Külföld

Rosszlányok Székelyudvarhelyen

Kéjnőtörténelem Erdélyből

Székelyföldön a 19. század második felétől nagyjából a 20. század közepéig élte fénykorát a legősibb mesterség művelése.

Rosszlányok Székelyudvarhelyen
Jó eséllyel nem minden hölgynek őszinte a mosolya
Fotó: AFP/Roger-Viollet/© Collection Roger-Viollet

Izgalmas helytörténeti sorozatot indított a Székelyhon - melynek második elemeként a székelyudvarhelyi prostitúció történetét elevenítik föl. Mint olvasható, a vármegye törvényhatóságának bizottsága 1892. október 7-én kénytelen volt szabályrendeletet hozni a rosszlányokkal kapcsolatos kihágásokról. Ebben szerepelt az is, hogy kéjnőt csak igazolási jegy és a hatóság által kiállított türelmi bárca mellett szabad befogadni, a cselédkönyvekkel valós spekulálást szigorúan tiltották.

Kiskorúak alkalmazását a szülők vagy a gyám beleegyezésétől tették függővé 250 forintos büntetés, illetve 12 órától 5 napig terjedő elzárás terhe mellett.

Mint írják, Székelyudvarhely rendezett tanácsú város 1893. március 15-én hozott szabályrendelete értelmében templom és iskola közelében, illetve abban az utcában nem működhetett bordélyház, ott 17 évnél fiatalabb lányokat nem szabadott tartani. Azt is szigorúan tiltotta, hogy valakit csábítással vegyenek rá az ilyesféle „munkára”, akaratuk ellenére nem költöztethették át őket egyik kéjtanyáról a másikra.

Kapcsolódó írásaink