Ez már a világháború előszobája lenne

Egy Oroszországgal szemben bevezetni tervezett tengeri blokád, a hajók közötti átrakodási/tankolási tilalom vagy kikötőmegtagadás számos komplex és súlyos nemzetközi jogi kérdést vetne fel. Elmondom dióhéjban, mi is a gond.

A tengerek hajózása a nemzetközi jognak egy kivételesen leülepedett területe. A gerincét a Tengerjogi Egyezmény (UNCLOS) adja, melynek lényege a szabad hajózás elve. Márpedig egy tengeri blokád, különösen a nemzetközi vizeken, vagy a tranzit akadályozása (mint például a Dániai szorosokon keresztül) súlyosan sértené a nemzetközi tengerjogi egyezményben (UNCLOS) rögzített szabad hajózás elvét. Ez az elv mind a békés áthaladás (territoriális vizeken), mind a nyílt tengeri hajózás szabadságára vonatkozik, valamint a nemzetközi hajózásra használt szorosokon való tranzitáthaladás jogára, amely nem függeszthető fel.

A tengeri blokád a nemzetközi jog szerint hagyományosan háborús cselekménynek vagy fegyveres konfliktus részének minősül.

A békében bevezetett teljes blokád jogszerűsége rendkívül vitatott és nagy eséllyel a nemzetközi jog megsértésének minősülne, mivel aránytalannak és jogszerűtlennek ítélhetik, még maga az ENSZ is.

Külön is figyelemre érdemes a tranzitáthaladás (Transit Passage). A Balti-tengerre be- és onnan kijutó hajózási útvonalak, mint például a Dániai szorosok, nemzetközi szorosoknak minősülnek, ahol a hajók felfüggeszthetetlen tranzitáthaladásra jogosultak, amely még a parti állam felségvizein is biztosított. Ennek akadályozása komoly jogi vitákat generálna. Az oroszok Skagerrat, Kattegat, a Dán-szoros és Öresund átkelőit használják, melyek nemzetközi szorosoknak minősülnek, ezekre kiterjed a tranzit védelme.

Az EU harci retorikájának a központi eleme az úgynevezett orosz árnyékflotta elleni fellépés, amely elsősorban az olajszankciók kikerülésében ludas. Itt azért már eleve kilóg a lóláb: oké, árnyékflotta meg minden, de a Nyugat-Európába nem így, hanem teljesen jogszerűen, holland hajókon India finomítóiból már feldolgozva érkező orosz olaj az igazi szemfényvesztés, nem az ehhez képest eltörpülő árnyékflotta mozgása. Szóval hiába kenem az árnyékflottára: nem ez az orosz olaj elsődleges útja.

Na de ha már árnyékflotta: a nemzetközi szankciók bevezetése önmagában ugyan lehet jogszerű, itt is van némi gond. A tengeri intézkedések végrehajtása nemzetközi vizeken az árnyékflotta-ellenes szankciók betartatására igen problémás. Így különösen hajók feltartóztatása vagy átrakodásuk megakadályozása megintcsak a nemzetközi hajózás szabadságának megsértését jelentené, hacsak nem a lobogó állama (ahol az adott hajó be van jegyezve) ad rá felhatalmazást. Ez utóbbi persze teljesen életszerűtlen. Pláne hogy olyan hajókat is feltartóztatnának meg átkutatnának, amik biztosan nem árnyékflotta-hajók.

Amúgy meg mit csinálnának a feltartóztatott szellemhajóval? Börtönbe vetik? Aligha. Visszafordítják? Húha. És ki vállalja a mutatványt? Észt motorcsónakok? Vagy ukrán hobbibúvár?

Amit épp ezért folyosói pletykákként hallani, az inkább egy lehetséges kikötőmegtagadás vagy tankolási tilalom az oroszokkal szemben. Ez azonban megint csak a saját területi joghatóságon belül (azaz az EU/NATO tagállamok kikötőiben) jogszerű, ám nem jelentheti a nemzetközi vizeken végrehajtott katonai blokádot. Akkor meg ugyan mit ér.

A Karib-tenger kalózait idéző árnyékflotta mellett a másik varázskifejezés Európa harci praclijaitól a hibrid hadviselés és a kritikus infrastruktúra védelme.

Itt ami felmerül, hogy az EU és a NATO akár azzal érvelhet, hogy az intézkedések a kritikus tenger alatti infrastruktúra (pl. gázvezetékek, kábelek) elleni orosz hibrid tevékenységekre válaszul, vagy azzal szembeni elrettentés céljából szükségesek. Ennek jogszerűsége a nemzetközi jog szerint (különösen a jus ad bellum és jus in bello szabályai alapján) kétséges és vita tárgya. Bármennyire varázslatos is tehát a hibrid hadviselés kifejezés az európai sajtóban, az valójában nem ad lapokat a brüsszeli amazonok kezébe a nemzetközi jogi pókerben. Sőt.

Sőt. A legfőbb gondom azonban nem is az előzőek, hanem valami más. Ez az ENSZ Alapokmány. Az ENSZ Alapokmány tiltja az erőszakkal való fenyegetést és az erőszak alkalmazását. Egy tengeri blokád, mint kényszerítő intézkedés, nagyban növelné a katonai eszkaláció kockázatát, mivel Oroszország azt teljes joggal az erőszakkal fenyegetésnek vagy az erőszak alkalmazásának értékelhetné, vagyis olyan provokációnak, amelyre katonai lépésekkel válaszolhat. Erre az ENSZ Alapokmány 51. cikke jogosítja fel, a jogos önvédelem. Ez pedig bizony az ENSZ szemszögéből is ilyen lehet.

A fagyi ott is visszanyal, hogy egy blokád nem csak orosz hajókat, hanem más államok lobogója alatt hajózó, Oroszországba tartó vagy onnan érkező kereskedelmi hajókat is érinthet. Ez sértheti a semleges államok jogait a nemzetközi jog (beleértve a hadijogot is) szerint.

Összességében tehát, bár az EU/NATO rendelkezik jogi eszközökkel (pl. szankciók, kikötőmegtagadás) a saját joghatósága alatt, egy a nyílt tengerre kiterjedő, az áthaladást akadályozó tengeri blokád bevezetése Oroszországgal szemben a Balti-tengeren a nemzetközi tengerjog durva megsértésének és rendkívül kockázatos eszkalációnak minősülne. Kivéve persze, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóváhagyja, amire nincs esély, mivel Oroszországnak vétójoga van. Ennek híján marad tehát az álmodozás, amit persze mindenkinek szabad, mégha az rémálmodozás is. Rémálomország tengerpartján túl viszont már a világháború sejlik fel, potenciális orosz casus bellivel.