Az Európai Uniós pártcsalád nem határolódott el a Hitlert éltető ukrán házelnöktől

Az S&D, a Zöldek és a GUE/NGL képviselői 2018 őszén egy állásfoglalásra irányuló indítványt nyújtottak be az Európai Parlamenthez (EP). A szöveg Ukrajnára vonatkozó indoklása így szól:

„…mivel 2018. szeptember 4-én az ukrán parlament elnöke, Andrij Parubij a televízióban kijelentette, hogy Adolf Hitler ‘nagyszerű ember, aki a közvetlen demokráciát gyakorolta’; mivel 2018 eleje óta a C14 és más ukrajnai szélsőjobboldali csoportok, például az Azovhoz kötődő Nemzeti Milícia, a Jobb Szektor, a Kárpátszka Szics és mások több alkalommal támadtak roma csoportokat, valamint antifasiszta tüntetéseket, városi tanácsüléseket, az Amnesty International által szervezett rendezvényt, művészeti kiállításokat, LMBTQI-eseményeket és környezetvédelmi aktivistákat; mivel az ukrán ifjúsági és sportminisztérium finanszírozza a C14 neonáci csoportot a ‘nemzeti hazafias oktatási projektek’ előmozdítása érdekében az országban; mivel az Amnesty International arra figyelmeztetett, hogy ‘Ukrajna a radikális csoportok által előidézett ellenőrizetlen erőszak káoszába süllyed, és teljes büntetlenségük van. Gyakorlatilag senki sem érezheti magát biztonságban az országban ilyen körülmények között.’”

A vita végén egy kompromisszumos szöveget bocsátottak szavazásra. Ez egy bevett gyakorlat az EP-ben, aminek az lényege, hogy a legnagyobb szavazatszám elérése érdekében kihagyják a többi nagy frakció által elfogadhatatlannak tartott részeket.

Figyelemre méltó, hogy amikor a liberálisok (ALDE) és az Európai Néppárt (EPP) csatlakozott, az Ukrajnáról szóló bekezdésből ennyi maradt: „mivel 2018 eleje óta a C14 és más ukrajnai szélsőjobboldali csoportok, például az Azovhoz kötődő Nemzeti Milícia, a Jobb Szektor, a Kárpátszka-Szics és mások több alkalommal támadtak roma csoportokat, valamint antifasiszta tüntetéseket, városi tanácsüléseket, az Amnesty International által szervezett rendezvényt, művészeti kiállításokat, LMBTQI-rendezvényeket, nőjogi és környezetvédelmi aktivistákat;”

Kimaradt tehát a Parubij-idézet, Hitler méltatása, és a C14 állami finanszírozására vonatkozó tétel is, amely szerint az ukrán kormány kifejezetten kívánatosnak tartja a ‘nemzeti hazafias oktatási projektek’ előmozdítását, azaz a szélsőséges, kirekesztő ideológiák terjesztését az országban. És nem szerepel benne az Amnesty összegző figyelmeztetése sem, miszerint „senki sem érezheti magát biztonságban”.

Okkal feltételezhetjük, hogy ez nem a liberálisok kívánsága volt, hanem a Manfred Weber vezette néppárti frakcióé, ami nem meglepő, hiszen ma is az EPP és a hozzá tartozó politikusok, mint a lengyel Donald Tusk vagy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a háborúpárti kórus leghangosabb tagjai.