolt újságírók címmel jelent meg tavaly szeptember 11-én a német Kopp Verlag gondozásában a sikeres újságíró, Udo Ulfkotte dokumentumkötete. A német sajtó látványos hallgatása mellett is több mint kétmillió példányban kelt el. Udo Ulfkotte 1960-ban született, huszonöt éve foglalkozik újságírással, ebből tizenhetet töltött a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál. Mintegy háromezer-négyszáz cikket írt a vezető konzervatív lapnak, amelynek külpolitikai szerkesztője és haditudósítója is volt. Helmut Kohl kancellársága idején a német kormány politikai tanácsadója is volt. A magyarul a Patmos Records gondozásában megjelent kötete több mint háromszáz oldal terjedelemben, mintegy hatszáz lábjegyzettel alátámasztva rántja le a leplet arról, hogy a kormányok és titkosszolgálatok hogyan használják a propaganda eszközeként a német médiát.