Izraeli csapás Katarban, újabb szankciók és lángoló Nepál

– A világnak egy perc nyugta sincsen. Tegnap Izrael célzott támadást hajtott végre Katarban, elég nagy a felzúdulás emiatt. Ez egy újabb eszkalációs spirált indíthat el a Közel-Keleten? Mire volt jó egyébként az az akció?

– Izrael bejelentette, hogy mostantól mindenki vonuljon ki Gáza városából, mert azt lerombolják. Az elmúlt néhány órában közel tíz toronyépületet pusztítottak el azzal az indokkal, hogy a Hamász bázisai vannak bennük. Egyetlen országgal egyeztetett Izrael a katari támadás előtt: az Egyesült Államokkal. Az USA jóváhagyását megkapta, és a különböző sajtójelentések szerint az amerikaiak értesítették a támadás előtt a katari vezetést.

A fölháborodás óriási az arab világban. Azok az országok, amelyek eddig hallgatólagosan támogatták Izraelt – Jordánia, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Katar – most megdöbbentek. Katar úgy érzi, hogy a függetlenségét és szuverenitását rendkívül komoly csapás érte. Zárójelben jegyzem meg: öt halott van – lehet, hogy hat –, de a Hamász két fővezetőjét nem tudták likvidálni. Az egyiknek a fia meghalt, aki egyben az apja titkárságának vezetője volt. Biztonsági emberek is meghaltak, de a két fő célpont életben maradt. Abbász – aki a palesztin mozgalom másik vezetője – megint nyilatkozott, de társadalmi bázisa egyre csökken. Ugyanakkor a Hamász elleni csapás lehetőséget ad neki, hogy politikailag újrapozicionálja magát.

– Közben az orosz–ukrán fronton folytatódnak a harcok. A tűzszünethez nem igazán jutottunk közelebb. A legfrissebb hírek szerint az Egyesült Államok kész lenne újabb szankciókat bevezetni Oroszországgal szemben, az európai partnerek pedig a másodlagos szankciók bevezetésén gondolkodnak India, Kína vonatkozásában, hogy leválasszák őket a föderációról. Ez az alaszkai csúcs kudarca?

– Gyakorlatilag annyi kell látni, hogy Európa megpróbálja megosztani Indiát és Kínát. Kína ellen próbál büntetőintézkedéseket bevezetni, Indiával szemben viszont sokkal óvatosabb, és próbálja Indiát és Stratégiai együttműködésre rábírni. Az alapvető probléma az, hogy a sanghaji találkozón újabb megállapodás született az oroszok és India közt, tehát annak a valószínűsége, hogy sikerül Indiát Oroszországgal szembe állítani, minimális.

Azt is látni kell, hogy Trump nagyon sokszor fenyegetőzött, de amerikai szankciókat Oroszországgal szemben nem vezetett be. Többször is kijelentette, hogy Putyinnal inkább telefonon akar egyeztetni. Szóval, az látszik, hogy a Közel-Kelettől kezdve az orosz–ukrán háborúig teljesen eltér az amerikai és az európai jövőkép.

– Vagyis folytatódik az öldöklés? Azért kérdezem ezt, mert szó van egy ideje arról, hogy kellene egy Zelenszkij–Putyin találkozó. Az ukrán elnök nem hajlandó Moszkvába menni, az orosz nem hajlandó Kijevbe menni. Viszont Robert Fico azt mondta, hogy Putyin kész találkozni Zelenszkijjel – ha nem Moszkvában, akkor máshol, de nyilván nem Kijevben.

– Nagyon sok ország felajánlotta, hogy legyen nála csúcstalálkozó. Ilyenek például a törökök, a Vatikán, Svájc, az Arab-öböl menti államok. Most a katari robbantások után nyilván ez egy kicsit átértékelődik.

Az orosz alapálláspont az, hogy csak akkor van értelme csúcstalálkozónak, ha előtte a feltételeket rögzítették. Jelenleg azonban semmiben nem történt előzetes megállapodás, mert az oroszok és ukránok minden kérdésben mást mondanak.

Ukrajna az elmúlt órákban bejelentette, hogy újabb 60 milliárd eurót kér jövőre a hadserege fenntartására – ez havi 5 milliárd –, és mivel az USA ezt nem hajlandó odaadni, Európától várják. Tehát az látszik, hogy komoly amerikai nyomás esetén lenne kétoldalú vagy háromoldalú csúcstalálkozó, addig nem, és addig az oroszok lassan, de biztosan mennek előre.

– Mindeközben napok óta tüntetések vannak Nepálban. Miniszterek mondanak le, kormányépületek lángolnak, és amikor legutóbb hasonlót láttunk Bangladesben, annak egy teljes rezsimváltás lett a következménye. Mi történik a Himalájában? Miért érdekes Nepál, érdemes-e odafigyelni nekünk magyaroknak ezekre a hírekre?

– A válasz az, hogy a magyaroknak mindenre oda kell figyelni, mert minket a világon minden érint. Nepál, a Himalája állama hihetetlen érdekes a történelme.

Nepálban a 35 év alattiak jelentős része úgy érezte, hogy elfogyott a levegő körülötte, az öregek birtokolják a politikai, gazdasági vezető szerepet, emellett jól élnek, míg a fiatalok rosszul élnek. Ez elvezetett egy általános feltevéshez. Rendkívül érdekes, hogy a nepáli vezérkari főnök nem volt hajlandó eddig a hadsereget bevetni. Halottak vannak, de az, hogy szétlövesse a tüntetés nem következett be, ő azt kérte, hogy mindenki nyugodjon le.

Rengeteg vezető eddig már lemondott. Volt olyan vezető, akinek a feleségét élve elégették, nagyon sok vezetőt elüldöztek, nagyon sok embert vízbe dobtak, megszégyenítettek. Tehát Nepálban egy felkelés van, és a hadsereg még nem foglalt állást.

Nepál, ha megnézzük, Kína és India között van képletesen. Tehát a jövőjét meg fogja határozni a kínai és az indiai politika.