Külföld
Tombolnak az indulatok a Balkánon – nagyon feszültek a koszovói-szerb kapcsolatok
Az Egyesült Államok határozatlan időre felfüggesztette a tervezett stratégiai párbeszédet Koszovóval. Mit takar a „stratégiai párbeszéd” kifejezés, és az egykori jugoszláv tartomány számára milyen előnyökkel járhat?
A ,,stratégiai párbeszéd” egy, az Egyesült Államok Külügyminisztériuma által koordinált folyamat, amelynek célja a világ különböző országaival (egyes esetekben szervezeteivel) való kapcsolatok előmozdítása, fejlesztése. A ,,stratégiai párbeszéd” főként a gyakori kétoldalú magas szintű találkozók, megbeszélések szintjén jelentős, amelyekre Washingtonban vagy az adott partnerországban kerül sor. Számos témában tarthatnak egyeztetéseket, mint például védelem, biztonság, környezetvédelem, energia, gazdasági együttműködés stb. A Nyugat-Balkán régióból Észak-Macedóniával kezdeményezett stratégiai párbeszédet a washingtoni adminisztráció még 2022 júniusában, a Koszovóval és Szerbiával való stratégiai párbeszéd elindítását pedig 2024 tavaszán jelentették be (de nem indították el). A republikánus és demokrata kormányzatoknak egyaránt stabil víziója van Koszovóról: Washington elkötelezett Koszovó belső és külső kihívásainak megoldásában, stabilitásának és demokratizálódásának előmozdításában, valamint jelentős diplomáciai, politikai, gazdasági és katonai támogatások nyújtásában. Az Egyesült Államok befolyásos támogatója és részben mozgatórugója is volt Koszovó függetlenné válásának és az államiságának megszilárdításának is. Nem meglepő, hogy a koszovói politikai elit különleges eléréssel rendelkezik a kulcsfontosságú amerikai döntéshozókhoz. Emellett az Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben közel két milliárd dollár értékű segélyt/támogatást nyújtott Koszovónak.
Ugyanakkor az amerikai döntés hátrányokat is okozhat Koszovónak. Mire lehet számítani?
Koszovó legfontosabb szövetségese az Egyesült Államok, így Washington elfordulása jelentősen erodálja a pristinai kormány nemzetközi megítélését és lehetőségeit is. Az elmúlt hónapokban láthattuk, hogy a Trumppal nem túl jó kapcsolatokat ápoló harcias nacionalista kommunikációt folytató Kurti-kormány igyekezett gesztusokat gyakorolni Washington felé. (A két ország szövetségének nyilvános hangsúlyozása, Koszovó hajlandó befogadni az USA-ból kitoloncolt harmadik országbeli migránsokat stb.). Viszont az eszkalálódó intézményes válság Koszovóban, Kurti szerbellenes attitűdje, kompromisszumkészségének hiánya, legutóbb az alkotmánybíróság döntésének nyilvános kritizálása, mind arra késztették Washingtont, hogy határozottabb fellépéseket tegyen Pristina irányába. Nyilvánvaló, hogy Koszovó szoros kapcsolata az Egyesült Államokkal meggyengült Albin Kurti hatalomra kerülésével. A ,,stratégiai párbeszéd” felfüggesztése azért is jelentős, mert mindeközben az amerikai-szerb ,,stratégiai párbeszéd” megindítása folyamatban van. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hamarosan esedékes a Pentagon felülvizsgálata a Koszovóban állomásozó amerikai erők létszámára vonatkozóan, ez Trump elnök kezében ütőkártya lehet, ugyanis a mintegy 600 fős kontingens redukálása biztonsági és politikai szempontból is súlyos csapás lenne Koszovó számára.
Washington magatartása mennyiben befolyásolja az amúgy is egzaltált koszovói belpolitikai fejleményeket?
Az amerikai döntés értelemszerűen tovább eszkalálja a belpolitikai válságot Koszovóban, noha az intézkedés kifejezetten a koszovói belpolitika konszolidációjának céljából született. A Trump-adminisztráció ki akarja kényszeríteni a politikai válság rendezését a balkáni kisállamban, illetve a Kurti-féle politikától elhatárolódni kívánnak. Az ellenzéki pártok és a szakértők is úgy látják, hogy a kétoldalú kapcsolatok mélypontra zuhantak, amit a társadalom is elégedetlenül szemlél. A Kurti-féle nemzeti, szuverenista, szerbellenes politikának jelentős támogatottsága van a koszovói társadalomban (különösen a fiatalok körében), ugyanakkor az amerikai szövetségessel fenntartott jó kapcsolatok is priorizáltak. Ez arra késztetheti Kurtit, hogy átgondolja az USA-val és az EU-val kapcsolatos politikáját, és több engedményt tegyen a szövetségesei felé. Ugyanis Washington mellett Brüsszel is kritikával illette a koszovói alkotmányos válságot, illetve Kurti szerbpolitikáját (lásd. szerb párhuzamos intézmények Kurti általi bezárására reagáló uniós nyilatkozatok) is.
Nekem úgy tűnik, hogy Albin Kurti albán származású ügyvezető miniszterelnök szándékosan provokálja az ország északi részén – közvetlenül Szerbiával határosan – élő 50 ezer fős szerb közösséget. Mi ezzel a célja?
Fontos látni, hogy egyrészt az Önrendelkezés Párt nemzeti, szuverenista programja a koszovói társadalmi igényből táplálkozik és arra reflektál. Másrészt a Belgrád és Pristina közötti normalizációs keretet jelentő ohridi megállapodást nem csak a koszovói, de a szerb fél sem hajtotta végre (Belgrád végül nem is ratifikálta), így az abban foglaltakat bármelyik félen számon kérni nehézkes. Mindeközben a kétoldalú kapcsolatok kiéleződésével a szerbtöbbségű Észak-Koszovóban is folyamatosak a feszültségek és összetűzések. A Kurti-kormány határozott fellépése, központosítása, az északi régió integrálására tett erőfeszítések erős ellenérzést váltanak ki a szerbekben. A szerb párhuzamos intézmények lebontása, a szerb dinár és rendszámtáblák betiltása, a különleges biztonsági erők jelenlétének fokozása és a többi mind hozzájárult Kurti negatív megítéléséhez a nemzetközi közösségben. Kurti célja Koszovó szuverenitásának és integritásának megszilárdítása, és a központi hatalom autoritásának az állam teljes területére való kiterjesztése. Ugyanakkor Kurti kevés figyelmet fordított arra, hogy a törekvéseit megfelelően narrálja a szövetségesei (különösen az USA, és az EU) felé, vagy érzékenyítse őket a koszovói álláspont iránt, így Pristina legnagyobb támogatói végül elfordultak tőle és (átmenetileg) Belgrád mellett foglaltak állást.
Koszovó és Szerbia viszonya más vonatkozásban is feszült. Amerika a stratégiai párbeszéd felfüggesztésével kivonul ebből a konfliktuszónából?
Jelenleg azt lehet megállapítani, hogy a második Trump-adminisztrációnak nem prioritása a Nyugat-Balkán, jól lehet, Washingtont lefoglalja az orosz-ukrán háború, a közel-keleti konfliktus, a Pekinggel való rivalizáció és számos gazdasági, belpolitikai kérdés is. Az első Trump-adminisztrációhoz hasonlóan (lásdd. washingtoni megállapodás) Washington üzleti szemlélettel közelít a térséghez (lásd. balkáni vámpolitika), vagyis kifejezetten az amerikai gazdasági érdekek mentén tűnik fel a régióban. Bár az Egyesült Államok balkáni jelenléte most éppen nem hangos, de kétségtelenül tekintélyes. A hagyományos szövetségeseivel továbbra is szoros kapcsolatokat ápol, ideértve Koszovót is. A ,,stratégiai párbeszéd” felfüggesztése nem jelenti a kapcsolatok megszakítását, inkább figyelmeztetés a koszovói politikai elit felé. Az Egyesült Államok tehát nem vonul ki a szerb-koszovói vagy bármelyik másik balkáni konfliktuszónából, inkább a hagyományos szankciós, tranzakciós politika mentén kezeli a konfliktusokat, amíg a konfliktus eszkalációs szintje ezt lehetővé teszi.
Szerbia, koszovói nemzetrészeit aktívan támogatja. így óhatatlanul a konfliktus részese. Újabb háború elé nézünk a Balkánon?
Valóban, az észak-koszovói szerb párhuzamos intézmények jelentős részben Belgrádtól nyertek támogatást, és általánosan elmondható, hogy a szerb közösség és politikai pártok is erős hátszéllel bírnak Belgrádból. A szerb-koszovói kétoldalú kapcsolatok rendkívül rosszak, feszültek, Albin Kurti, illetve Aleksandar Vucic is többször országa elsőszámú ellenségének nevezte szomszédját, a koszovói biztonsági erők hadsereggé fejlesztésének megpendítése pedig rendre kiélezett helyzetekhez vezet a két fél között. Mindezek ellenére háborús eszkaláció lehetősége rendkívül alacsony. Egyrészt mind Belgrád, mind Pristina komoly belpolitikai turbulenciával küzd, másrészt a térségben állomásozó nemzetközi erők is elrettentő erővel bírnak. Ezt a felek is jól tudják, azonban éppen a belpolitikai nehézségeik miatt a kétoldalú konfliktus és a nacionalista retorika Belgrádban és Pristinában is kifizetődő, ugyanis a szerb és a koszovói társadalom is fogékony rá, így a két vezetés politikai előnyt kovácsolhat a konfliktus fenntartásából, de nem a háborús eszkalációjából.
