A műagy már újjáépítette a Gázai övezetet

Döbbenetes rombolást végzett Gázában az izraeli haderő. Az IDF - és a helyi politikai elit - narratívája szerint azért volt szükség a szinte totális puszításra, mert minden házban és melléképületben ellenséges tűzfészek lapult. Az, hogy ez valós vagy hamis állítás, innét távolról nem eldönthető kérdés, az azonban biztos, hogy a keletkezett károk puszta mértéke is megdöbbentő. Túl azon, hogy nagyjából így mutathatott Budapest 1945 tavaszán, az ENSZ a károkat hetven milliárd dollárra, azaz 23.310 milliárd forintra becsülte. A világszervezet műholdközpontja, az Unosat szerint legkevesebb háromszázezer ház és otthon sérült meg vagy omlott részben vagy egészben össze.

A fővárosi hasonlat amúgy abban a tekintetben is stimmel, hogy a térséget alsó hangon hatvan millió tonna törmelék borítja, amely amolyan szomorú és véres ráadásként több száz tonnányi életveszélyes, föl nem robbant bombát valamint ezernyi holttestet is rejt. Míg az előbbi a kissé „ráér” kategóriába esik, az utóbbira e jelző már semmiképpen nem húzható rá - ha másért nem, hát a bomló tetemek nyomán fenyegető közegészségügyi katasztrófa okán.

Bár a helyi egészségügyi minisztériumot a terrorcsoportnak titulált Hamász vezeti, az adatait az ENSZ és más nemzetközi szervezetek is hitelesnek tartják. E szerint a területen az elmúlt két évben legkevesebb 68.000 ember halt meg, s az eltűntek száma is igen jelentős.

Mivel a lakosság Telaviv terveivel ellentétben „csak ezért sem” óhajt elköltözni, így valakinek újjá kell majd építenie a várost. Ötletek és tervek gazdagon akadnak, akár konkrét államok, szervezetek és mérnöki irodák, akár a Mesterséges Intelligencia (MI / AI) által jegyzettek. Utóbbi - kissé képzavarosan fogalmazva - már megtette az első lépéseket, s villamost, buszokat, futurisztikus felhőkatcolókat, éjjel neonfényben úszó sugárutakat és pálmafás strandokat, csodás tengerpartot varázsolt a kietlen rommező helyére.

Ami bizonyosnak tekinthető, a helyiek nem barátai annak az ötletnek, hogy a fejük fölött döntsenek a sorsukról. Viszont az is áll, hogy az önkormányzat kasszája jelenleg kong az ürességtől, s az sem igazán világos, hogy mely államok és miféle mértékben fogják azt megtölteni pénzzel. Márpedig abba a ládafiába elképzelhetetlenül sok forrást kellene kanalizálni már ahhoz is, hogy a szép elképzeléseknek legalább a töredéke megvalósuljon.

A „mennyi az annyi” fölvetésére jelenleg amúgy fizikai képtelenség felelni, lévén az egyes elképzelésekben úgy repkednek-szórnak ide és oda a milliárd dollárok, mint a fehérneműk vihar idején a szárítókötélről. Akadnak, akik szerint az egész projekt megúszható ötven-hatvan milliárd dollárból, míg mások e pénzhalom két-háromszorosát sem tartják elképzelhetetlennek. Sőt, láthattunk már ezermilliárdos szaldót is.

Dettó nincs közmegegyezés arról, mennyi időt vehet igénybe a térség rehabilitációja. Már a fentebb említett gigászi törmelékhalom elhordása, valamint hosszú távú és biztonságos elhelyezése is esztendőkön át tarthat - ugyanis csak a mesében lehet mindent göond nélkül elplanírozni azért, hogy aztán egy új házat húzzunk föl a simává tett talajon.

Ezen túl pedig továbbra sem világos, mi a valós szándéka magának Izraelnek, amely hol nyíltan, hol burkoltan továbbra is azt erőlteti, hogy a palesztin lakosság inkább hagyja el a térséget, mintsem hogy ott kezdjen új életet...