Külföld
A katalánok útja a népszavazásig
Katalónia elnöke: A kérdés már nem az állammal fenntartott kapcsolatról szól, hanem arról, hogy tiszteletben kellene tartani a szabadságjogokat
Katalónia október 1-jén szavaz függetlenségéről, már ha a központi spanyol kormányzat nem tudja ellehetetleníteni a voksolást.
Ahhoz, hogy megértsük, mennyire különállónak tekintik magukat a katalánok Spanyolországtól, látni kell, milyen későn is integrálódott a régió az országba, és mennyire mostohagyerekként kezelte mindig a madridi vezetés. Bár a 15. századtól beszélhetünk Spanyol Királyságról, az aragón korona területei megőrizték saját törvényeiket, így Katalónia is. Egészen a spanyol örökösödési háborúig, amikor Katalónia rossz „lóra tett”, és 1714-ben elvesztette törvényi különállását.
A katalán szeparatizmus kezdetei a 19. század közepére tehetőek, amikor a katalán nyelv és tradíciók feltámasztása a nacionalizmus erősödéséhez vezetett. Az első függetlenségért küzdő pártot, a Katalán Államot (Estat Catalá) 1922-ben alapította Francesc Maciá. A párt Primo de Rivera diktatúrájának bukása után, 1931-ben kikiáltotta a független Katalóniát, de végül a központi kormánnyal megegyezésre jutva nem történt meg az elszakadás Spanyolországtól.
A spanyol polgárháború (1936-1939) idejére Katalónia társadalmi és politikai szerkezete eltért Spanyolország nagy részétől: az ipari központ munkásai a baloldali pártok mellett tették le voksukat, és így a polgárháborúban is ez a régió lett a „köztársaságiak” egyik bástyája. A Franco-diktatúra (1939-1975) igyekezett elnyomni a szeparatizmust, a nemzetiségeket pedig egybeolvasztani. Franco tábornok halála után, 1978 decemberében a spanyolok referendummal hitelesítették új alkotmányukat, amely 17 autonóm közösségre osztotta Spanyolországot. Egy évvel később megszületett Katalóniában az autonóm közösség alapokmánya, az Estatut, amely nagyfokú önrendelkezést adott a térségnek. 2006-ban a helyi választásokon győztes Katalán Szocialista Párt (PSC) megreformálta a katalán alapokmányt, növelve a nyelvi, pénzügyi, politikai önállóságot, és a katalán népet külön nemzetnek nevezte. Azonban az akkor ellenzékben, ma spanyol kormányon lévő konzervatív Néppárt (PP) az alkotmánybíróságon megtámadta a jogszabályt, és végül a jogbővítést visszavonták. Válaszul óriási tömeg, több mint egymillió ember vonult az utcákra.
A gazdasági válság és a központi kormány megszorító intézkedései csak fokozták az ellenszenvet Madriddal szemben. Katalónia – a spanyol alkotmánybíróság felfüggesztő határozata ellenére – 2014. november 9-én „alternatív népszavazást” rendezett a függetlenség kérdésében. Akkor kisebb katalán mozgósítás és spanyol állami beavatkozás nélkül a választásra jogosultak 35,7 százaléka ment el szavazni, és az elszakadást mintegy 1,8 millióan támogatták. Az eredményt a spanyol kormány nem ismerte el. Katalóniában alig egy évre rá ismét parlamenti választásokat tartottak, amelyen a különböző katalán függetlenségi pártok nyertek, és még keményebb hangot ütöttek meg az elszakadás kérdésében.
Vasárnap reggel kilenc és este nyolc óra között 6249 szavazókörben lehet majd voksolni a függetlenségi népszavazáson. A választói névjegyzékbe 5,34 millió embert vettek fel, akik azonban most nem kaptak választási értesítőt arról, hogy hol kell megjelenniük október 1-jén, mivel a posta nem kézbesíti a népszavazási dokumentumokat. Az embereket interneten próbálják elérni. A szavazólapokon az a kérdés áll: „Akarja-e, hogy Katalónia önálló állam legyen köztársaság formájában?”
„Nem lesz népszavazás” – jelentette ki Ínigo Méndez de Vigo spanyol kormányszóvivő pénteken. Figyelmeztetett, hogy a szeparatistáknak bíróság előtt kell majd felelniük. A hatóságok folyamatos házkutatásokat tartottak, és több mint tízmillió szavazólapot foglaltak le. A spanyol belügyminisztérium tízezer rendőrt és csendőrt vezényelt Katalóniába.
A régióban napok óta zajlik a mozgósítás, és folyamatosak az utcai megmozdulások. Péntek délelőtt útnak indultak a gazdák traktorokkal Barcelona felé, a katalán egyetemisták pedig pénteken is folytatták sztrájkjukat. Carles Puigdemont katalán elnök szerint a kérdés már nem az állammal fenntartott kapcsolatról szól, hanem arról, hogy demokratikus rendszerben akarnak élni, amely tiszteletben tartja a szabadságjogokat. Az elnök beszélt arról is, ha a függetlenségre adott igen szavazatok többségben lesznek, akkor 48 órán belül kinyilvánítják az elszakadást Spanyolországtól.
Függetlenségi kronológia
1714 – Eltörlik Katalónia törvényi különállását
1922 – Az első függetlenségre törekvő párt megalapítása
1939–1975 – A Franco-diktatúra évei Spanyolországban
1978 – A spanyol alkotmány elfogadása népszavazáson, amelynek nyomán egy évvel később megszületik Katalóniában az autonóm közösség alapokmánya (Estatut)
2006 – A katalán alapokmány reformjának kísérlete, az alkotmánybíróság végül érvénytelennek nyilvánítja a jogok bővítését
2014. november 9. – „Alternatív népszavazás” a spanyol kormány akarata ellenére – 35,7 százalékos részvétel, 1,8 millióan támogatják a függetlenséget
A szeparatizmus gazdasági háttere
Katalónia adta tavaly Spanyolország össztermékének (GDP) 19 százalékát, és ezzel a teljesítménnyel első helyen áll a régiók között. A spanyol exportáruk egynegyedét állították elő Katalóniában, amely így messze a legnagyobb exportőr a 17 spanyolországi régió közül. Tavaly 18 millió külföldi látogatott Katalóniába, s ez a Spanyolországot választók negyede. A régióban különös hangsúlyt helyeznek a kutatásra, főleg a biotudományok terén. A világ egyetemeit osztályozó sanghaji rangsorban az öt legjobb spanyol egyetemből három katalán. A gyenge pont az eladósodottság: március végén 75,4 milliárd euróra rúgott Katalónia tartozása, s ez GDP-arányosan 35,2 százalék. Ezért Barcelona nem tud hitelt felvenni a nemzetközi pénzpiacokon, de a régió jelenleg többet fizet be a központi költségvetésbe, mint amennyit visszakap: a katalán vezetés szerint 16 milliárd, a madridi kormány szerint 10 milliárd euróval.
„Újkatalán” nacionalisták
Katalónia népessége 2000 és 2010 között húsz százalékkal nőtt, nagyrészt a bevándorlásnak köszönhetően – írta a Politico magazin júniusban. Bár az újonnan érkezők nagy része még nem rendelkezik szavazati joggal, de nagyjából 500 ezer külföldön született katalán szavazhat majd a referendumon. Azaz a szavazóképes lakosság tíz százaléka nem Spanyolországban született, és az elszakadást pártolók jól felépített bevándorláspárti kampánya megnyerheti ezeket a szavazókat az ügynek. Ugyanakkor a nem bevándorló hátterűek között is van törésvonal, ugyanis a felmérések szerint azok a katalán szavazók, akiknek szülei is a régióban éltek, a függetlenséget pártolják, miközben a Spanyolország más részeiből érkezettek nem támogatják az elszakadást.
Újra ébredezik Baszkföldön az ETA
A katalóniai események hatására a merényleteiről ismert baszk Euskadi Ta Askatasuna (ETA), azaz Haza és Szabadság szerdán jelezte, hogy a katalánhoz hasonló függetlenségi népszavazást követel Baszkföldön. Az ETA 2011-ben hagyott fel a fegyveres küzdelemmel, és április óta nem hallatott magáról, amikor fegyverraktárainak helyét közölte a francia rendőrséggel. Az ETA hangsúlyozta közleményében, hogy mindezt kizárólag civil és demokratikus eszközökkel kell megvalósítani, és bírálta Inigo Urkullu baszk elnököt is, amiért megkérdőjelezte a katalán népszavazás törvényességét. Az ETA szerint a madridi kormány megmutatta valódi arcát, „a fegyveres erőket használta, hogy akadályozza a népi akaratot”. „A spanyol állam börtön a népeknek” – foglalt állást az ETA.