A maastrichti szerződés huszonöt éves

Az európai összefogás legelső mozzanatához 1957-ig kell visszatekinteni, amikor hat nyugat-európai állam: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország aláírta a szerződést az Európai Gazdasági Közösség (EGK), valamint az atomenergiai együttműködésről szóló Európai Atomenergia Közösség (Euratom) létrehozásáról.

A következő évben életbe lépő római szerződés fő célként vámunió és közös piac létesítését tűzte ki, s létrehozta a közösség legfontosabb intézményeit. 1967-től az EGK, a Montánunió és az Euratom intézményeinek egyesítése után az Európai Közösségek nevet használták, az időközben tizenkét tagúra bővült EK alapszerződését először 1987-ben módosították.

Az integráció a közösség politikai fogalomként való megteremtésével folytatódott, erről az EK tizenkét országának vezetője állapodott meg 1991 végén, majd ezt követte a szerződés aláírása 1992-ben. Így jött létre a jogi személyiséggel nem rendelkező, hárompilléres Európai Unió. Az első pillér a korábbi Európai Gazdasági Közösséget (immár Európai Közösséget) létrehozó szerződés, kibővülve a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásával, a második a közös kül- és biztonságpolitika, míg a harmadik a bel- és igazságügyi együttműködés.

Az EU-val számos új intézmény jött létre, továbbá a szerződés biztosította a közösségi szinten egyeztetett tevékenységet a jogalkotás és igazságszolgáltatás egyes területein, a közösségi jogot érintő kérdésekben bevezette az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament együttes döntését. Létrehozta az uniós állampolgárság fogalmát, létrejöttek a kohéziós alapok, 1999-ben pedig 11 állam (azóta 19) bevezette a közös fizetőeszközt, az eurót. Az Európai Uniónak ma 28 tagja van, legutóbb Horvátország csatlakozott, 2013-ban.