Külföld
A közel-keleti keresztények sebei lassan gyógyulnak
Zaymus Eszter: A magyar kormányt kivéve a nemzetközi közösség lassan ébred rá, hogy baj van, és a „nulladik lépés” az lenne, ha elismernék, hogy népirtás történt
– Milyen most kereszténynek lenni a háború sújtotta Közel-Keleten?
– Folyamatosan változik a helyzet. Munkatársaim rendszeresen járnak Irakban, tapasztaltuk, hogy amikor még csak megkezdődött a felszabadítás, az embereken sokáig egyfajta bénultság uralkodott, most kezdtek csak el annyira bízni a jövőben, hogy tervezzenek is, és ne csak a túlélés vagy a menekülés gondolata kösse le őket.
– Mekkora az emberveszteség a keresztények körében?
– Sokan elmenekültek, kétezer éves közösségek szűntek meg az Iszlám Állam terrorja miatt, Irakban például radikálisan csökkent a számuk. „Nincs jövő számunkra ebben az országban, el kell hagynunk az otthonunkat” – még azok a keresztények és jezidik is ezt mondták, akik az ISIS tombolásától távol vészelték át az elmúlt éveket. Ugyanakkor az élet újraindult, áprilisban már egészen más kép fogadta az expedíciónkat, mint pár éve, élet és nyüzsgés van a felszabadított iraki területek északi részén, amely két és fél évig csak szellemvárosoknak adott otthont.
– Miben tudnak önök segíteni?
– A keresztény vezetők most, hogy a felszabadítás a végéhez közeledik, konkrét, hosszú távú projektekben kérik a segítségünket. Például a Deir Mar Mattai kolostor kőbányájának újranyitásában, lakóházak újraépítése kapcsán – ők szokták mondani, hogy reményt ad az embereknek a jelenlétünk, hogy érezhetik, nincsenek magukra hagyva. Azért is fontos személyesen átadnunk a segítséget, mert rugalmasabbak is vagyunk a nagy szervezeteknél, akár napokkal a válsághelyzet kialakulása után helyben tudunk segíteni. Sikeresen kampányolunk hitük miatt bebörtönzött emberekért, például Petr Jasek cseh misszionárius és szudáni társai kiszabadításáért, támogattuk az aleppói keresztényeket, a kitelepítetteket, egy kirkuki diákotthont, menekülttáborokba és kis falvakba vittünk segélyt, s filmekben is bemutattuk az üldözöttek sorsát. Eddig mintegy ötszázhetvenezer eurót juttattunk el az üldözötteknek. Kongresszusokat is szervezünk, illetve kormányzati szereplőkkel működünk együtt, ahol lehet.
– Hogyan viszonyulnak ezek a szereplők, illetve a nemzetközi közösség a keresztények problémáihoz?
– Elég lassan ébredtek rá, hogy baj van. Próbáljuk a médiában és a politikában is erősíteni a témát, százezrek által támogatott petíciókkal alátámasztva elvinni az emberek hangját a döntéshozókig. Az ENSZ BT, nem függetlenül a civilek nyomásgyakorlásától, köztük a mi 195 ezer aláírással ellátott petíciónktól, most külön feltárócsoporttal vizsgálja, hogy népirtás volt-e, ami a keresztények, jezidik ellen folyt az ISIS rémuralma alatt – ennek elismerése a nulladik lépés lenne. A magyar kormányon kívül viszont állami szinten kevesen segítenek, talán a diszkrimináció vádjától félnek a politikusok, vagy az egyház és az állam szétválasztása fontosabb az emberéleteknél – miközben a muszlimoknál vannak projektek saját vallási közösségeik számára. De mi sem keresztény, hanem emberi jogi jelszavakkal próbáljuk meggyőzni a döntéshozókat.
– Nem keresztény alapelv, hogy senkit se rekesszünk ki a segítségnyújtásból?
– Keresztény alapelv a szubszidiaritás – előbb a családomon, a közvetlen környezetemen, közösségemen segítek, ezt követik az egyre távolabbi körök, és természetes, hogy a sajátjaimmal kezdem. Ugyanakkor a válságzónában a helyi keresztény vezetők és mi sem nézzük, ki milyen vallású – egy helyi vezető így fogalmazta ezt meg: „ha keresztény, ha nem, bekötözöm a sebét”. A muszlimokat, jezidiket éppúgy segítjük, ahogy hittársainkat, utóbbiaknak még templomépítésre is adtunk támogatást.
Hazánk helyben segít az üldözötteken
A magyar kormány mintegy 2,5 milliárd forintot fordított a közel-keleti keresztények támogatására az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárság létrehozása óta, Azbej Tristan államtitkár novemberi beszámolója szerint. A kormány egy-egy millió euróval támogatta, hogy az antiochiai szír ortodox és szír katolikus egyház hozzájárulhasson a háború miatt elüldözött emberek létfenntartásához, Bejrútban óvodát újítottak fel, és 2018 elején nyílik meg magyar támogatással egy menekültotthon a Bekaa-völgyben, szintén Libanonban. 580 millió forinttal támogatták az észak-iraki Telszkúf helyreállítását, így az 1300 lakosból ezren már visszatérhettek a településre. Az erbíli Szent József Kórház 145 millió forintos magyar kormányzati támogatás kapott, míg a helyi iskola építéséhez a kormány 120, a katolikus egyház 80 millió forint támogatást nyújtott. A magyar kormányzat ösztöndíjprogramjában nyolcvan közel-keleti és afrikai fiatal európai színvonalú tudást szerezve vesz részt hazájának újjáépítésében. December 30-án pedig bejelentették, hogy a kormány 620 millió forinttal támogatja Szíriában az Aleppói Görög Katolikus Érsekség iskolaépítési programját. (UT)